Fülszöveg: 

Keira mindennél jobban szereti a hivatását: csokoládéboltjában aprólékos kézműves munkával készít édességeket. A kicsik és nagyok egyaránt rajonganak a Valerie Lane-i boltocska isteni bonbonjaiért, kekszeiért és csokoládéval bevont gyümölcseiért. A sok finomság körül sürgölődő Keira gyakran bizony maga is enged a kísértésnek. De mit számít ez? Keira kitart szenvedélye és nőies formái mellett. Csupán kedvese, Jordan nézi rossz szemmel Keira alakját, vele azonban napi szinten konfliktusokba keveredik.
Micsoda szerencse, hogy Keira mindig számíthat a barátnőire – és akad egy jóképű vásárló is, aki mostanában egyre gyakrabban tér be Keira csokoládéboltjába…

Szerintem: 

Visszatértünk a Valerie Lane-re, és egy újabb barátnős, csajos történetet kaptunk. Közel olyan

szerethető, mint az első.

Közel, először azt fejtem ki, miért nem éppen annyira. A hősnő személyében van az oka: Keira nagyon szerethető, jószívű, kedves nő. Minden adott, hogy tökéletes hősnő legyen. Csak éppen van egy olyan gondja, ami szinte az egész köteten átível, és egy ponton már nagyon elegem lett belőle.
Keira vezeti a csokoládéboltot, maga készíti az édességeit. Sokat kóstolgat, és szereti is a csokit. Eredmény: már nem olyan vékony, mint a korábbi állásában. Van egy barátja, a helyes, de különben undok Jordan, akinek fő témája, hogy Keira elhízott és jobban oda kellene figyelnie magára. Keira önbizalmát teljesen aláássa, és nagyon utáltam visszatérő témaként arról olvasni, hogy Keira kövér, fogynia kellene, vagy mégsem?
Különben a kövérség témáját Inusa humorforrásként is használja, hiszen Jordannek megvannak a maga kis trükkjei, hogy fogyásra kényszerítse a barátnőjét. Pl. a romantikus nyaralás egyenlő biciklitúrával a hegyekben. Meg a kaját is szívesen eleszi a nő elől.

Csajos könyv, és ennek témái között ott van az énkép, testkép, a kapcsolatok is. Jordan kapcsán látjuk, milyen egy bántalmazó kapcsolat verés nélkül is. Nehezen is értettem meg, hogy Keira miért ragad ennyire mellette. Minél tovább olvastam, annál több olyan különbség derült ki, ami miatt ennek a két embernek nem kellene együtt lennie. Azon túl, hogy Jordan mennyire undok a barátnőjével, az is áthidalhatatlannak tűnik, hogy Keira gyerekeket szeretne, Jordan pedig nagyon nem.
A szerelmi szál nem is merül ki ennyiben, mert ahogy Jordantől távolodik, feltűnik egy másik férfi. Az már nincs túlírva, szerintem túl gyorsan is alakul az a szál, de Keira van annyira kedves nő, hogy még drukkoltam is neki, megérdemelte a boldogságot.

Aztán, ebben a történetben is szívmelengető és nagyon erős a barátnők közössége az utcában. Újra segítenek a szegény öreg hölgynek, egymást is bőszen támogatják. Annyira jól esett arról olvasni, hogy tudnak egymáshoz fordulni, és valósan segítenek egymásnak. Példaértékű, amilyen női barátságot is rajzol a szerző.
A barátnők közül most egyértelműen Keira van kiemelve, de szépen építgeti, a többieknek milyen problémákkal kell szembenézni. Nekem húzza is az agyam, hogy a többiek történetét is olvashassam.

Annyira tele van a történet barátsággal, emberséggel, hogy akkor is jól esett a lelkemnek, ha túl jónak is érzem a lányokat. Miközben ők maguk is küzdenek az anyagiakkal, annyira önzetlenül tudnak segíteni másoknak.

A stílusa is kellemes. Nagyon csajos, nagyon érzelmes, de humorral jól ellen van súlyozva. Illik az első kötet után, még akkor is, ha Keira egészen más hősnő, és más problémai is vannak. De ennek tulajdonképpen örülök, mert nem az előző kötetet ismétli meg.

Továbbra is bírom a Valerie Lane közösségét, és Inusa sorozatát. .Szóval, én drukkolok a következő rész megjelenéséért is.

Idézet: 

Menjen oda hozzá, beszéljenek egymással! A kommunikáció a legfontosabb, anélkül nem lehet helyrehozni a problémákat. Amennyiben van még helyrehoznivaló. És ha a beszélgetés után úgy érzi, hogy mindkettőjük részéről ennyi volt, az is jó. Akkor legalább nem kell folyton azon aggódnia, hogy helyesen cselekedett-e.