Fülszöveg: 

Annika ​Rose angol szakos az Illinois-i Egyetemen. Társas helyzetekben szorong, és mivel a legtöbb ember viselkedését nehezen tudja értelmezni, szívesebben veszi magát körül a könyvek rendezett világával vagy egy sakkjátszma csendes magányával.

Jonathan Hoffman csatlakozik a sakk-klubhoz, és a félénk, szorongó, ugyanakkor okos és gyönyörű Annika megnyeri az első közös játszmájukat – és a férfi szívét. Jonathan csodálja Annikát, amiért képes önmagát adni minden furcsaságával együtt, és elfogadja a lánnyal való kapcsolattal járó kihívásokat. Jonathan és Annika a legjobbat hozzák ki egymásból, és kellő önbizalmat és bátorságot gyűjtenek magukban ahhoz, hogy közösen tervezzék a jövőt. Egy viharos, ám gyengéd szerelmi kapcsolat bontakozik ki ebből, és mindent kiáll egészen egy váratlan tragédiáig, ami végül elválasztja őket, lerombolja a kapcsolatukat, és kénytelenek ezután önállóan járni az útjukat.

Most, egy évtized múltán a sors újra összehozza Annikát és Jonathant Chicagóban. A lány olyan életet él könyvtárosként, amire mindig is vágyott. Jonathan üzletember lett a Wall Streeten, és épp egy válásból lábadozva keresi az újrakezdés lehetőségét. Rögtön feltámad köztük a vonzalom és a sok régi érzés, de ha nem képesek szembenézni a
félelmeikkel és szorongásaikkal, amelyek szétszakították őket, az újabb esély azelőtt kudarcba fulladhat, hogy igazán elkezdődne.

Szerintem: 

A románcokban általában keresek valami pluszt, amiért kiemelkedik az átlagból. Ritkán találok, de most

sikerült egyet kifognom.

Az a régi lány – még csak azt sem tudom mondani, hogy nagyon másolná a kötelező szerkezetet. Rá lehet fogni, hogy a jelen idősíkjában megvan az egymásra találás, elszakadás és visszatalálás, de erősen belemagyarázó lenne. Külső ok miatt kerül veszélybe a kapcsolat – Jonathan a WTC-ben van 9/11 napján, eltűnik, majd olyan súlyos sérülései vannak, hogy sokáig kérdéses, életben marad-e. Nagyon nem olyasmi, ami megszokott lenne a zsánerben.
A múlt, az egyetemi évek alatt pedig a konfliktus - Szintén nem tipikus. Egy vetélés, egy nem tervezett gyerek után. - nem kerül feloldásra. A pár nem marad együtt, kb. 10 évre elszakadnak egymástól, és önálló életbe kezdenek a másik nélkül.

Ez a könyv szépen tudta hozni egy kapcsolat történetét, és nem csak egy viharos románc volt. Jonathan és Annika mindkét alkalommal megismerik egymást, időt adnak maguknak, és nem lesznek szerelmesek egyik pillanatról a másikra. Rendben, másodszorra Annika azért lényegesen gyorsabban haladna, és simán zárójelbe tenné a 10 külön évet, de Jonathan lassú barátkozásból indít, és tényleg lassan haladnak, hogy meglássák, van-e értelme megint párként próbálkozniuk, vagy maradjanak barátok.

Ott van plusznak az is, hogy Annika magasan funkcionáló autista. Graves törekedett arra, hogy megmutassa a lány világát. Hogy ő mit és hogyan érzékel, hogyan alkalmazkodik a többiekhez és mennyire sebezhető.
Érzékenyít a könyv, és a sorok között ott van, hogy nem csak nekik kellene az úgymond normálisokhoz igazodni. Nem kerülne semmibe kis dolgokkal könnyíteni az életüket, csak akarat kérdése lenne. És ez a könyv próbálja nyitogatni az olvasója szemét, hogy ha ilyen emberrel találkozik, legyen meg hozzá az akarat.

Alapvetően kétszereplős a történet, mindkét idősíkon Annika és Jonathan útját követjük. De nem csak a szerelmükét – Annika nagyon komolyan dolgozik azon, hogy besimuljon a közösségbe, ne ő legyen a fura lány. Észre lehet venni, hogy a barátnőjének és a terápiának köszönhetően miben tudott változni az egyetem óta. Fejlődött az érzelmei kifejezésében, a társas helyzetekben, az úgymond mindennapi élet megélésében. És majd a kapcsolatában is ott lesz folyamatosan, hogy a másik mit vár el, mit kell megtanulnia egy pár tagjaként. Jonathan kapcsán kevesebb dolgot lehet elmondani – volt egy hibája, tanult belőle és jó ember lett. Kettejük közül Annika a fontosabb és változó szereplő.

De van két fontosabb mellékszereplő is mellettük, ami oldja ez a két emberes történetet. Janice, Annika egyetemi szobatársnője, aki a legjobb barátnő lesz az életében, végig a történetben. Kedves, támogató, és ő az első, aki segít a lánynak eligazodni a külvilágban. Több olyan jelenet is van benne, amikor az ember lánya irigykedhet, hogy neki is kellene egy ilyen barátnő. Amikor bemegy Annikáért az egyetemi buliba, és kimenti az őt kihasználni akaró fiúk karmaiból. De az is, ahogy navigálja, hogy Jonathannel ne rontsa el a dolgokat.
A másik Will, Annika bátyja. Később tűnik fel, és kevesebb szerepe van, de ahogy támasz volt az egyetem alatt Janice, hasonlóan ott lesz a jelen idősíkjában Will. Van egy kifejezetten megható jelenetük, amikor az egyetem után mindketten padlón vannak, de segítenek egymásnak, és Will másként kezd nézni a testvérére. Aztán nagyon sokat segít majd 9/11 után, több értelemben is.
Azt külön díjaztam, hogy Janice és Will nincsenek összehozva, az annyira románcos húzás lenne, ez pedig nem az.

A szerkezetben jó ötlet a dupla történet – párhuzamosan olvasni, mi történt az egyetem alatt és a második esélyt a jelen síkjában. Szépen összeérnek, és a múlt folyamatosan magyarázza, miket kell feldolgozniuk a jelenben.
Izgalmasabb így, mintha csak lineárisan el lenne beszélve a múlt, aztán újra találkoznának 10 év múlva.

Konfliktus nem is a szereplők között van. Nincs benne negatív alak sem – olyan akad, aki gonoszan viselkedik, ellenszenves, de ez nem az a könyv, ahol van jó meg rossz. Ha nagyon találni akarok benne konfliktust, az akkor inkább Annikán belül lenne. Aki más, akinek be kell illeszkednie, akinek a saját természetét kell legyűrnie. Ő magában harcol azért, hogy álmai állását végezhesse, hogy álmai férfija legyen mellette.

Nincs túlírva, és nem lett túl érzelmes sem. A szöveg is igyekszik kifejezni, hogyan más Annika gondolkozása és egész jól sikerültnek is éreztem. Jó értelemben érzékeny a könyv, és mégis tárgyilagos.

Kellemes meglepetés volt, szívesen olvastam és megvolt benne a plusz, amit mindig vadászom a romantikus könyvekben.