Fülszöveg: 

Az ​oregoni Mount Hood közelében egy ismeretlen eredetű, pusztító erejű hanghullám söpör végig egy kis településen. A katasztrófában mindenki életét veszti, leszámítva egy testvérpárt, akik még időben elérték az egyik óvóhelyet. A jelenség hamarosan több helyen megismétlődik, és további megmagyarázhatatlan események is történnek. Egyesek szerint a kínaiak vagy az oroszok vetettek be egy új titkos fegyvert. Mások isteni eredetű megtorlásban hisznek.

A kormány a helyszínre küld egy csapatot, hogy kivizsgálja az esetet, de a csapat tagjai egymással ellentétes feladatokat kapnak. Dr. Martha Chan pszichológusnak, aki egészségügyi vészhelyzetekre szakosodott, tanulmányoznia kell a túlélőket. Alexander Fraser főhadnagynak, aki egész életében katonai pályára készült, és nem bízik a civilekben, el kell különítenie őket. Kisvártatva azonban teljesen eluralkodik a káosz, és mindenki kénytelen lesz összefogni, hogy megoldást találjanak az őrjítő zaj eredetére, ami senkit és semmit nem kímél.

Szerintem: 

Halogattam értékelni ezt a regényt, mert a Barker-könyveket szeretni szoktam. Még a gyengébbekben is van valami plusz, amiért szívesen olvastam őket. A zaj viszont

nem hozza ezt a pluszt, csak egy akció regény minimális sci-fi elemmel. A szerzőpárostól ennél többet vártam.

A történet túl egyszerű: a zaj után egy elzárt közösségben az emberek megváltoznak. Katonai csoport megy nyomozni, mi történt, miközben egy testvérpár – fertőzött és egészséges – próbál életben maradni.
Egy nagy hajsza az egész, aminek a végére egy összeesküvés-elmélet is megjelenik. Nem szívesen írom, de nagyon emlékeztetett a Netflix Elvis sorozatára, amiben az énekes kémnek állt. Ott Elvis hangjából kísérleteztek ki egy olyan fegyvert, ami túlzottan emlékeztet az ittenire. Ok, a végeredmény azért más, de a tünetek passzolnak. Az meg azért mond valamit, hogy egy paródia közeli sorozat egyik fő ötlete az, ami ebben a regényben is megjelenik. Nem tudtam komolyan venni, szinte gagyinak hat.

Cserébe feszültség van, és egy akcióregénynek működik. Vannak fordulatok, van gyorsan alakuló cselekmény, és azt is sikerült hangulatosan megírni, milyenek a fertőzöttek. Ha nem is horror szinten félelmetes, azért az emberi szélsőséges érzelmek megragadása sikerült.

Kevés szereplőt mozgat, és ők is egyszerűek. Mindenkinek minimális a célkitűzése: megfejteni a kórt, letarolni az ellenséget, megmenteni a kistestvért. A helyzetre van szabva mindenki jelleme, a honnan jöttek és hova tartanak kérdésre nem kapunk választ.
Az külön idegesített is, hogy némelyek elég furcsa befejezést kapnak. Pl. Alexander Fraser. Most akkor a Felhőben él tovább, vagy mi? Vagy, ő az, akinél elérték az eredeti célt, és emberi alak maradt, aki tud a digitális világban is működni? Bár inkább az előbbire szavazok, emberként nem hozza vissza a végén, hiába van korábban célozgatás arra, hogy ő képviseli, amit eredetileg el akartak érni a kísérlettel.

De maga a szemlélet is megakasztott kicsit. Negatívnak éreztem, hogy az emberek feltöltődnek a virtuális világba. Máshol meg ez a nagy cél, amit mindenki el akar érni, hogy így halhatatlanná váljon.
Van benne valami fejfájdító.

Ha el tudok vonatkoztatni, csak a cselekményt és a feszültséget nézem, akkor szórakoztató regénynek elment. Könnyen olvasható, érthető, még a fizikával kapcsolatos részek is. Annyira le van egyszerűsítve, hogy könnyen lehessen érteni, bárkinek.

Mégis, az eredeti felvetésem marad. Egy JD Barker történettől én többet várok.