Fülszöveg: 

Elisabetta, Marco és Sandro minden különbözőségük ellenére a legjobb barátokként nőnek fel. Elisabetta temperamentumos szépség, aki arról álmodik, hogy regényíró lesz; Marco profi kerékpároscsalád hetyke és sportos sarja; Sandro pedig zsidó származású matematikai csodagyerek, jószívű és figyelmes. Barátságuk szerelemmé mélyül, és mindkét fiú abban reménykedik, hogy elnyeri Elisabetta szívét. Ám 1937 őszén minden megváltozik, amikor Mussolini megerősíti hatalmát, az olasz fasiszták szekerét a hitleri nácikéhoz köti, és átírja a Rómát irányító törvényeket. Hamarosan kitör a második világháború, és idővel minden, ami hármójuknak fontos, olyan próbatétel elé kerül, amire álmukban sem gondoltak volna.

Szerintem: 

Írhatnám, hogy valamilyen szinten tipikus Elisabetta, Marco és Sandro története. Főleg a

vége miatt. Egy ilyen háromszöget gyakran zárnak ezzel a megoldással. De van-e benne szerelmi történetnél több?

Az biztos, hogy a regénynek pluszt az ad, hogy a II. világháború idején játszódik Rómában. Három főszereplő van, és mind más utat jár be. Az egyik fiú zsidó, akinek túl kellene élnie valahogy az egyre keményebb megszorításokat, majd a nácikat. A másik fiú fasisztaként kezdi megmászni a ranglétrát, és a barátai miatt szembe kell majd néznie a tetteik következményeivel. A lány meg az átlagos polgár, aki sodródik az eseményekkel, nincs befolyása a történtekre.
Ott van a regény hátterében a történelem, de leginkább azért fontosak ezek a szálak, mert hatással vannak a szereplők magánéletére. Ha fel is bukkannak valóban élt és fontos személyek, ők nem kapnak súlyt. Pedig a Vatikán szerepe többször is előkerül valamilyen formában. Emlegetve van a pap is, akit Gregory Peck játszott a Bíbor és feketében. Még szinte ugyanaz a mondat is benne van, amivel a filmet zárták.

Elsősorban szerelmi történetként tudtam olvasni. De itt is van egy plusz: azért nem a legnagyobb kliséket használja a kapcsolatok alakulásában. Igen, ott van a két barát, akik ugyanazt a lányt akarják. De megpróbálnak emberi módon megoldásra jutni: a lány választhat. Mindkét fiúval találkozgat, akik várnak, hogy válasszon. Amikor a zsidó törvények megjelennek, Sandro nyert helyzetből lép vissza. Mert van olyan szerelmes, hogy a legjobbat akarja a lánynak, és az nem egy zsidó családba való beházasodás. Olyan emberi, ahogy Elisabetta próbálja beérni Marcóval, de amint feltűnik Sandro, a nagyobb szenvedély ellen nem tud mit kezdeni. Úgy szerelmi háromszög, hogy igazán nem is az. Mert itt tisztességesek a fiatalemberek, és amint a másik lesz a választott, visszalépnek. Nem kreálnak olyan helyzetet, hogy hárman legyenek egy kapcsolatban. Mindketten mindent vagy semmit akarnak.

És talán pont ez adja a feszültséget: Marco és Sandro is megérdemelnék, hogy boldogok legyenek és elnyerjék a lányt. Mindketten tudnak érte áldozatot hozni, tisztességesen viselkednek és hűségesek. Mindketten másban jók: Sandro az érzékenyebb, a matematikai zseni, akire egy más korban hatalmas tudományos pálya várt volna. Aki kiáll a családjáért, nagy küzdő és soha nem adja fel. Aki nagylelkű, kedves, szelíd. Marco, a jóképű és a jobban kinéző. Magabiztos, sikeres, társaság középpontja. Aki emellett gyakorlatias és aki jól boldogul az életben. Ő a gyarlóbb, a rosszfiúsabb, de benne is megvan az önfeláldozás és nagy gesztusokra is képes.
Igazából Elisabette az, aki nem ér fel a fiúkhoz. Nem láttam benne, hogy miért bolondulnak érte annyira. Szép, romantikus álmodozó és igazából ennyi. Ha valakit könnyen lehetne helyettesíteni a történetben, az a lány. Plusz, nekem ellenszenves volt, ahogy a történet első felében olyan könnyen Marco karjaiba omlik, miután Sandro szakít vele. Mert annyira átlátszó, hogy Sandro nem szeretett ki belőle, csak jobbat akar neki egy zsidónál. Ha annyira nagy volt a szerelem, ahogy Elisabetta előadja, akkor nem kellett volna küzdenie érte, vagy várnia rá? Sandro éveket vár rá. Marco felneveli a másiktól született gyerekét. Elisabetta meg csak éppen azzal van, aki mellette van.

Nem egy románc, másként alakítja az eseményeket és ez szerethető benne. A vége az egyetlen kivétel - az egyik fiú feláldozza magát a másikért, a lány meg összejön az életben maradt fiúval, és együtt nevelik fel a halottól született gyermekét. Tiszta Pearl Harbor, de több szerelmi háromszöges – háborús sztoriban is láttam/olvastam ilyet. Van is benne plusz, meg nem is.

Női regény, nagyon az érzelmek felől van megfogva a történet. Többet is kapunk Elisabetta fiúk közti őrlődéséből, mint amit elviselhetőnek tartanék. De mindennel kapcsolatban érzelmi a színezet: a zsidók helyzete, a politika alakulása, a magánéleti szálak. Ettől talán személyesebb, de történelmi regény nem tud lenni. Bár, valószínűleg nem is akar az lenni.

A fő konfliktusa a szerelmi háromszög, erre kapcsolódnak rá a történelmi helyzetek is. Hiszen a zsidók helyzete is azért fontos, mert Sandro a saját származása miatt nem mer a szerelmével maradni. A történet végére ezeket kisimítja a szerző, és nagyon érezni, hogy a minden szereplőnek legjobb megoldást akarja megtalálni.

A szerethető vonásai közé tartozik, hogy bár a trió uralja a történetet, azért a köreikben vannak erőteljesebb mellékszereplők. Elsősorban a családtagjaik, de legalább vannak. Van életük azon túl is, hogy kit szeretnek és milyen a szerelmi életük.

Nekem a varázs nem volt, ahhoz több történelem, kevesebb érzelmi élet kellett volna, de egyszer simán olvasható anélkül, hogy fájjon.