Fülszöveg: 

A zárkózott, tragikus sorsú Mia gyerekkorában jelen volt gazdag édesapja meggyilkolásánál. Sőt, azt pletykálják, hogy ő az elkövető. Az esetet követő nagy médiafelhajtástól távol tartva édesanyja egy külföldi, kétes hírű bentlakásos vallási intézetbe küldte lányát. Vagy inkább száműzte? Mia a húszas éveiben is még a tragédia spiráljából próbál kievickélni, de egyre mélyebbre süllyed benne, mígnem találkozik édesapja egykori nagy riválisának fiával. Nehéz eldönteni, hogy Sámuel segíthet rajta, vagy egy életre tönkreteheti a súlyos titkokat cipelő lányt.
A laza erkölcsű Sámuel örök lázadó, nagyon úgy tűnik, a harmincas éveire sem nő be a feje lágya. Imádja feszegetni a határokat, meggyőző megjelenésével pedig igen népszerű a hölgyek körében, akikkel előszeretettel játszadozik is. A családi vállalkozás érdekében rákényszerül arra, hogy az ujja köré csavarja a külföldről hazatért csillagvirágszálat, azaz Szendházi Miát. Azt gondolja, hogy a sebzett lelkű lány könnyű préda lesz, de téved, és nagyon úgy fest, hogy az a fránya fegyver fordítva sül el.

Szerintem: 

Ha rövid akarok lenni: ez

kevés volt. Krimiben, szerelemben, az egész történet. Hiába van 300 oldal felett, nekem összecsapott hatást keltett.

Kezdjük azzal, ami a romantikus regényekben rendszeresen zavar. A szerelem és szenvedély nagyfokú összekeverése. Samu és Mia találkoznak kétszer, szinte azonnal szeretők is lesznek. Aztán meg egyből az jön, hogy a másik az Igazi? Egyszerűen nem értettem, mire van ez alapozva bármelyikük esetében is. Akkor csak az alapokat tudják egymásról, és a kémia megvan közöttük. Viszony alapja, de nem egy életre elköteleződésé. Ahhoz tudniuk kellene, ki a másik és nem csak szexuális viszonyba bonyolódni.

A szereplők, főleg Mia és Samu nagyon idéznek más Lakatos-szereplőket. Ha kicsit csavarunk rajta, akkor a Szigor párosát idézik meg, és nem is kicsit. Mia ugyanolyan kalitkában él, Samu ugyanúgy nőfaló gazdag fiatalember, bár talán kevésbé tehetségesnek találom jelen pillanatban.
Már annyira rutinosan vannak írva, hogy könnyen megvannak a jellemüket bemutató pillantok. Ahogy Samu megfogalmazza magában, hogy már többet szeretne üres viszonyoknál. Ahogy szembenéz azzal, hogy mi a karrierje, mennyire vette eddig komolyan. Mia esetében meg az, hogy szabad akar lenni, gyűlöli az élete jelenlegi kereteit, de ez egy csapda és még nem lelte meg a kiutat.
A mellékszereplők lényegesen halványabbak, és kevesebbet is szerepelnek. Samu testvére, Mia barátnője – Ágota –, a rend vezetője: Mária anya és a veszélyes testvérpáros, vagyis Zoltán és Péter. (Megjegyzem, erre is volt már példa. Volt már Lakatos testvérpáros, ahol az egyik gyilkos lett.) Leginkább annyi a szerepük, hogy irányba lökjék a főszereplő párost, és legyen pár jelenet, amikor nem csak ketten vannak jelen.

Nagyon nem bírtam az egyházi vonalat. Eleve olyannak tűnik a rend, hogy el nem hiszem, hogy van olyan, aki önként csatlakozna és hinni akarna nekik. Manipulatív, sötét az egész, és csoda, hogy többen nem menekülnek, vagy a kikerültek nem lépnek fel ellenük. Nekem inkább szektát is idéztek, nem egy elfogadott vallást.
Mária anya jól megtestesíti mindazt, ami nem tetszik bennük.

Ott van a Zoltán – Péter vonal is. Olyan kényelmes, hogy most Mia és Samu egy esetből eljutnak oda, ahova a rendőrség hónapok kemény munkája után sem. Túl könnyen ment az egész. Pedig a sorozatgyilkos történeteket szeretem, és itt is jó mellékszál lehetett volna, de nem ennyire összecsapva és magától értetődően.
Mia tulajdonképpen első látásra levette, hogy Péterrel valami nem stimmel, hiába jóképű és ő a sikeres testvér. Amikor a barátnője eltűnik, már ki is sakkozta, hogy Péter a sorozatgyilkos, akit Zoltán, a testvére csak fedezett. Ahogy fentebb írtam, túl könnyen jött a megoldás.

Viszont, a történet jól össze van rakva. Kiszámítottam megvannak azok a rejtélyek, nyitott kérdések, amelyek felkeltik az érdeklődést. Amire nincs válasz, csak utalások, tovább növelve a feszültséget. Vagyis: milyen súlyos titok van Mia múltjában? Mi is történt pontosan a szereplők szülei között? Hogyan halt meg valójában Mia apja?
Különben ezek jelölik ki a regény konfliktusrendszerét is. A sorozatgyilkos és tulajdonképpen mindenki. Mia és Mária, aki a rendet is képviseli. Mia és Samu között a családi viszály. Itt egy kerül elvarrásra, a többi megy tovább a folytatásra, mert ez bizony nagyon nem lezárt regény.

Lakatos stílusát is szeretem, ha nem is vagyok érte oda, hogy miképpen adoptálja az erotikus regények szókincsét és fülledtségét. Ennél lehetne több is, de nem lesz az. Csak üres szórakoztatás, gyakrabb nyersebben megírva, mint amit értékelnék.

Mai, szórakoztató, és ilyen-olyan szálakkal fel van dobva, hogy ne csak egy magától értetődő románc legyen.
Talán az is a bajom, hogy hiába van szépen felöltöztetve, és rutinosan felépítve, nagyon az alapot – az erotikus nyálregény – éreztem ki belőle. Nekem egy regénytől ennél több kell.