Fülszöveg: 

Anna ​Sun hegedűművész egy felkapott YouTube-videónak köszönhetően egyszeriben ismert és sikeres zenésszé válik, ő azonban kiégettnek és tehetetlennek érzi magát, mert akárhogy is igyekszik, azt a kivételes pillanatot sehogy sem sikerül megismételnie. Ráadásul a barátja bejelenti, hogy nyitott kapcsolatra vágyik. A megsebzett és dühös lány úgy dönt, hogy ő is beleveti magát az életbe. Azt tervezi, egyéjszakás kalandokkal fog bosszút állni, s minél elfogadhatatlanabbnak tűnik a partner, annál édesebb a revans.
A tetoválásokkal borított motoros, Quan Diep tökéletesnek tűnik a játékhoz, ám hamar kiderül, hogy Quannal lenni sokkal többet jelent szimpla szexnél. Amikor aztán tragédia történik a családjában, Anna hirtelen olyan szerepbe kényszerül, amelyre teljesen alkalmatlan; az elvárások és a terhek pedig egyre inkább maguk alá temetik. Anna és Quan egyre mélyebben érez egymás iránt, és küzdeni akarnak a szerelmükért, először azonban meg kell tanulniuk, miképpen álljanak ki saját magukért.

Szerintem: 

Tudnék gonosz lenni, bár nem érdemelné meg a könyv. De akkor

sem érzem hihetőnek, hogy egy családon belül ennyi aspergeres legyen. Ha nem maga a családtag az, akkor a szerelme. Miért is kell ezt sorozatrészként eladni? Remekül működne úgy is, hogy teljesen külön regény lenne. Vagy, csak a téma kötné össze, mindig van benne egy aspergeres, aki szerelmes lesz…

Mert maga a történet működik. Ugyan a szerkezetében ott van a romantikus regények rendszeres felállása, de közben sok mást kikerül, amit hibaként rovok fel a zsánernek. Igaz, hogy ebben is megismerkednek, élnek boldogan, félreértés miatt szétmennek és szenvednek, majd nagy gesztussal behajóznak a happy endbe. Csak közben tényleg kapcsolat épül köztük, amit el is tudok hinni szerelemnek.

Egy másik klisével indít, az egyéjszakás kaland app alapján. De már kezdettől másfelé haladnak, és előbb lesznek barátok, mint szerelmesek és szeretők. Sőt, éppen hogy nagyon lassan lépnek majd tovább, mert mindkét szereplőnek van egy olyan lelki baja, amit előbb valamennyire rendbe kell hoznia, magában. Már komolyan együtt vannak, több téren támaszkodnak egymásra, amikor a szexualitás is része lesz a kapcsolatuknak. Ki van fejtve, mit kapnak, és mit jelentenek egymásnak.

Quan és Anna is küzd az életében több mindennel, és ez nem csak szerelmi történet. Mindkettőnek van egy komoly karrierválsága a történetben. Mindketten érzik magukat másnak, sérültnek és meginog a magukba vetett hitük. Anna esetében mindehhez hozzájön egy elég komoly családi helyzet is – nem csak az, hogy beteg az apja. A testvére viselkedése, vagy, ahogy bánnak a kisebb lánnyal a szülők is.

Tetszett benne, hogy ebben a történetben nem a szerelem a válasz mindenre. Nem oldódik meg semmi attól, hogy egymásba szeretnek. Egymás önbizalmának építésének részesei, de mindketten maguk kell, hogy elhiggyék, hogy érdemesek szeretetre, karrierre, az álmaikra. És ahhoz nem elég, hogy a másik azt mondja, képes vagy rá. Kell a család, kell a pszichológus, kell, hogy saját maguk erősödjenek.

Hoang érzékenyítve nyúl az Asperger témájához, és átérezteti, miközben nem tesz rá stigmát. Éppen olyan kezelhető és odafigyeléssel megoldható helyzetként kezeli, mint hogy Quan megbarátkozzon a megváltozott testképével a műtétje után. Igaz, Anna nem súlyos eset, spektrumon van. De így is megmutatja a jellemzőket, hogyan lehet kezelni és segíteni. Mit kell magában megoldania, mi az, amiben a környezet ott tud lenni neki.

Van cselekmény. Nem csak a randik és a kapcsolat alakulása. Mi több, elég drámai vizekre is el mer evezni. Az, hogy hagyhatod-e az apád meghalni, mert már csak szenvedés neki, ahogy életben tartjátok. Nem éppen az a téma, amit egy könnyed romantikus bevállal. De, ismétlem magam, ebben a regényben azt nagyon lehet értékelni, hogy ilyeneket meg tud tenni.

Igazából két dolog van, amibe bele tudok kötni. Az első, amivel kezdtem. Az egy családon belüli halmozás. Miért van ez sorozatként megírva? Felesleges. A másik, hogy elképesztőnek találom, hogy Quan Anna mélypontjait miképpen kíséri végig. Éppen csak kibékülnek és összejönnek a végén, amikor Anna apja meghal, és Anna kikészül. Hónapokig nem is tud magáról, és Quan nem csak mellette marad, szereti, de akkor költöznek is össze. Kicsit talán túlzottan mese, ahogy azt az évet végigcsinálják. El sem tudom képzelni, milyen élet lehetett az.

Olvasmányos, követhető, és éppen annyira érzelmes, hogy az ne legyen sok. Vagyis, megírja, kiben mi zajlik, mik a félelmei, örömei, de nem túlírtan és nyálcseppekkel vájkál a szívekben.

Mindennel együtt ez olyan romantikus regény, amit érdemes elolvasni. Nagyon sok minden megvan benne, amit egy romantikus regény olvasója elvár, de kap mellé rengeteg pluszt és tartalmat is.

Idézet: 

Attól, hogy valami nem tökéletes, még nem kell azonnal eldobni.

Engem nem érdekel, hogy ki, mit csinál. Csak figyelek és utánzom a többieket. Csak így lehet ebben a világban boldogulni.

Pedig az egyetlen hely, ahol létezik tökéletesség, az maga az üres lap