Fülszöveg: 

Ott ​folytatom, ahol az előző részt be fogom fejezni, ha lesz rá időm. Még 1944 karácsonya után kezdődött ez a történet. Az Izbég melletti robbanóanyag raktár őrzésével voltunk megbízva. Már lejárt a szolgálati időnk, de a váltás csak nem akart megérkezni. Felhívtam tehát a szentendrei laktanyát, hogy miért késnek. Legnagyobb meglepetésemre a "Któ tám?"(Ki van ott?) szavakat hallottam a telefonban. Ebből tudtuk meg, hogy a laktanyában már oroszok vannak. Először óvatosan lementünk Izbégre, de ott már meg is láttuk az oroszokat. Visszalopakodva összedugtuk a fejünket, hogy most mitévők legyünk? Javaslatomra úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a Kőhegyen lévő menedékházba. Ez jó ötletnek bizonyult, mert a gondnok úr néhány civil ruhát is tudott adni nekünk. Én ugyan csak egy vékony munkaruhát kaptam, de ez is eltakarta a katonaruhát. Másnap reggel a fagyos földbe, becsomagolva, elástam a köpenyemet, és egy sziklarepedésbe eldugtam a puskámat is. Mivel a többiek a maradás mellett döntöttek, én fogtam a katonaládámat és elindultam Pomáz felé….

Szerintem: 

Akkor, gyorsan és röviden, mert maga

az írás is alig pár oldalas. Kb. mint két fejezet egy terjedelmes regényben.

A formátum visszaemlékezés, a cím meg is ragadja a cselekményt. Egy volt katona hadifogoly lesz, már amennyire ez a megfelelő kifejezés rá. Hiszen nem feltétlenül és kizárólagosan katonákat kaptak el és köteleztek munkára. Munkaképes felnőttek kellettek az oroszoknak, akiket a háborús bűnök jóvátételeként dolgoztattak. Se jogi státusz, se semmi, csak rosszkor rossz helyen kellett lenni és lehetett menni különféle munkákra.

A személyessége, ahogy saját tapasztalat elmesélésének tűnik, menti a menthetőt. Nem lesz tőle jó, de annyi húzást ad neki, hogy az ember olvassa tovább, mi vár még a főszereplőre. Közben vannak eszmefuttatásai, és így kicsit képet ad a szereplő belső világáról, amit a történelemről és saját koráról gondol.

De, sajnos, a döntő többség kimerül annyiban, hogy melyik munkáról milyen másikra helyezik át. Monoton, egyszerű és ismétlődő. Mit kell dolgozni? Mit adnak enni? Amint lecsengettek az újdonság, és ezt kezdte ismételgetni, el is kezdett veszíteni közben.

Ötlet, ahogy in medias res kezd, és kilátásba helyez egy előzményt.
Működött az énelbeszélés.
Csak éppen hasonló témában ennél már olvastam jobbakat is. A Cilka többek között jobban tetszett, de ennek is megvolt a maga értéke.