Fülszöveg: 

Az élet szép Magnus Bane és Alec Lightwood számára. Együtt élnek egy mesés lakásban, boszorkánymester fiukkal, Maxszel, aki épp járni kezdett, New York utcái pedig békések és csendesek – mármint épp annyira békések és csendesek, mint általában.

Mígnem egy éjjel két régi ismerős tör be Magnus lakásába, és ellopják tőle a nagy hatalmú Fehér Könyvet. Magnus és Alec, felismerve, hogy a tolvajokat ártalmas erők irányítják, mindent félredobnak, hogy visszaszerezzék a könyvet, mielőtt nagyobb kárt okozhatnak. Egészen Sanghajig kell követniük őket, Clary, Jace, Isabelle és a frissen árnyvadásszá avatott Simon segítségével.

Ám Sanghajban gyorsan kiderül, hogy sokkal nagyobb a baj, mint gondolták. Egy erőszakos támadás miatt Magnus mágiája egyre megbízhatatlanabb lesz, és ha nem tudják a városba özönlő démonok útját állni, jobb híján követniük kell őket oda, ahonnan jöttek – a holtak birodalmába. És amivel szembetalálják magukat, sokkal különösebb és aljasabb, mint amire valaha számíthattak…

Szerintem: 

Újabb rókanyúzásra fel! Avagy, ez még egy

árnyvadász történet, szórakoztató és nagyon a rajongóknak van írva, de nem mondanám, hogy előre viszi a cselekményt.

Hiszen eleve a már lezajlott események között játszódik. Pontosan be lehet lőni, melyik kötetek mellé fér el, hiszen tele is van olyan utalásokkal, amelyek már meg, vagy ezután fognak megesni, és máshonnan ismerjük őket. Bajban is lesz, aki pont innen akar indulni a regényekkel, mert nagyon mélyen be van ágyazva az univerzumba. Nem is csak a regényekre utal, de a kiegészítő novellákra is.

Az is igaz, hogy a tényleges történet érthető lenne magában is. Van egy veszélyes könyv, amit ellopnak és vissza kell szerezni. Ezért összeállnak a korábbi főszereplők és kiemelt mellékszereplők, hogy elmenjenek egy közös kalandra. Nyomoznak, harcolnak, jó sokat beszélgetnek, meg ugratják is egymást. Ezt lehet érteni minden előismeret nélkül is, de elveszik közben minden kis plusz, easter egg, ami a sorozatot ismerőknek bele van rejtve.

Nincs karakterfejlődés. Eleve ez a csapat hősökből áll, és a kis vívódásaik is olyasmik, amelyek azt mutatják, mennyire jó emberek a kivételes képességeik mellett. Rendszeresen döntenek a világ javára a saját érdekeikkel ellentétben – de ez YA történet, és a szerző mindig megtalálja a módját, hogy jóra forduljanak a történések. De, amit ki akartam hozni belőle, hogy ez annyira rajongói plusz történet, hogy nem színezi tovább a szereplőit sem. Mindenki az a jó ember/mágus/árnyvadász, stb., aminek megismertük korábban.
Talán csak egy volt, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Mióta Jace az osztály bohóca? Itt nem egyszer ő az, aki viccelődéssel oldja a hangulatot és annyira komolytalan, hogy az már fájdalmas. Igaz, az alapregényeket rég olvastam, a belőle készült sorozat frissebb élmény, és nem egy olyan Jace maradt meg az emlékeimben, aki tréfa répát reggelizik napi szinten.

Ami azért pluszt ad neki, az új helyszín. Abban is van ötlet, hogy a nagy démonok innen hogyan mennek tovább. Meg kellene nézni, van-e harmadik rész is, mert az igencsak baljós, ahogy a démonok a történet végi gyűlésükön összefogást meg Lucifert emlegetik. De írhatnám azt is, hogy Clare nem cáfol magára. Megint hagyott egy olyan szálat, amivel nyugodtan léphetne tovább, és újabb regényt lehet ráhúzni.

A stílusa is a szokott. Talán kevesebb benne a dráma, többet jópofáskodnak a szereplők, de ugyanúgy van elmesélve, ahogy a korábbiak is. Karakterekre épül, egy széles fantasy világban és fiatal felnőtt szereplőkkel. Sok a párbeszéd, kevesebb a leírás és pörögnek az események.
A fix párok meglétének meg olyan előnye van, hogy ebben nagy romantikus vallomások és jelenetek sincsenek. Egy pontig beleférnek, de az utóbbi kötetekben túlságosan uralkodott a szerelmi szál, így jól esett, hogy ebben nem. Ez egy könyvvisszaszerzős kaland.

Kiegészítő, illetve rajongói kötetként működik, különben kisebb ívű, egyszerűbb történet, mint ami ebben a sorozatban szerepelni szokott. De írhatom úgy is, hogy egynek elment.

Idézet: 

A világ abszurd hely, és ha az ember túl komolyan veszi, az azt jelenti, hogy hagyja magát legyőzni.

Az élet elképesztően veszélyes, ha van mágiája valakinek, ha nincs.