Fülszöveg:
A két magyar barlanglakó életébe egyik nap berobban egy lény. Angyal vagy ördög? Mennyországot vagy poklot hoz a testvérpárnak?
Angyalok városa – egy város, amelyben nem csak bűbájos szárnyas angyalok laknak. Egy város, amely tele van titokkal és az angyaloknál is rejtélyesebb lovagokkal.
Ez a fantasy kisregény A fekete angyal lovagjai sorozat első könyve, mely egy titokzatos világba vezet.
Most akkor ez mi is volt? Nem tudom eldönteni, hogy ez egy
simán humoros fantasy, vagy egy fantasyparódia. Tény, nincs nagy érzékem a paródiákhoz, viccesnek is ritkán tartom őket, de ez kétesélyes.
Mert valahol komolyan is lehetne venni a történetet. Van egy angyaltársadalom, amit fokozatosan ismerünk meg a történet keretein belül. Elég korrupt, és Isten nagyon mellőzve is van belőle. Vannak a hatalmas, fejes angyalok, akik korábban varázslók voltak. Ők külön is élnek, megközelíthetetlen magasságban. Vannak egykori templomos lovagok, akik egy várban élnek, ott buliznak és dőzsölnek, a sima, angyalképzőben bukott, szolgának leminősített majdnem angyalokkal dolgoztatva. Annyira, hogy nem is jelenik meg, csak ez a 3 kaszt. Fejes főangyal, egykori templomos lovag és a csicskák.
A történetbe kerülő testvérpár, Bálint és Nándi majd helyzetüknél fogva azon kell legyenek, hogy ez a rendszer megváltozzon. Hogy ne csak annyi legyen a kilátás, hogy angyalnak nem alkalmasnak minősítik őket, és dolgozhatnak a templomosoknak. Ez nem rossz cél, és akár az is kiderülhet, hogy nem is annyira angyalokról van szó, már csak azért sem, mert isteni cél, teremtettség, semmi hasonló nincs, ami az angyalokról eszembe jutna. A kereszténységgel már azt is nehezen rakom össze, hogy a főangyalok egykori varázslók. A katolikus egyház nem őket küldte a boszikkal máglyára?
A világképpel tehát vannak bajaim, és pont a szokott formák teljes hiánya lökne arra, hogy inkább paródiának tekintsem. Amihez hozzájön a három főszereplő egyedi jelleme. Angyalka, aki szívesen lopkod és alkoholizál. Aki azért nem tud fehér, jó angyal lenni, mert a bűnei folyton befeketítik a tollait. (Nem is értem, a dőzsölő templomosok akkor miért is nem feketék?) Bálint és Nándi, akiknek még a céljai se teljesen érthetők. Akik haza akarnak menni, hogy megint szimpla emberek lehessenek? Különben hajléktalan falusi munkások, akik egy barlangban húzták meg magukat, és alkalmi munkákból éltek.
Olyan visszatérő elemek vannak benne, amelyek idegesítenek, és nem nevettetnek. Még valami, amiért a paródia felé hajlok. Ahogy pálinkáznak. Amikor Angyalka beszorul a sziklák közé, mert olyan részegre itta magát, hogy kidőlve alakot váltott. De már az Angyalvárosban is központi téma, hogy alkoholhoz kell jutni. Angyalka kövér angyal mentora, aki pelenkában repked.
Van egy fura szexuális feszültség is a három szereplő között, aminek nem sok helye van a történetben. Már csak azért sem, mert egy nőn nem fog a két fivér megosztozni tudni. Ha meg mégis, akkor még messzebb kerültünk a komfortzónámtól. Egyelőre azonban ez nincs túlírva, egy-egy csók csattan el, meg maguk is rácsodálkoznak, milyen érzéseik kezdenek lenni.
A stílusára is az a kettősség jellemző, amivel nem tudok mit kezdeni. Vannak jobban megírt, átgondolt részei. Máskor meg egy alsóbb szint, lényegesen silányabb nyelvhasználattal.
A folytatás kelleni fog, hogy eldöntsem mi ez. Most még túl sok mindent bele tudok látni – jelenleg a paródia felé hajlok, különben.