Fülszöveg: 

A ​World Fantasy- és Shirley Jackson-díjakra jelölt antológia, mely bemutatta a világnak Veres Attilát.

Egy olasz falu, mely egyetlen térképen sem szerepel; egy spanyol boszorkánynövendék, aki szellemekkel és vámpírokkal tölti az idejét; egy törekvő francia nyomozó, aki nem rest okkult tudást latba vetni a sikerért, vagy épp egy perui író, aki bármit megtenne a hírnévért. Csupán néhány momentum a horror műfajának egyik leggrandiózusabb irodalmi válogatásából, melyhez a Valancourt Books szerkesztői több tucat nemzet majdnem húsz különböző nyelven írt horrorirodalmából válogattak, hogy elhozzák a legkiválóbb történeteket.

A könyv összes idegen nyelvű novellája ebben a kötetben jelent meg először angolul, az eleve angol nyelven írt művek pedig – olyan országokból, mint például a Fülöp-szigetek – ekkor kerültek először kiadásra az Egyesült Államokban. Ráadásul ebben a gyűjteményben debütált a tengerentúlon Veres Attila, az Odakint sötétebb, az Éjféli iskolák és A valóság helyreállítása szerzője, aki azóta már lehetőséget kapott egy önálló novelláskötet megjelentetésére is The Black Maybe címmel.

A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról címe nem túloz: példa nélküli vállalkozás, igazi ínyencség a horror műfaj szerelmeseinek.

Szerintem: 

Nem mindennapi kezdeményezés eredménye az antológia. A szerkesztők úgy vélték, hogy

túlcsordulóan csak az angolszász horror jut el az olvasókhoz, pedig máshol is kell, hogy legyen értékelhető horror irodalom. Így más szerzőket kezdtek felkutatni és fordítani, pályázatot írtak ki.
Nálunk azért is jelenhet meg a kötet, mert a beküldött novellák közül 2 került be a kötetbe. Az egyik ezek közül Veres Attila plüssállatos rémmeséje.

Ahogy antológiánál kell, nagyon ki van találva minden a kötetben. A bevezető, ami elmeséli a kötet történetét, szervező elvét. A kis bemutatók, amelyek a tényleges novella előtt elmesélik, kitől fogunk olvasni. De a kedvencem, ilyet még másban nem láttam, a kötet elején a világtérkép, amelyre ráteszi a szerzőket és 1-1 mondattal összefoglalja, miről szól a történetük. Nem csak ötletes, de egy látványos tartalomjegyzéknek is elmenne.

A szervező elv, hogy horror történeteket kerestek. Minden történet horror, de azon belül nagyon széles a skála. Modern rémmese ugyanúgy van benne, mint a népi hagyományokon alapuló rémmese. Jöhetnek tündérek, ijesztő gyerekek, lovecraft-i szörnyek és tulajdonképpen bármi, ami alkalmas az ember képzeletét sötétségbe rántani. Talán csak egy van benne, ami nekem kissé kilógott: Pappe Parányi nők című novellája, amelyben a különös elem megvan, még talán az ijesztő is, de arra már nem esküdnék meg. Sőt, lehet, én inkább mágikus realistának mondanám.

Merengtem azon, hogy rangsoroljam-e a történeteket. Csak szubjektív lehetne, mert tényleg annyi szín és forma van a kötetben, hogy mindenki kiválaszthatja, ami neki a horrorban leginkább fekszik. Legyen a végén remény, vagy a teljes pusztulás kell? Folyjon a vér, vagy a pszichés terhelés az ijesztőbb? Van ilyen is, olyan is benne.
Nem is kezdek rangsorokat írni, mert én most élveztem, hogy ennyire sokféle a választék. Mindenben, még azokban a Parányi nőkben is találtam valami jót és értékelhetőt. Egyre se mondanám azt, hogy rossz vagy nem tetszett.

Hogy azért mégis legyen benne valami a történetekről is, nekem máig izgalmas, hogy Lovecraft mennyire rajta hagyta az ujjnyomát a horror zsánerén. Ebben a kötetben is több olyan történet van, amely valamennyire megidézi az ő rettenetes szörny látomásait. A Fakó lábujjakban valami ilyesmit vártam is – mennek le a barlangba, ősi és elveszett civilizáció nyomán, van rejtély és baljós előjelek is. Adta magát, hogy a vezetőjük majd tálcán kínálja a turistákat egy elfeledett, más világ szörnyurainak. Másban viszont nem számítottam rá, ezért még borzalmasabb volt a kép, amikor a végén megláttuk, mi is történik igazán a főszereplővel. A svéd Fager egy nő pszichoterápiáját meséli el a rémálmai és éjszakai rettenete okán. Ami aztán kisül belőle… az annyira nem várt a sztoriban, hogy attól még borzalmasabb lett az a kép.

Megjelennek a horror történetek tipikus szereplői, mint a szellemek és boszorkányok. De ezekben is van egy új elem, egy ötlet, ami eladja az egészet. Egy nyomorgó kis boszorkány trükközését például egy öreg, hűséges eb szemszögéből kísérjük majd végig a Mater Tenebrarum világában.
Mások modern történetek, mai elemekkel: Veres Attila története például plüssök haldoklásáról szól, melyet kis gazdáik más plüssök feláldozásával igyekeznek elódázni. A gyermeki hit és a szülők felelőtlensége szinte ijesztőbb, mint ami a cselekményben történik.
A gyerekek különben is peremen mozognak, és kiválóan alkalmasak a nem várt gonosz szerepére. Megvan mindenki Kevinje alakításában a Jó fiú? Ahn Adományában van egy olyan gyerek, aki egy eljegyzését ünneplő pár boldogságát változtatja mindössze pár kérdéssel és őszinteséggel pszicho-thrilerré.

Jó dinamika, húsba vágó befejezések és rengeteg feszültség. Ez tényleg egy olyan válogatás, amiben érezni, hogy egy-egy nyelvterület legerősebb történeteit keresték. Igényes, több tekintetben, ha egy szót keresek rá.

Idézet: 

Elképesztő ocsmány cselekedetekből elképesztő ocsmány poklok születnek.

[…] a boldog befejezés a gyengéknek való. A való életben minden happy end csak illúzió.