Fülszöveg: 

A napugrók szektája kozmikus sötétségbe taszítja a világot; egy fiatal bioinformatikus önmaga százezer valóját látja fraktálokba zárva; Hísz szarvasa visszaköveteli ellopott lábát; a testvalóság rítusa a világmindenség zenéjére válaszol; a fekete éter kultistái ébredeznek…

A The Black Aether novellapályázatának válogatott írásai megidézik a weird- és horrorirodalom évszázados múltjának és jelenének sokszínűségét. Az antológia tizennégy novellájában a műfaj ismert és feltörekvő hazai szerzői tárják fel előttünk a létezés hiábavalóságának titkait. Valóságon túli utazásra hívják az olvasót téren és időn át az emberiség mélyén gyökerező rettenet forrásához.

Szerintem: 

Az első benyomásom az volt, hogy

ez aztán sötét. Pedig azt tartom magamról, hogy bírom és szeretem a horrort, de itt bizony pislogtam párszor, hogy egyes történetekben mik fordulnak elő.
Talán az előhangban írja az egyik szerkesztő, hogy ezek amatőrök novellái, és ők nem a közönségnek, hanem maguknak írnak. Eszembe is jutott ez, amikor egy-egy történet úgy kanyarodott, hogy nehezemre esett feldolgozni, mit is olvasok.

Szinte minden novellából tudok mondani egy olyan hatást, ami valósággal rám települt és nyomasztott. A Haragszik a Hísz szarvasában ilyen a rothadás bűze. Az ébredés álarcában a maszkok és a szörnyek. F.T. életművéből ahogy magam elé képzelem magát a kiállítást.
Nem is tudom, talán a feloldást hiányoltam. Nincs menekvés, nincs könnyedség, csak a nyomasztó befejezés és a sötét képek.

Bár akadnak közös vonások, alapvetően fantasy történetként olvastam a novellákat, megvannak benne a típusok. A számomra legérdekesebbek a Lovecraft-örökséget folytatók. Azt a szerzőt mostanában kezdtem felfedezni, olvasni tőle és még mindig le tud nyűgözni, hogy milyen irányzatot indított útnak, noha saját korában alig becsülték valamire. A mi korunkban nagyon átjön a létünket fenyegető, közeli másik valóság, ahonnan szörnyek lesnek ránk.
Ebben a kötetben is akad több ilyen novella. A már emlegetett festménykiállítás, de mondhatnám az alternatív Velencét is a titkos tengeri lényeivel.

A szerzők között egy van, aki ismert név. Veres Attila a Ghost Royale novellával szerepel benne. Hát, annak is sikerült olyan befejezést írni, hogy csak néztem a betűket a lapon. Sajnos vizuális típus vagyok, és nagyon nem akartam elképzelni, ahogy a csoport tagjai Leona arcává teszik a sajátjukat. Vagyis, nyúznak.

Antológia, sokféle történettel és változatos. Ezt szerettem benne.
Bár a hangulatomnak nem tett jót, de ebben a zsánerben az, ahogy nyomaszt, szintén pozitív.
Nem is akarom novellánként szétszedni, mert azt tudnám ragozni, melyikben mi a félelmetes és azt mivel éri el a szerző.

Inkább azzal zárok, ez simán működik rémálom gyűjteménynek.

Idézet: 

Egy életre megtanultam, hogy a rossz döntéseknek magas ára van, amit bőséges kamattal, pokolian hosszú idő alatt fizetünk vissza.