Fülszöveg:
Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!
Szerintem:
Egyszer már szemeztem ezzel a történettel, most
sikerült el is olvasnom. És a leginkább azt érzem most, hogy egy nagyobb történet bevezetésén vagyok csak túl. Megvan a maga meséje, a múlt tragikus átnyúlása a szereplők jelenére, de az lesz a fontos, innen hogyan mennek tovább.
Kleinheincz Csilla a népmesék világába nyúlt bele, egy ismert motívumot használva alapként. A mostohalány és az édeslány ellentéte és viaskodása. Az alakváltó lány emberi férfival kötött szerelme, és a tollruha elrejtése. A gyermek, akinek fizetnie kellene a szülei bűnéért. Az elátkozott örökös. Sok minden ismerős, de így tálalva mégis egyedi. Mert egy saját világot rakott össze abból az írónő, ami egy-egy mesében megjelent.
Szerettem is a világépítését. Az emberiből indul, és fokozatosan fedi fel, milyen Rengeteg rejtőzik az átlagos szemek elől a közelben. Hogyan ér össze a mágikus, a mesevilág az emberivel. Különlegesek is a félvérek, mert ők azok, akiknek nyitva állnak a kapuk. Többféle lénnyel ismertet meg, és a mágiának is megvannak a maga szabályai. Ahogy Emese egyre több mindent tud meg, egyre mélyebbre hatol az Erdőben és a szülei történetében, úgy lesz az olvasó világa is egyre tágabb az övével.
Különösen az átkok és a tündéreket kötő szabályok fogtak meg. Már csak azért is, mert ezen a részen éreztem elrejtve a regény mélyebb mondanivalóját. Emese, aki anyja után tündér és örökölt erőt, az apja után ember is. A szülők között pedig konfliktus volt, minek neveljék a kislányt. Két világnézet megy egymásnak – a mágia hatalom, csodás kapukat nyit ki, de milyen árat kell fizetni érte? István többet akar a lányának, mint a mágia szabályainak betartását. Erkölcsöt, azt is írhatnám, emberséget akar neki átadni. Hogy ne csak azt tegye, amit szabad és törvényes, hanem azt is, ami jó.
Mert végső soron ez annak a meséje is, hogy mi a jó és a rossz, a bűnökért miképpen kell megfizetni. Ha a tündérek és sárkányok világában túlzóan nagynak is tűnnek az árak.
Kalandokból épül fel, a szereplők megpróbáltatásaiból a Rengetegben, de ugyanennyire fontosnak érzem benne a világ szabályait, a mellékszereplők sorát és az ő történeteiket. Hiszen ez a történet sem lenne, ha a múltban nem lenne ott egy mese adaptáció, pontosabban Emese szüleinek története, ami részletekből összeáll majd a végére. Talán ez is volt az élményeim alapja: ahogy a kirakósból összeáll a történet, ahogy a múlt kis darabkái felfedik, most milyen kényszerpályán mozognak a szereplők, mit akarnak és mit tehetnek meg, mi a végzetszerű cselekvés számukra.
Jó is, hogy nem engedi a kötet, hogy egyértelműen jókat és rosszakat különítsünk el. Pedig egyes esetek adnák magukat: Lóna, a tündéreket az emberi szerelméért hátrahagyó tündér lehetne a jó, de nem az. Mert úgy megy majd el, ahogy. Mert tündérek kegyetlen szíve dobog benne, aki hidegvérrel öl. Van benne szépség és jóság, de nem kizárólagosan. Ahogy István sem csak szerető férfi és jó apa – hanem a férfi, aki kalitkába zárta az életében a feleségét. Aki titkokat őrzött és félrevezetett. Lóna mostohája, aki a gonosz mostoha archetípusa, de Kleinheincz felvillantja, hogy micsoda magány húzódik a kegyetlen felszín alatt. Hogy szenvedés és a múltja tette ilyenné, nem eredendően gonosz ő sem. Emese pedig azért különleges, mert ő most alakul, most kell kiforrnia, melyik útra lép.
Sok jó ötlet van benne, és meg tudott fogni a szereplők tragédiáival és átkaival. Bár egy történetet zár itt, annyi szálat nyitva hagy, hogy fel is keltette az érdeklődésem, hogyan folytatódik majd a történetük.