Fülszöveg: 

Cseregő, ​a hagyományokat büszkén őrző hegyi falu és Kísértó, az iparosodásának köszönhetően egyre messzebbre terjeszkedő város között évszázadokra nyúlik vissza a szembenállás. Nemcsak szokásaik választják el őket egymástól, hanem Mikosz, a rettegve csodált isten is, aki hívei testében él, és akitől a falusiak mindenáron távol akarják tartani magukat. A közösségek békés távolságtartással élnek egymás mellett, ezt azonban egyre több feszültség fenyegeti.
Gerlére cseregői közösségében fényes jövő vár: az érzékeny, de robbanékony kertészlány hamarosan megörökli édesapjától a kertvezetői munkát és egybekel gyerekkori szerelmével. Miután azonban egy nap valami rettenetes történik vele a közeli erdőben, nem csak az ő élete fordul fel gyökerestül: olyan folyamat veszi kezdetét, amelynek során földalatti és emberfeletti erők lépnek működésbe, a tét pedig nem kisebb, mint a jelenleg ismert világ fennmaradása.

Szerintem: 

Eljön a gombák aranykora? A Kiéhezettek, a Last of Us után ebben a könyvben is 

miattuk lehet félni. Igaz, itt sokkal erősebb a fantasy háttér mögötte, és a gombát is én emlegetem, itt egy isten van, akiről nekem a gombák jutnak eszembe.

És már túlpörögtem, kezdjük lejjebb. Kleinheincz Csilla izgalmas világépítésű könyvvel jelentkezett. Az Alvilági szövedék tulajdonképpen két szomszédos település története: Cseregő, ami kb. egy amish közösségnek felel meg és az iparosodó Kísértó. Mindkettő gondosan ki van találva, gazdasággal és eltérő külcsínnel, más vallással és egymás közti kapcsolatokkal. Itt játszódik a cselekmény is.
Ugyanakkor ezzel a kettővel le tudja képezni a regény történetének világát is. Mintha csak mintái lennének annak, hogy milyen városok és közösségek vannak, azok hogy kapcsolódnak vagy félnek egymástól. Így annak ellenére nem éreztem azt, hogy csak két települést látok a világból, hogy valójában de. Csak ezek annyira a többi etalonjai, hogy ezekből megismerjük a világukat is.

Központi téma a kötetben a hit és az erre épülő hatalom, korrupció. Istenekkel, fantasy szálakkal van megtámogatva, de bemutatja, hogy milyen veszélyeket rejt a vak hit. Hogyan vezet fegyveres harcokhoz, illetve hogyan lehet vele a tömeget manipulálni. Megvan minden csoport, és annak egy-egy képviselője: aki vakon hisz, aki hisz és kérdéseket tesz fel, a lázadó hitevesztettek. Azok, akik saját önző vágyaiktól vezérelve kihasználják a saját javukra a rendszert, és mindenre készek a hatalomért.
Kísértó vezető elitje és az ő módszerük a politikai hatalmuk megtartására kifejezetten gyomorforgató, de az emberre nagyon jellemző. Meg példa arra, miért nem jó, ha az államhatalom és a vallás összefonódik.

A történet világa igazság szerint jobban is tetszett, mint a hősnő saját kalandja. Jól indul, és működik, ahogy egyszemélyben minden kasztot át tud fogni. Ki van találva, miért részese mindkét városnak, hogyan ismeri meg mindkét rendszert egy bennfentes mellett.
Talán azért nem tudtam vele jobban szimpatizálni, mert a Derkó – Gerle – Fonász háromszög nem hiányzott nekem. Szerencsére a románctól messze van, de így is több volt benne a kapcsolatokról való agyalás és érzelmi merengés, mint amit szerettem volna.

Terjedelméhez képest túl sok szereplő nincs benne, de a kiemelt alakok szépen építkeznek. Történetük van, indokaik és jól keverednek bennük a szerethető és a gyarló vonások. Talán a negatív színek jobban meg is fogtak – ahogy Gerle nevelőanyja a hitében rideg és kegyetlen asszony lesz, ahogy Derkóból előtör az erőszak.

A konfliktusok között vannak személyhez kötöttek, a nagy egészre nézve szubjektívek. Mint az, hogy Gerlének fel kell dolgoznia magában, hogy mit tett vele a vőlegénye. De vannak az egész világrendszerre meghatározó kérdések: mint az ár, amit Mikosz gyógyításáért és tudásáért fizetnek meg az emberek. Ahogy a Mikosz hívők és a Tiszták között élesedik a helyzet, és nagyon könnyen megy át a történet egymás mellett élésből támadásba. Jellemzően a végére mindent elvarr a szerző, és érezhetően nem egy könyvsorozat nyitányát olvassuk. Nem mintha a világában nem lenne egy-egy más történet lehetősége is, de Gerle története megkapja a végére a pontot.

Jól olvasható, értelmes és nincs benne megakasztó elem. Az énelbeszélő alkalmazása illett hozzá, és húz előre is. Nem egy adomatár, nem mondanám humorosnak sem, de a cselekmény a főszereplő által narrálva hatásos.

Végül, találtam benne még egy olvasatot, amit szerettem. Simán olvasható környezetvédelm szemmel is. Végig kiáll az mellett, hogy a gazdálkodást mértékkel és az anyatermészetet nem legyilkolva kell végezni. És tudja keresni a kompromisszumot: nem technikaellenes és nem a földet teszi meg istenné. Csak tudni kell a mértéket, ahol még rombolás nélkül, a természet rendjét szem előtt tartva be lehet avatkozni.

Jelen pillanatban azt szerettem benne legjobban, hogy nem csak egy szórakoztató történet. Fantasy, de van tartalma és mondandója a mának.