Fülszöveg: 

A hollywoodi PR-os, Lucy Green nemsokára betölti a harmincat. Azt reméli, végre előléptetik, és hogy a barátja is megkéri a kezét. Azonban a szülinapja előestéjére megbeszélt randira a fiú nem megy el – ami nem először történik meg. Így Lucy egyedül marad a bárban, vagyis nem teljesen egyedül, hiszen a pult másik oldalán egy jóképű csapos áll. A lány a koktélja felett búslakodva azt kívánja, legyen tökéletes másnapi születésnapja. De a dolgok valahogy balul sülnek el, ahogy az gyakran előfordul, amikor a kívánságok valóra válnak…

Amikor Lucy felébred a nagy napon, nem tudja rávenni magát, hogy végigcsinálja szigorú fitnesz- és szépségápolási rutinját – melyekről eddig azt mondta magának, szereti őket. Ráadásul nincs kedve csak egy kanál joghurtot enni reggelire, és a kényelmetlen alakformáló fehérneműbe se akarja beleerőltetni magát.

Amikor a lány megérkezik az irodába, rájön, nemcsak magának, de senki másnak sem tud hazudni többé. Sem az ügyfeleinek, sem a barátjának, sem a görény főnökének. Most, hogy nem tudja eltitkolni, mit érez, Lucynak meg kell küzdenie az összes olyan igazságtalansággal, melyekkel nap mint nap szembesül a munkahelyén, a párkapcsolatában és az élete minden más területén… Az igazság nagyot fog szólni.

Szerintem: 

Annyira egy filmekből ismerős klisé az alapja, hogy nem sok jóra számítottam. Van

Jim Carrey már-már klasszikus hazugságra képtelen férfiról, de karácsonyi filmben is láttam már, amikor a hasonlóan reklámokban utazó nő nem volt képes többet füllenteni. Ehhez képest meglepett, hogy Holly James mégis tudott más is lenni ezzel a könyvvel, nem csak az, amit előzetesen vártam.

Az első, hogy nem csak szóban nem szabad neki hazudni. Azt sem tudja megtenni, ami önhazugsággal jár. Pl. rendes reggeli helyett csak joghurtot kanalazni. Mert az csak hazugság lenne, hogy szereti. De ez igaz lesz a sminkjétől kezdve a ruháján át a cipőjére is. Nem is találó teljesen a hazugság, sokkal inkább nem lesz képes elviselni, vagy megtenni azt, ami kényelmetlen neki valamilyen szempontból.

A másik, hogy tovább megy, mint egy könnyed komédia vicces helyzetekkel amiatt, hogy nem tud hazudni. Kész feminista kiáltvány lesz belőle, és 1 nap alatt mindent kimond és felszínre hoz, ami nőként nehezebb és/vagy tabu. Boncolja az olyan elvárásokat, hogy legyen szakmailag sikeres, de 30-on felül már ideje lenne családot alapítani. Felhozza, hogy a menstruáció mennyire tabu még mindig, noha a nők havonta átszenvedik magukat rajta, de úgy kell tenni, mintha nem is létezne. De eljut egészen a munkahelyi és szexuális zaklatásig, és abba eléggé bele is áll.
Sok helyzetet és felszólalást humorral is egyensúlyoz, így azért nem tűnik dühös kirohanásnak az egész. És igen, fel lehet hozni, hogy nagyon meseszerű az egész. Pláne, a megoldások, de ez romantikus komédia kompatibilis. Nyilván nem gondolja senki komolyan, hogy egyetlen nap ilyen témákat is meg lehet oldani, vagy 2-3 találkozás után már végzetes nagy szerelem felé halad egy vadidegennel. Csak ebben a zsánerben, de pont ebben a zsánerben mondják a női meséket…

Én küzdöttem azzal, főleg az elején, hogy minek és milyen hévvel megy neki a hősnő. Talán egyszerűsítőnek érzem, ahogy egyes témákat felhoz. A munkahelyi öltözködés – státuszjelkép, hogy mit vesznek fel. Túl egyszerűsítőnek érzem, hogy a kényelmet abszolút szembe helyezi az elegáns, nyomorító, drágával.
Persze, értem, mit akar belőle kihozni, csak sarkított a végeredmény. Még, ha csak felvezetés is a nagy falathoz, a biztonságos munkakörnyezet felé.

Maga a történet mozgalmas, azért is, mert tényleg mindent belenyom egyetlen napba. Ami hihetőbben hetekig tartana, itt pörgetve lemegy. Így folyton mozgásba is vagyunk, egyik konfliktus követi a másikat.
Megvannak a tipikus, románc elemek: mint a jóképű csapos feltűnése, aki gyakran van jó helyen, hogy kisegítse Lucy-t, aki egyre jobban vonzódik is a férfihoz. Azért romantikus regénybe nem vált át, de megvannak azok az elemek is.
Megvan a munkahelyi konfliktus, több szinten is. A nagyfőnök ragadozó viselkedésére már eleget céloztam, de Lucy és egy kollégája, Chase ugyanarra a kinevezésre hajtanak. Vagyis, van versengés és ebből fakadó konfliktushelyzet is. (Akár ők is összejöhettek volna a végére, olyan klisé is akad. Lásd. Gyűlölök és szeretek.)
De fel lesznek hozva családi konfliktusok, van legjobb barátnő benne többszöri színre lépéssel. Meg van töltve a regény cselekménnyel is.

Lucy az abszolút középpont, de mellette sok szereplőt mozgat a szerző. Jól is áll neki, hogy mennyien és milyen színnel vannak jelen a történetben. Van, aki jó irányba változik. Pl. Chase nem csak elássa vele a csatabárdot, de majd a nők mellé is áll a nagyfőnökkel szemben egy nagy gesztussal. Mások fekete-fehér, egyszerű alakok, mint az a bizonyos főnök. Talán mélyítve nem is vannak a mellékszereplők, de egy-egy típust jól képviselnek, és be tudjuk azonosítani őket. A dögös legjobb barátnő. A szende lány a munkahelyről. A jóképű és segítőkész idegen.

Stílusában szórakoztató csajos könyv, amit a Lucy mondta monológok törnek meg. Gyakran olyan, mintha beszédet tartana egy-egy olyan témában, hogy mi igazságtalan a nőkkel szemben, nekik mitől nehezebb az élet. Nyilván sok igazság van benne, de olyan egyoldalú az egész. Hiányzott némi árnyalás.

De teljesen jól olvasható modern női mesének, ami azért több, mint egy románc. Én jól szórakoztam a könyvvel.

Idézet: 

Ha azt akarjuk, hogy a dolgok megvàltozzanak, tennünk kell valamit, mert semmi sem lesz jobb magàtól.

És mi van azzal, hogy a pillanatnak éljünk?
Miért hitetett el magával hazugságokat a jövőjével kapcsolatban, hogy aztán olyan feltételek szerint élje a mindennapjait, melyek nem is tették boldoggá?

De vajon hol húzódott a határvonal aközött, amit ő maga akart, és aközött, amit a társadalom erőltetett rá, legyen szó akár szépségnormákról, párkapcsolati státuszról vagy egy olyan, az egész életre kiható döntésről, mint a gyerekvállalás?