Fülszöveg: 

Jackie nem szereti a meglepetéseket. A káosz maga az ellenség! A legjobb módja annak, hogy a sikeres, elfoglalt szülei felfigyeljenek rá, az, ha tökéletes lesz ő is. Tökéletes külső,
tökéletes jegyek – a tökéletes gyerek. És akkor…

1. sokk: Jackie családja életét veszti egy szörnyű autóbalesetben.
2. sokk: Jackie-nek az ország másik végébe kell költöznie, hogy a Walter családdal éljen – az új gyámjaival.
3. sokk: Walteréknek tizenkét fiuk van. (Vagyis tizenegy, de Parker teljesen úgy viselkedik, mint egy fiú.)

Jackie-nek le kell cserélnie az A típusú személyiségét és New York-i lakását egy coloradói tanyára és a hozzá járó vad Walter fiúkra. A lányt az ellenség veszi körül – hangos, rendetlen, idegesítő fiúk, akiknek gőzük sincs a személyes tér fogalmáról. Oké, a legidősebb srácok közül néhányan kifejezetten gyönyörűek. De attól még idegesítők mind. És Jackie nem nagyképű vagy unalmas, bármit is mondanak! De ezt bebizonyítani már más kérdés. Hogyan tud majd beilleszkedni és továbblépni, miközben a szülei emlékét is életben kell tartania azzal, hogy mindenben a tökéletességre törekszik?

Szerintem: 

Kissé az egyik szemem sír, a másik nevet helyzetben vagyok ezzel a regénnyel. Vannak benne

jó dolgok, és a románcon túlmutató részek, de sajnos Novak nagyon ifjúsági romantikusra írta meg. Pedig, lehetett volna benne több is.

A történet különben nagyon eszembe juttatta a Royal fiúkat, csak éppen itt nem a dúsgazdagok luxusába megy bele a megárvult lány, inkább fordított a helyzet. A nagyon gazdag család sarja kerül a szerényebb körülmények közé. De ahogy ott Ella szinte azonnal az alfa Royal-fiú bűvkörébe került, úgy van itt Jackie körül Cole. Közös az is, hogy a legidősebb fiú már nem része a cselekménynek, vagy csak közbe feltűnik, mert egyetemen van. Közös az is, hogy a fiatalabb testvér lesz először barát, egy ponton akár lehetséges románcként is felmerül. Mivel Walter-fiú több van, itt ezt külön testvér és nem egy személyesíti meg. Alex a lehetséges szerelem, Nathan és Danny a barátok. Ahogy Ellát azért fogadták be, mert a jó barát gyereke volt, itt is ugyanaz a helyzet, csak nem az apák, hanem az anyák régi barátsága az alap. Most lusta vagyok megnézni, melyik volt előbb, de tippre Royalék. Ez annak az ifjúsági, kevésbé túlfűtött verziója sok tekintetben.

Komolyan sajnálni tudom, hogy annyira túl van írva a Cole-effektus, amit a regényben néven is neveznek. Cole Walter az a személy, akivel minden lány járni akar, a srácok meg olyanok akarnak lenni, mint ő. Jackie is kezdettől érzi a vonzást, noha ő nagyon távol akarja magát tartani minden ilyesmitől, mert neki távlati céljai vannak elit egyetemmel és New Yorkkal, ami az otthona. Egyszerűen brutális, ahogy szó szerint minden lány Cole után teper. Még a testvére barátnője is azért képes szakítani az őt szerető fiúval, mert azzal hitegeti magát, hogy miatta Cole megváltozna. Az még rosszabb, hogy erre mi az okuk. Egyszerűen annyi, hogy Cole annyira jól néz ki. Már nem sztárfocista, mert lesérült. Messze nem ő az, aki tanulmányi ösztöndíjat kaphatna. Undokul és csúnyán bánik szinte mindenkivel. Tényleg elég annyi, hogy úgy néz ki, ahogy? Egyedül Jackie helyzete más egy kicsit, neki más arcait is megmutatja. De még ott sem lehet azt mondani, hogy a lány csak a rózsát kapja a tüske nélkül, mert Cole vele is tud szemétkedni. Ez így ellenszenves nekem, és nem is drukkoltam, hogy legyen Jackie – Cole egymásra borulása.

Itt jegyzem meg, hogy Novak egyszerre bátor és időhúzó megoldást választott a regény végére. Én örültem, hogy nem csinált szerelmespárt a főszereplőkből, ha nyilvánvaló is, hogy mennyire vonzódnak egymáshoz. Időt ad nekik, Jackie nyárra visszamegy New Yorkba. Úgy köszönnek el, hogy majd ősszel, ha visszajött, végére járnak, mi van és lehet köztük. De ebben meg nagyon azt érzem, hogy legyen sikeres a könyv, és akkor lesz folytatás. De jelen pillanatban nem látom, hogy ebből értelmes második részt lehetne írni. Szerelmi téren már nem marad megoldandó konfliktus. A magánéleti kínjaik is elég jól feldolgozzák.

De, akkor, amiért kár ezért a könyvért. Novak tudott több szereplőt is mozgatni, és megvillantja, hogy menne úgy is, ha nem Jackie és Cole lenne a szinte állandó fókusz. Ha nem is ad minden testvérnek külön személyiséget, és sokakat csak díszletnek használ, a lány korosztálya megkapja az egyedi vonásokat. Alex, Nathan, Danny, az unokatestvérek.

Jól átjött belőle, milyen lehet egy ilyen nagycsalád káoszos élete. A csínyekkel, a nagy közös étkezésekkel, az olyan kis, de jellemző elemekkel, hogyan férjenek be az autóba és menjenek iskolába. Megvannak a humoros részek benne, de ki tud utalni a nehézségekre is. Elég csak arra gondolni, hogy a festő Katherine még egy kis én-időt se tud lopni magának, amikor alkothatna, mert 11 fiúról, a láyáról és a férjéről is gondoskodik, amihez most hozzájön Jackie is, akit igyekszik átsegíteni a gyászon. Simán látom benne, hogy működött volna ez a regény szerelmi szál nélkül is, lehetett volna nem románc is.

Talán az érzelmi részeket, és nem csak a vonzalmat/szerelmet, túlírtnak vagy éppen kevésnek éreztem, de a lényeg benne volt. Ahogy Jackie birkózik azzal, hogy hiányoznak neki az elveszettek, vagy honnan fakad a megfelelési kényszere. De felmerül az is, hogy Alex hogyan sérült a barátnője miatt, vagy Cole miért nem ment vissza focizni.

Jól olvasható, lányos és érzelmes. Nem irodalmi mélység, de az nem is cél.

Vagyis, én jobban bírtam volna családba kerülős ifjúsági regényként, nem az új lakótársaimba beleszeretős történetként. Miért kell egy 16 évesnek ennyire szerelemközpontú történetbe kerülnie, amikor itt volt és lehetett volna sok más is? Ok, de kár is érte.

Idézet: 

A szerelemhez több kell néhány napnál és egy titkos, sietősen megkötött házasságnál, hogy valami olyasmivé tudjon fejlődni, amiért érdemes meghalni.

A szerelemre nem lehet felkészülni. Ez nem olyan, mint a jogosítvány megszerzése vagy az érettségi letétele. Ez egy ajándék. Olyan, ami bármelyik pillanatban megtörténhet veled.