Fülszöveg: 

A Duna parti kis falu álmos csendjét váratlan látogató veri fel. Egy igazi grófnő költözik a vízparti kastélyba, és ezzel a helybéliek élete is megváltozik. Baár Tünde regénye a múlt század Zebegényébe repít vissza, ahol Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska maga köré gyűjtötte a falubeli gyerekeket, és varázslatos világot teremtett, a természet kincseivel, sporttal és sok mesével. A pedagógus szerző regényében egy régi világról mesél, átmentve az értékeket a mai gyerekek számára

Szerintem: 

Számomra új felfedezés ez a kiadói sorozat, és

jó volt a nyitány. A Manó Könyvek mai, elismert ifjúsági/gyermekkönyv szerzőktől ad ki olyan regényeket, amelyek régebben a Csíkos és Pöttyös Könyvek lettek volna. Anyámtól örököltem ilyeneket én is, és valóban, ezeket tudta megidézni Baár Tünde grófnője is.

A történet lineáris és egyszerű: a félárva Piroska és Jancsi nem gazdag, de jól nevelt és rendes gyerekek. Az egyik nyarat forgatja fel a vidékre érkező grófnő, aki itt vesz birtokot és ide is költözik. A gyerekek anyja hozzá kerül szolgálni, így a gyerekek is közelebb kerülnek az asszonyhoz. Aki nyitott a paraszti sorba született kicsik felé – programokat szervez, megmozgatja az egész közösséget. Színi előadás, piknik, versenyek. A gyerekekre koncentrálva népnevel és értéket közvetít úgy, hogy azzal kicsit se bántsa az esetleg önérzetesebb szülőket, és a helyiek barátja tud lenni.

Ártatlan, nosztalgikus kalandok sorából áll össze a cselekmény, ami gyerekbarát módon van megírva. Vagyis, érthető és igényes a nyelvezete. Magyaráz, de nem viszi túlzásba. A fejezetek gyorsan olvashatók, rövidek. Mivel e-könyvben olvastam, nem tudok a szedésről nyilatkozni, de a sorozatból más rész van meg papíron, így az alapján feltételezem, hogy szedve is úgy van, hogy kellően levegős és olvasható maradjon a kiskamasz olvasónak is.

Tele van olyan játékos elemmel, ami szöveg szinten is aranyos, nem csak a cselekményben. Ide sorolnám a beceneveket. A grófnő mindenkinek ad a körében, ahogy neki is lesz. Napraforgó. A két kiemelt gyerek, Piroska és Jancsi pedig Pipacsként és Szarkaként szerepelhet. Ebben is megvan az a kedvesség, báj, játékosság, ami különben is a regény sajátja.

Gyerektörténet azzal is, hogy nem tudnék igazi konfliktust találni benne. Egy olyan idilli környezetben játszódik, ahol persze a szegénynek nehezebb az élete, de nincsenek nagy viták, nem háborúznak egymással. A szereplők nagyja gyerek, versengés és egy-egy vita előfordulhat, de semmi olyasmi, ami két részre szakítaná a szereplőket és meghatározná a történetet az egymás elleni küzdelmük. A fura az, hogy nem is hiányzott. A maga kis kalandjaival szórakoztató anélkül is, hogy valamit meg kelljen oldani vagy valakit legyőzni.

Ide kötném, hogy nincs negatív szereplő sem benne. Mindenkinek megvannak a maga harcai, de becsületes és rendes emberekről szól a regény. Ez is nosztalgikus – a mai agyammal keresném a gyerekkönyvben is az olyan gonoszt, mint Voldemort.

Nagyon szerettem a hangulatát, amit csak egyetlen rész tört meg. Baár Tünde beágyazta a történetet egy keretbe, amikor a felnőtt Piroska tér vissza a saját családjával gyerekkora helyszínére. És bizony röviden vázolja, hogy a fontos szereplőknek milyen sors jutott. Itt már nem igaz az a felhőtlen, teljesen pozitív világkép, ami addig megvolt a történetben. Piroska története ugyan happy end ösztöndíjjal, Párizzsal, férjjel és helyes kislánnyal, de Jancsi pl. az ukrán frontra került, és nagyon fiatalon elesett. Az annyira érzelmileg, hangulatban más volt, hogy úgy éltem meg, mint egy ütést.
Még akkor is, ha a valóságossá tétel eszközének kiváló. Mert felmerült bennem, hogy tényleg volt-e ilyen grófnő, ki lehetett és valóban élt-e Piroska és Jancsi.

Mindennel együtt tetszett a regény is, a sorozat koncepciója is, olvasok még tőlük.

Idézet: 

Mit tanított Napraforgó? Használd a képzeletedet! Legyél tapintatos! Szeresd a változást!