Fülszöveg: 

om Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.
De az életének ezzel még koránt sincs vége.
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.

Szerintem: 

Bár van benne fantasy elem, és szürreális is, azért ez a történet

könnyebben megfogható, mint elsőre gondoltam volna. Talán azért is, mert a szerző gyerekkönyv duológiájában is ezt éreztem ki.

Mindent félretéve ez a történet a családról, az apaságról szól. Egy férfi, aki művész, éli jól/rosszul az életét, és a sarokpont a lánya lesz. Minden azért történik, hogy őt megtalálja és megmentse. Az, hogy ez hol zajlik, tulajdonképpen mindegy is. A szülő dolga, hogy a gyerekét több értelemben életben tartsa és óvja. Ennek kell mindent alárendelni, és akkor elérhető a happy end.

De, azért van egy road movie jellegű története is. Tom meghal, és a másvilágon egy Nina nevű révész várja. Mivel Tom nem emlékszik az életére, először az emlékei nyomába erednek. Majd a korábban meghalt lányát kezdik el keresni és ismerik meg jobban a másvilág természetét. Epizodikus kalandok sorából áll össze, miközben megvan a történetet összefogó, és átívelő szál is.

Tom festő, a példaképe Dali, aki maga is megjelenik a cselekményben. A regény világában, még a szövegezésben is fontos a festészet és a vizuális képek. Nem egyszer olyasmik vannak láttatva, amelyek Dali képeire emlékeztetnek. Festenek, alkotnak, és a képek mindig valami többet jelentenek. Felfednek több mindent a szereplőkről, vagy éppen a cselekményt viszik előre. Pl. Dali festi meg a járműt, amivel elmenekülnek. De a nyomukban járó szörnyről is kiderül, hogy Tom festményének alakja.

A történet alapvetően lineárisan halad előre – a túlvilági utazás halad a célállomás felé. De közben flashback elemekkel megelevenedik a múlt, és megismerjük Tom múltját. A kettő szépen összeilleszkedik, izgalmasabb így a felépítése.
Csak az a gond, hogy amit Tom családjáról korábbról megtudunk, az elkezdett taszítani. Ez egy olyan történet, amiben az embereket a tetteik miatt nem egyszerű megkedvelni.

Konkrétan gondban voltam azzal, hogy többek utáltam. Sorozatos rossz döntések, vagy elítélhető tettek sora van benne. David, aki elhagyja a fiát. Tom, aki kényelmesen megvan azzal, hogy a párja prostitúcióból tartja el. A nő ráadásul gyilkossá is lesz, ahogy majd kiderül az emlékekből. Nem a lelki folyamatokra van kihegyezve, de azért az megvan benne, hogy kit mi mozgat. Vagyis, ha nem is kedveltem őket, értettem, miért ilyenek a szereplők.

Összességében leginkább különös élménynek nevezném ezt a könyvet. Nem szórakoztatott, nem szerettem a szereplőit, de annyira egyedi a hangulata, úgy összekapcsolódik a festészeti, vizuális élményekkel, hogy az olvastatta velem.

Idézet: 

Az én favoritom a Tizenkét dühös ember. Az jár a legközelebb ahhoz az igazsághoz, hogy az ember milyen könnyen ítélkezik, pedig nem lenne szabad.