Fülszöveg: 

Megrekedve ​egy olyan helyen és időben, ami után sosem vágyott, Kishan Rajaramnak be kell teljesítenie sorsát, és segítenie kell a gyönyörű, ám roppant ingerlékeny Durga istennőt. Ezt a csüggesztő feladatot nem könnyíti meg, hogy szembe kell néznie az igazsággal arról a lányról, akit szeret, és a fivérrel, aki a lányt ellopta tőle.

Amikor a fortélyos sámán, Phet felbukkan, és közli Kishannal, hogy Kelsey-nek szüksége van rá, ő kapva kap az alkalmon, hogy újra láthatja. Megmentésére irányuló erőfeszítései közben Kishan felfedezi, hogy az átok, amiről azt hitte, már a múlté, még csak most kezdődik. Ahogy az idő szálai kibogozódnak körülötte, Kishan megérti, hogy mindazok sorsát tartja a kezében, akik fontosak a számára.

Az istennő hatalma az egyensúlyban rejlik. Kishannak nincs más választása, elképesztő áldozatot kell hoznia, hogy megküzdhessen az általa védelmezni hivatott nő körül kavargó sötét erőkkel. Ám a szeretetnek és a hűségnek megvan a maga mágiája. Vajon el tudja fogadni, hogy sorsa fölött egyszer s mindenkorra neki kell döntenie?

Szerintem: 

Simán ez volt a kedvenc részem a

sorozatban. Nagyon jót tett neki, hogy nagyobbrészt lecserélték a szereplőket.

De, érthetőbben. Ez egészen eddig egy szenvedéstörténet volt, hogy az amerikai átlag kamaszlány hogyan szeretett bele és mentette meg az elátkozott indiai herceget. 4 részen át szó szerint nyavalyogtak és szenvelegtek, mintha nem lett volna nyilvánvaló, hogy Houck a nagy és első látásra végzetes első szerelmet írta Kelsey-nek és Rennek. Amit már annyira unok. Egyszerűen nem értettem, hogy mit evett mindenki Kelsey-n.
Most végre Kishan kerül a főszerepbe, és az ő kalandjait követjük Ana, az istennővé lett lány mellett. És végre megkaptam azokat a hősöket, akik érdekesebbek, szerethetőbbek és nem olyan unalmasak, mint a Kelsey – Ren páros voltak.

Egyrészt, Ana tényleg több mindenen ment át, és sok tekintetben harcossá kellett válnia. Ő nem egy virágszál, akit meg kell menteni. Erős személyiség, be tud húzni és szólni is a vele kötekedőnek. Még íve és története is van annak, hogy mi keményítette meg, és Kishan majd hogyan láthat a kemény felszín alá. Még az is jól áll neki, hogy istennő volta miatt őt nem lehetett a szomszéd lány típusnak megírni. Ő a szép, az erős hősnő, aki cselekszik. Már csak ezért is jobban szerettem.
Kishan is összetettebb, jobban összerakott figura, mint a bátyja. Neki több a magában helyre tenni valója, neki vannak hibái is, és benne van egy pimasz, kicsit rosszfiús él, ami akkor is feldobja, ha különben rá is illik majd a hős jelző.

Plusz, ők párosként is jobbak. Az Ana – Kishan páros fejlődik és nem első látásra, agy és minden nélkül kerülnek össze. Ők szinte ellenségként kezdik, fokozatosan barátkoznak össze és alakul a kapcsolatuk. Mert ez kapcsolat, nem csak egy ifjúsági regényes nagyon mese és első látásra szerelem.

Ehhez kapcsolnám hozzá, hogy azok a regény legjobb részei, amikor Houck le meri választani a történetüket az előző részekről. Alapvetően a korábbi részekben történteket játssza újra, más szemszögből. Az Ana – Kishan párosnak kell megtennie a háttérből dolgokat, hogy a cselekmény úgy megtörténhessen, ahogy korábban olvastuk. De kapnak saját szálakat is, mint Ana elrablása kiskamaszként és Kishan mentőakciója. És ezek voltak azok, amelyek miatt szerettem ezt a sztorit.

Hosszú különben, és főleg az elején nagyon tudnék húzni is belőle. Mivel azt már lelőttem, hogy Kelsey nem éppen a szívem csücske, nekem tejesen felesleges volt, amíg Kishan és amilyen sokáig sír utána. Azt sem élveztem túlzottan, amikor a már ismert jeleneteket olvashattam kissé más szemszögből. Ezek nélkül/tömörebben rövidebb is, passzosabb is lehetett volna.

Ifjúsági, így azt nem rovom fel neki, hogy mennyire érzelmesre van megírva Kishan oldala is. Olyan lelki viharokat kapott és olyan mély fejtegetést, hogy az női hősnek is eladhatta volna. Ám ez a zsánertől elvárás, át kell élni a hőssel mindezt.

Tetszett az is, hogy megkapjuk a happy endet, de most nem vegytisztán és rózsaszín színekkel festve. Houck tudott egy kis keserédességet tenni bele, és ez nagyon jól is állt a történetnek.

Képes leszek azt írni, hogy egy gyengébb sorozat nyerő zárókötet kapott. Itt tényleg a végére maradt a java.

Idézet: 

Ami helyénvaló, az gyakorta fájdalmas is.