Fülszöveg: 

A méltán népszerű Kisasszonyok szerzőjének csodálatos novelláskötete megannyi mesés karácsonyi történettel, melyben megelevenednek a már ismert angol vidéki élet szereplői. Együtt készülhetsz velük a legszebb családi ünnepre, forró punccsal a kezedben a kandalló előtt hallgatva a történeteiket.

Szerintem: 

Ha Alcott, Kisasszonyok. Tartottam is tőle, hogy ez a kötet nem lesz más, mint ahhoz a regényvilághoz kapcsolódó novellák füzére. Így kellemesen meglepődtem, hogy a kötetben szereplő 15 mű közül

egy sem a March lányokkal foglalkozik.

A közös téma természetesen a karácsony, de a szereplő novellák között nincs egyéb kapcsolat. Mindben más-más szereplők és történet vár az olvasóra. Azért a novellákat emelem ki különben, mert a kötet ugyan tartalmaz talán 3, talán 2 verset is, de ezeket egyáltalán nem érzem emlékezetesnek. A karácsonyi téma megvan bennük, de túl édesek, klisések és a verselése is idegen a fülemnek. Itt határozottan olyan a szövegezés, mintha meg lenne erőszakolva a nyelv és értelmes mondatszerkesztés az időmérték kedvéért. Azért nem ugrottam át őket, de ez a nagyon semmilyen verses betét ennél nagyobb figyelmet nem érdemel.

A novellákon viszont látszik, hogy Alcott prózában sokkal erősebb. Mindnek kerek meséje van, több cselekménnyel, az írónőre jellemző jellemekkel és bájos stílussal. El is vigyorodtam azon, hogy van olyan novellája, amelyből egy-egy kortárs románc gyáros simán írhatna karácsonyi regényt, de akár trilógiát is. (Mert a történet végére már három esküvő lesz tervezve tavaszra, és három pár, három regény, hogy románcgyáros fejjel gondolkodjam.)

De szerencsére ez Alcott idején még nem volt divat, így tömény, pergő cselekményű és zárt novellákat kaptunk. Meglepően sok ötlet van bennük, ha azért arra lenne késztetésem, hogy megnézzem, egyik másik története nem kaphatott-e ihletést egy-egy klasszikustól. Dickens különben emlegetve van, olyan szereplő is akad, aki a Karácsonyi éneket olvassa, majd álmában őt is a karácsonyok szellemei kísérik. De fest meg olyan családokat, akik szintén nagyon emlékeztetnek kicsi Tim családjára a már megnevezett kötetből.

Van egy, ami viszont még erőteljesebben emlékeztet másra. Róza meséje. Ebben karácsonykor egy ló, ő Róza, meg tud szólalni, és elmesélheti az élettörténetét. Nagyon sok mindenben emlékeztet Fekete Szépségre, csak novella, kevésbé plasztikusak a leírások és tömörebb a cselekmény elmondása is. De itt is megvan a kellemes kezdet, a bérlovak kemény élete, a nehéz évek után egy jobb helyre kerülés is. Nem bírtam megállni, de nem lettem okosabb. Nem tudom, mikor írta pontosan a novellát Alcott. Mert a Fekete Szépség neki kortárs irodalom volt, de ezt írhatta előtte is, utána is. Olyan szempontból mindegy is, hogy ez is egy pozitív állattörténet, ami attól függetlenül olvasmányos, hogy Sewell regénye ihlette-e.

Ha már Róza, említeném, hogy a novelláknak megvannak a visszatérő elemei. A történetek, az alap cselekmény más, de több elem megjelenik több műben. Nem Róza az egyetlen állat, aki a karácsony varázsában rövid ideig képes lesz beszélni. Ahogy több szegény sorsú család gyermekeit megismerjük, akik igyekeznek annyi pénzt keresni, hogy karácsonyi vacsorát, a kisebbeknek ajándékot vehessenek. Sokban megjelenik egy idegen, vagy szomszéd, akik részvétet éreznek majd, és segítenek – megismerve az ajándékozás örömét. (Pl. Tessa és a meglepetések, Egy karácsonyi pulyka története, Tilly karácsonya.)

Többen kerülnek össze párok, illetve egyesülnek családok. Ezek különben nem úgy romantikusak, mint ma a románcok. Annyira sorok között szeretnek egymásba az emberek, hogy ma kifejezetten szemfülesnek kell lenni, hogy észrevegyük a gyengéd érzelmeket a szereplők között.

Visszatérő szereplőtípus a kedves özvegyasszony, aki egyetlen gyermekét is elvesztette betegség miatt. De most majd segít egy árván, vagy egy régi barátban felfedezi az embert, aki megosztaná vele az életét.

Visszatérő szereplők a katonák is – a Karácsony a kórházban egyenesen azt mutatja meg, hogy egy kedves ápoló és egy kisasszony miként nyújt reményt a sérülteknek.

Megjelennek a keresztényi értékek, társasági és erkölcsös emberek, kisemberek és szegények is pozitív fényben jelenhetnek meg. Nagyon édes, de nem szirupos, hangulatos és emberi értelemben jó az egész. Abban az értelemben karácsonyi, ahogy érteni kellene. Jószándékkal, emberséggel, kedvességgel, az ajándékozás igaz örömével.

Kellemes meglepetés volt ez a kötet, nagyon hangulatos olvasmány volt és alapozza az ünnepi érzést.

Idézet: 

Soha ne szűnj meg hinni az aranyos, régi mesékben, akkor sem, ha már tudod, hogy csupán kedves árnyékai a csodás igazságnak.

[…] minden gyereket, akár gazdag, akár szegény, megillet a boldog karácsony.