Fülszöveg: 

Bence, a 17 éves focista évek óta egy súlyos titkot hordoz magában: a fiúk dobogtatják meg a szívét, különösen a helyes és kedves évfolyamtársa, Martin.

Bence úgy érzi, a titka és a ki nem mondott szavak felemésztik a lelkét.

Az ünnep közeledtével karácsonyi fénybe öltözik a város, ő pedig mindennél jobban vágyik arra, hogy randira hívhassa Martint, és előbújhasson. Ám retteg attól, hogy az idős, konzervatív szülei és a nagymamája mit szólnának az igazsághoz, és miként bánnának vele a csapattársai és a legjobb barátja, Zalán…

Honnan meríthetünk bátorságot, ha úgy érezzük, a félelem az úr?

A szerelem elég erőt adhat ahhoz, hogy kiálljunk a világ elé?

Két szó: Meleg vagyok. Ha kimondod, minden megváltozik?

Szerintem: 

Rácz-Stefán Tibor is azok az írók között van, akiknek a

témái és a stílusai annyira jellegzetesek, hogy ha egy története tetszett, akkor nagy valószínűséggel a többi is fog. Ahogy most belegondolok, alig van olyan regénye, amelyet más univerzumba tett volna, vagy másképpen rt volna meg.

Azt különben nem tudom, mennyire örüljek annak, hogy a szereplői egy világban mozognak. Ugyan örülök, amikor egy-egy más történetben megszeretett szereplőről megtudom, mi lett vele később, de valahol túlzásnak is érzem, hogy külön történet, külön szereplők, de mindig valahogy rá van kötve a már ismert történetekre. Ugyanaz az iskola, egy ismerős szereplő mellékszereplése, ilyesmik. Ha felhoztam, lehet sejteni, hogy ebben is megvan ez a közös világ. Megvan.

A másik, hogy a kamasz szereplőinek a világában filmek, zenék és sorozatok vannak, és ezekre van is bőven utalás a regényben. Ez is olyasmi, amit már megszokhattunk. Az utalások. Mivel ezek többsége egyezik a saját ízlésvilágommal, nekem ezektől kényelmesebb. Ráadásul Rácz-Stefán tényleg olyasmiket ír bele, amelyek a megjelenés idejében tényleg hypolt és ismert dolgok. Olvastam már olyan ifjúságit, ami azzal idegenített el, hogy a fiatal szereplői olyan utalásokat tettek, olyan filmekre utalgattak, ami simán más korba tette őket, mint amilyen idősek elvben voltak. Itt ezzel nincs gond.

Most még azzal is több, hogy a legtöbbször beutalt sorozatokkal belövi azt is, hogy ez a regény milyen akar lenni. Love, Simon és Heartstopper. Ahogy fejtegeti, mennyire életvidámak a gyakran komolyabb témái mellett, az olyasmi, ami ennek a kötetnek is a célkitűzése lehetett. Ráadásul, a konkrét cselekményben is meg tudom találni a hasonlóságot. A coming out előtt álló kamaszfiú gyötrődései. A kialakuló pár egyik fele sportoló. A segítő közeg, a szoros baráti kör köröttük.

Ezzel át is ugranék arra, amit még nagyon tudtam szeretni ebben a regényben. Elsősorban Bence, másodsorban Martin regénye, de ott vannak mellettük a szerethető, és jelen levő mellékszereplők. Közösségben mozognak, kamaszos és helyes az egész.
Nem titok, a végére bele is írta a szerző, hogy van olyan mellékszereplő, akinek saját regénye lesz. Itt remekül meg is van ágyazva nekik, és ügyesen vannak bonyolítva a szálaik.

A szereplőket nem tudnám jó és rossz oldalra csoportosítani. Ez nem az a történet, ahol lenne főgonosz. Még olyan szereplőnek is van annyira kedves nagyjelenete, akit a korábbi viselkedése miatt rosszabbnak lehetne hinni.
Itt a konfliktus nem is emberek közötti, sokkal inkább belső. Fel merje magát vállalni? Kezdeményezzen, várjon, mi legyen? Van nyomása a közösségnek és a többiek véleményének, de Bencének elsősorban magát kell legyőznie és kibújnia a titkai mögül.

Bence családja különben is nagyon működik. A nagymama alakja, az idősebb szülőké – annyira bele tudtam élni magam, hogy valósággal láttam magam előtt. Az a nagyjelenet, amikor kimondásra kerülnek a dolgok… Talán, mert nekem is olyan nagyanyám volt, aki mindenbe beleszólt és hobbiból ugráltatta anyámat, akit lenézett, talán túl ismerős is volt.

Bár a karácsonyi történeteket nem igazán szeretem, szívesem képzelem magam Grincsnek, még a szíve megnövekedése előtt, ez nagyon helyes és szerethető sztori volt. Alkalmas arra, hogy a Grincs szív is dobogjon párat.

Idézet:

Tényleg csak arról lenne szó, hogy valakinek ki kell állnia a fontos dolgokért? Hogy nem szabad hallgatnunk?

Félek, hogy nem leszel boldog, mert messze van még az egyenlőség.