Fülszöveg: 

Különleges antológiát tart kezében a kedves Olvasó.
A kötetben tizennégy népszerű vagy akár rajongásig szeretett szerző szórja kincseit a lábaid elé.
Már megszeretett és elsöprő sikert aratott, vagy akár vadonatúj regények világából gördülnek elénk a gyöngyök. Szeretnivaló vagy épp váratlan és meglepő történetek lenyűgöző világokból, izgalmas szereplőkről. Kiderül pár titok a főhősök előéletéből, de belekukkanthatunk más szereplők izgalmas sorsába is.
A kötet egyszerre szól az írók korábbi táborához, akik örömmel tapsolják vissza a megszeretett regényhősöket. Nekik élvezetes csemege.
De szívből ajánljuk új olvasóknak is, hogy ezzel a kötettel induljanak felfedező útjukra.
Nekik önálló, önmagában érthető, lebilincselően sokszínű novellafüzér, ami mesterien formált kulcslyukon át enged bepillantást a regények hangulatába.
Ideális kötet dedikációk gyűjtésére is.

Szerintem: 

Novelláskötet, amelynek a koncepciója könnyen kitalálható. Kedvcsináló.

Ugyanis olyan történetekkel van tele, melyek

a kiadó sikerszerzőinek történeteihez kapcsolódnak. Semmi olyasmi, ami a sorozatok/regények történetét előrevinné, de ad egy kis betekintést, hogy milyen a stílus, miről szól.
Ugyan a reklámszöveg szerint kiegészítő történetek rajongóknak, de inkább érzem benne azt, hogy népszerűsítik az alapregényeket, és azoknak keresnek így több olvasót.

Alapvetően ifjúsági történetek, amelyekben váltakozik, hogy a fantasy elem vagy a romantika a hangsúlyos. Van, ahol a kettő együtt a fontos. Ez még némi változatosságot is kölcsönöz neki: akad benne kortárs, mai történet ugyanannyira, mint más fantasyvilágba elkalauzoló kaland is.
Különben nem szükséges hozzá előismeret – ezért is érzem inkább úgy, hogy az új olvasók inkább célkeresztben vannak, mint a már olvasók. Olyan szilánkok a regényekhez kapcsolódóan, amelyek önmagukban is értelmesek.

Meglepően jól lejön belőle, hogy az egyes íróknak milyen a stílusa. Több hang szólalhatott meg a kötetben, ez szintén pozitív. Akiket eddig is szerettem, most is hozták a szintjüket. Volt, akitől már olvastam, nem voltam oda érte, de most kedvet kaptam újra belenézni a regényébe. Az Illangók ugyanis nem nyert meg, de most a világába tartozó novella igen.
Van ellenpélda is – kapásból a nyitány. A bűn kezdetében a tanár szeret bele a kiskorú diákjába és küzd az érzelmeivel. Érzelmes, férfi elbeszélőhöz képest nagyon, és már ellenszenves is lett nekem az egész helyzet. Ha valamit biztosan nem fogok elolvasni a novelláskötet után, az a Pillangólány.

A kötet különben illusztrált, minden történet címoldalán van egy hozzátartozó rajz is. Maga a koncepció tetszik is, a rajzok már kevésbé. Idén ezt a könyvet vittem magammal a Könyvhétre, hiszen a szerzőinek kb. harmada dedikált is. Miért mesélem ezt? Mert Rácz-Stefán Tibor elmesélte, mennyire utálja a Túl édeshez készült rajzot. Még mindig elmosolyodok, ha eszembe jut, milyen arckifejezéssel mesélte, hogy mennyire kiakadt, amikor megkapta a könyvet és meglátta a grafikát.

Különösebben nem akarom az egyes történeteket mesélni. Túlzottan csak egy-egy falat mind, hogy milyen stílusú és cselekményű maga a regény. Szerettem Eszes Rita történeteit, talán az ő két novellája a legkalandosabb a kötetben. Jópofa Hercz Júlia rablása, Bessenyei Gábor ifjúsági története meg éppen annyira paranormális, hogy adjon egy pluszt a kamasztörténetének, ami magában is működne, de így szellemekkel még egy enyhe horror zamata is lett, ami a Supernatural hangulatát hozta.

Tényleg annyi vele a bajom, hogy annyira a regények világába kötöttnek, annak egy-egy darabkájának érzem, hogy önállóan kevésbé emlékezetesek. Nekem nagyon az alapregény mellé kötődtek fejben. Mintha gyűjteménye lenne az olyan kis füzeteknek, amiket az Álomgyár szeret kiadni a regényeihez. Én meg jobban szeretem az önálló novellákat, magukban kerek történeteket.