Fülszöveg: 

A megrendelők bármit megadnak aberrált vágyaik kielégítésért, miközben ebben a világban a lányok csak eszközök, és az életük egy hajítófát sem ér.

Egy kamaszlány holtteste fekszik a budai társasház lakásának padlóján. Az éjszaka leple alatt, a rendőrség helyett csak Huszti Nimród, a titkosszolgálat elhárítótisztje érkezik a helyszínre. Összekötőjétől azt a feladatot kapta, hogy az árnyékvilágban működő titkos csapatával tüntesse el a bűncselekmény nyomait. Csakhogy a férfit felkavarják a látottak, és az igazságérzete sem hagyja nyugodni, ezért titkos nyomozásba kezd. Tudni szeretné, hogy ki az áldozat, és meg akarja találni azokat, akik felelősek a kislány halálért.

Az első nyomok egy nyomorgó borsodi faluba vezetnek. A környékről és a közeli nevelőotthonból már tucatnyi fiatal lány vált az emberkereskedők áldozatává, a szülők és a nevelők mégis úgy tesznek, mintha semmi különös nem történt volna.

Az egyre kockázatosabbá váló titkos nyomozás szálai budai milliárdosok és befolyásos politikusok köreibe vezetnek.

Szerintem: 

Először is, nagyon szerettem a regény címét. Annyira jól kifejezi, mi a

történet témája, de nem teljesen direkt. Képszerű, jól hangzik és valami nagyon szörnyű dolgot frappánsan, szabatosan fejez ki.

Az ártatlanság vámszedői – vagyis olyan emberek, akik védtelenek és ártatlanokat használnak ki, tesznek tönkre és ezen nyerészkednek. Hogy a köd is felszálljon, John Cure most az emberkereskedelem sötét bugyraiba vezet be minket nagyon jól eltalált arányokkal.
Mert a téma és egy-egy megfestett kép brutális. Ahogy a kommandó bemegy a házba, és az ágyon ott hever egy meggyilkolt kislány teste. Ahogy a fiatal lányt droggal lövik, aki lassan már csak a drog mámorában tud felülemelkedni azon, hogy a testét kiárusították. Belegondolni is rossz, embertelen és bestiális cselekedetek sora van a regényben. Még akár azt is meg lehetne vitatni, hogy ki benne a legnagyobb szemétláda. Ugyanakkor meg egy szórakoztató, jól fogyasztható regény is.
Sikerült egy egyszerre kemény, sötét thrillert és egy szórakoztató, pörgő krimit írnia a szerzőnek.

Remek ötlet volt, hogy két oldalról is közelítünk az eseményekhez. Az egyik szálon, amely a vezető, a sorozat hőse, Nimród nyomozását követjük. Az ő csapata, amelynek ki kellett mennie egy helyszínt rendbe tenni, de mindenki ledöbbent, amikor meglátta, mi vár ott rájuk. Nimród nem is tud nyugton maradni, ki kell derítenie, ki a felelős és fel kell számolnia a bűn mögötti szervezetet.
Nyomoz, beszerzi az információkat, segítői vannak. Beépül, kérdezget, bizonyítékot elemeznek, harcba keveredik. Ahogy egyre több mindenre rájön, amit a szakértők elmondanak neki, abból pedig az olvasó is többet megtud az emberkereskedelemről, és hogy milyen jól szervezett, sötét, veszélyes ez a világ.

A másik oldalról pedig egy fiatal nő, Dalma története. Egy randira ment, de valami nagyon más és nagyon sötét helyzetbe csöppent. Ő elszenvedője az emberkereskedelemnek, és az ő történetén keresztül személyesebben, emberközelibben és elképzelhetőbben megjelenik mindaz, amit majd Nimród megtud a nyomozása során.

Nimród és Dalma is harcos alkatok, akik nem adják fel. Így mindketten pozitív, szimpatikus főszereplőként tudnak elénk lépni. Különösen ki kell emelni azt, ahogy Dalma küzd az életéért, a reménytelenségben is terveket sző. Sok mindent átlát, és az embertelenség közepén is ember tud maradni. Hiszen nem csak magát mentené, a szobatársán is igyekszik segíteni, pedig látja, hogy neki Ali sikeresen átmosta az agyát, és nem fogja fel, hogy kvázi rabszolgaként tartják őket.

Ezzel eljutunk a szürke szereplőkig. Ramóna a tökéletes példa: ő is áldozat, prostituálták és rabként tartják, lehet szánni. Ugyanakkor ő lesz Dalma árulója is, és nem kevés szenvedést hoz az árulása a másik lányra, a reményei megtöréséről nem is beszélve. Kellenek a hozzá hasonló karakterek, velük lesz több a regény a fekete-fehér, jó és rossz harcánál.

A rossz. Ahogy már említettem, vannak fokozatai. Az emberkereskedelmi rendszer alsó szintjétől a felsőkig megmutatja, ki mit csinál és milyen bűnei vannak. És komolyan nem tudom, hogy lehetne rámutatni a bűnösebb félre. Lesz, aki majd azt mondja, hogy ugyan elkábította és átadta a kereskedőknek az áldozatot, de ő nem bántotta és nem erőszakolta meg. Van benne olyan, aki az áldozatot megtörő emberként nyomta bele a drogot és napi többször is megerőszakolta, majd beadta a bordélyba. De ott van Ali szintje is, aki beadja a lányoknak, hogy törődik velük, segít, rá támaszkodhatnak, aztán csak hazugság az egész, hogy kizsákmányolja őket, míg engedelmesek is felé. Nem is beszélve azokról, akik használják ezeket a szerencsétleneket. Mondjuk, ott fel tudok állítani egy rangsort. A pedofilok, ráadásul szadisták is mellette, vezetnek toronymagasan.

Drámai, izgalmas, pörgős.
Nincs túlírva, teljesen fogyasztható fejezetei és összterjedelme van. Bőven van párbeszéd, a leírások nincsenek eltúlozva, de a szükséges helyeken megjelennek. Filmszerű, amelyben a cselekmény a lényeg.

Nekem tetszett, simán az a kategória, amit újra is lehet olvasni.

Idézet: 

Vagy jól csináljuk, vagy újra!

Megtanultam, hogy az igazán mocskos játszmákban nem lehet sikert elérni, ha az ember tiszta akar maradni.