Fülszöveg: 

Judit ​és Ákos élete végre normális mederben zajlik.
A szerelmesek felhőtlen mindennapjait élik, miközben megpróbálják eltemetni magukban az átélt borzalmakat. A régi napló és egy sötét árny a múltból azonban emlékezteti őket arra, hogy a figyelmük sohasem lankadhat. Valaki a legborzalmasabb próbatételeken viszi keresztül őket és szeretteiket, amelyek során a fájdalom legmélyebb bugyraiban mártóznak meg. Az életben maradáshoz és a józan eszük megőrzéséhez utolsó erejüket megfeszítve kell küzdeniük.
Vajon a barátság, a szeretet, a hűség és a végtelen bizalom elég lesz ahhoz, hogy megmentsék önmagukat és egymást? Mit bír ki egy szerelem? Mennyi szenvedést képes elviselni egy ember? Vérrel, mocsokkal borított talajból nőhet még ki virág?

Szerintem: 

Nagyon röviden: új cselekménnyel megkaptuk ugyanazt, amit az első kötetben. Folytatás,

ugyanabban a stílusban, hasonló szerkezeti elemekkel és hangulattal. A folytatások arany szabálya is elmondható: fokozza azokat az elemeket, amelyek az elsőben megjelentek, és a siker kulcsai lehettek.

A regény pár hónappal az előzőben történtek után játszódik. Judit és Ákos élik a boldog mindennapi életüket, a családjuk egy befogadott kutyussal, Lobóval bővült. Aztán megint jön egy vészhelyzet: Rékát, Judit húgát ismeretlen személyek nem ismert okból elrabolták. A barátokkal mennek kiszabadítani, de nem mindenki térhet haza, ráadásul egy olyan családi titokra is fény derül, ami tovább bonyolítja az életüket.
Újfent a szerelmi szál az egyik meghatározó: Judit és Ákos kapcsolata a nagy idillből jut el egy újabb nagy küzdelemig. Hiszen a nyitányban kívánni sem lehetne náluk szeretőbb, összeszokottabb párost. A regény sokkja is, amikor pont Ákos marad holtan Réka kiszabadítása után. Ugyan fél évvel később kiderül, hogy életben maradt, de egészen addig az ukránok kínozták. Egy roncs érkezik haza, aki a benne levő haragot, gyűlöletet a szerettein vezeti le. Elég erős a szerelmük, hogy Judit kitartson mellette? Hogy Ákos elengedje a múltat, és újra az a gondoskodó, kedves férfi legyen, aki korábban? Azt a regény javára írom, hogy ezek nem csak költői kérdések lettek. Tényleg nem lehet tudni, hogy innen vissza tudnak-e térni. Most jobban el sikerült találni, hogy lehessen aggódni a szereplőkért.

És nem csak ez a szál van benne. Ott van Réka, aki a fia apjával szakított, de a nővére egyik testőrbarátja egyre közelebb tud kerülni hozzá barátként, majd többként is. Az ő történetük is ez a regény, még saját fejezeteket is kapnak.

Vagyis, az elbeszélői szemszögek száma is nőtt. Továbbra is Judot és Ákos kapja a legtöbb fókuszt, de megjelennek mellettük olyan hangok is, mint Rékáé. Ez még egy kicsit változatosabbá teszi magát a szöveget. Ugyanazt a cselekményszálat több szereplőnél is meg lehet nézni, hogyan élték meg, miképpen segítik át rajta egymást.

Ami talán kevesebb, az a szórakoztató faktor. Az elején még megvannak az előző részből ismert Judit – Ákos párbeszédek, de aztán a könnyedség helyét átveszi a küzdelem. Szeretik egymást, de Ákos olyan traumával küzd, ami mérgezi őt is, a kapcsolatait is. Nem lehet pörgős, humoros és csipkelődő párbeszédet betenni, amikor az egyik félnek elég sűrűn az ugrik be, hogy a másik otthagyta elvérezni a padlón, majd hónapokig válogatott módokon igyekeztek megtörni. Komorabb az egész, de ezt a cselekmény hozza magával.

A cselekmény és a durva fordulatok. Ez az, ami még hihetetlenebb, mint az első kötetben és nekem már sok is volt belőlük. Tele van olyan húzással, ami tökéletesen illene egy szappanoperába – vagy már paródiába inkább? Kezdve azzal, hogy miért rabolták el Rékát. A halott anyjuk nem is halott, csak ügynök, aki hátrahagyta a családját, és akit a lányával akartak zsarolni. Folytatva az anyjuk történetével, aki hideg orosz ügynök, akit kamaszkorától kezdve kémkedésre neveltek. Akinek még a házassága is a kémfőnökség által küldött férfival köttetett felsőbb parancsra. Tiszta The Americans… Majd az is, hogy Judit miért nemlett öngyilkos, miután elvesztette Ákost. Kisebb részben a családtagok húzták vissza, másrészt kiderült, hogy Ákos gyerekét várja. Igen, még ez a terhesség klisé is bejött. A következő Ákos visszatérése a halálból. De mindez nem elég, Smith még a végére is bedobott egy olyan fordulatot, ami szinte ismerősnek hatott az első kötetből. Hogy ki mozgatja a szálakat, ki miatt kellett annyit szenvedniük. Maradjunk annyiban, hogy Judit és Réka anyjának agyára ment a kémkedés és az emberek manipulálása.
Sikerült annyira hihetetlenre írni az egészet, hogy az nekem már túlment a szórakoztató hatásán. Túl sok, túl nagy és hihetetlen fordulat jön itt egymás után.

A szereplők minden eddiginél jobban fekete-fehérek. Akik pozitív szereplők, még több jó tulajdonságot kapnak. Akik a negatív alakok, még elvetemültebbek és kevesebb az emberi vonásuk. Az indítékaik még őrültebbek.

Ahogy meg van írva, abban ráismerni az előző kötet, gyanítom, egyben a szerző stílusára. Csajregényes, csak most a témából adódóan több benne a negatív érzelem: düh, kifakadás.

Kicsit ismétlem magam, de ez már nekem kissé sok volt. Több hihető elem kellett volna nekem, nagyon sok az olyan elem, amiből 1-1 éppen elég egy regénybe, itt viszont halmozva voltak. Ponyvás tőle, csak sikerül a végére megfogalmaznom.

Idézet: 

[…] a harag méreg, ami azt emészti fel, aki magában táplálja, ezért igyekszem elengedni, bár még nem mindent sikerült.

A szív nagy manipulátor. Nem szabad bízni benne.