Fülszöveg: 

Judit és Ákos nem mindennapi emberek. Őket az izgalom viszi előre, a folytonos készenlét, ezért életük kockáztatásával védenek másokat. Tökéletes barátság az övék, ami túlélt már számtalan nehézséget, egy nap mégis azzal kell szembesülniük, hogy a legnehezebb akadályt a múlt gördíti a lábuk elé, amikor a saját életük a tét.

De a megpróbáltatások néha jót is hozhatnak. Kialakulhat igaz szerelem, mély barátság, szoros kötődés életünk legnehezebb időszakában? Mennyi erő kell, hogy mindent túlélj, és eközben értékes ember, szerelmes nő, hűséges társ, megbízható barát, szerető gyermek maradj?

Szerintem: 

Szórakoztató, kellemes és csajos könyv. Ha nem várok kissé

mást, talán jobban is élvezem. Csak éppen azt hittem, a krimi lesz a vezetőbb zsánerelem, és nem a románc. De ebben tévedtem, és ez kissé kedvemet is szegte.

Pedig a nyitást kifejezettem bírtam. Judit a kórházban lábadozik, mert állítólag balesetben fejbe lőtte magát. Közben meg a merénylője magában azon morog, hogy nem sikerült végeznie a nővel, de majd pótolja a mulasztását. Majd a férfi főszereplőt, Ákost láthatjuk akcióban, ahogy testőrként dolgozik. Eddig minden szép és jó, vártam mi sül ki ebből.

Nem az, amit vártam. Judit és Ákos nem a nő életére törő nyomába erednek, hanem elkezdik megélni, hogy a barátságuk mögött mennyi szenvedély is rejtőzik. Úgyhogy felváltva lehet olvasni a romantikázásukat és a nő műtétje felé vezető utat, csak a kötet végére tér vissza a merénylő, és derül majd ki, mi az indítéka. Krimi helyett románc, méghozzá a barátokból szerelmesek verzió. Mivel elég jó párbeszédek vannak, tényleg összeszokott párosnak tűnnek, és bírtam, ahogy ugratják egymást, még ezzel meg is tudtam volna békülni, csak bejött egy plusz elem. Egy ponton elkezdik fejtegetni, hogy milyen rég egymásra vannak kattanva. Tulajdonképpen a megismerkedésük óta megvan a szikra, csak nem mertek kezdeményezni, meg bonyolultnak tűnt.

A mellékszél is inkább szappanopera felé löki a történetet. Mert ismételten nem gyilkos nyomában járunk, nem a testőr munkájukat végzik, hanem megismerik Judit vagyonos és soha nem látott biológiai apját. Hiszen a lány egy nyári kalandon fogant, az anyja későbbi férje nevelte sajátjaként. De most a műtét okán igazi apu is színre lép, akihez el is utaznak Portugáliába. Nehezemre esett komolyan venni a szereplőket és a cselekményt, amikor olyasmik derültek ki, hogy Judit apja nagy szívtipró volt, aki gyorsan esett szerelembe és hódított, és ifjú éveiből jó pár zabigyereke született. Egészen sajnáltam a feleségét és a két törvényes fiát – nagy élmény lehet nekik, ahogy sorra bukkannak fel a már felnőtt leszármazottak a múltból.

Azzal is felemás érzéseim vannak, hogy a merénylő miért tette, amit. Van egy sejtetés, merre felé kell gondolkozni. Aztán az indítéka egészen más. Még csak nem is Judit igazán a célpontja, hanem Ákos. Túl gyorsan elrendezik majd azt a szálat. Olyan összecsapottnak hat, ahogy kb. 3 fejezet alatt lecsap, mindent megindokol és még le is győzik. Vagyis, ez is azt támasztja alá, hogy ez inkább krimis románc, mint krimi némi romantikus szállal.

A főszereplő páros szimpatikus tudott lenni, és működnek együtt is, külön is. Kisebb gyengeségek, sok jó tulajdonság jellemzi őket. Bátrak, a tettek emberei, vannak céljaik és hűségesek a barátokhoz, családhoz. Judit nagyon önálló is, és azt kifejezetten bírtam, ahogy Ákos képes kompromisszumokat kötni. Mondhatni, Juditnak lesz kitől tanulnia, hogy milyen egy működő kapcsolat, hogyan tarthatják fenn.
A mellékszereplők közül Judit húga és a kisfia tetszettek leginkább. Ahogy a testvérek azon poénkodnak, hogy milyen rossz gyerek lett Robika. Amiket tényleg meg is csinál a kicsi.

Pörgős, fiatalos, jól olvasható. Ugyan Judit ájulásai és az eszméletvesztés alatti ugrások tudtak zavarni, de van sok más, ami tetszett. Judit és Ákos szemszögének a váltakozása. A merényló beékelt fejezetei, amelyek ugyan a cselekményt nem vitték előre, de a gonoszkodó tervein jókat mosolyogtam. Már szinte paródiának és viccesnek éreztem, ahogy fogadkozik meg nagy tervei vannak, aztán mennyire keveset tud végezni mégis.

Ez különben azon ritka eset, amikor a cselekmény a túlzott románc miatt annyira nem tetszene, de a szöveg sodrása, a párbeszédek annyira viszik előre, hogy szórakoztatónak találtam a regényt.
Most érdekel is, innen hogyan folytatja Smith, mert ez így elég lezártnak tűnik.

Idézet: 

Igen, a szerelem nem választás kérdése, az csak úgy áthajt rajtad, te pedig pislogsz, mert azt sem tudod, hogy történhetett az egész, mikor bolondultál meg.

(Amikor kiderül, hogy Christiano Ronaldo is ebben a klinikában van kezelésen:)

– Ákos, azt hiszem, neked is menned kellene. Persze imádtam, hogy a szobámból bámultad a focistát, de ideje elhúznod a csíkot.
– Megsértődtél. Ne haragudj, csak annyira, hűűűű, meg minden. Érted – sétál oda hozzám, és hátulról óvatosan átölel.
– Ha ő lenne a merénylő, leterítenéd, vagy autogramot kérnél tőle?
– Leteríteném – mondja, majd egy kis szünet után folytatja –, csak előtte kérnék tőle egy autogramot.