Fülszöveg:

Azt ​hitték, a kivégzésével lezárul az egész. Tévedtek.

Dél-Florida leghírhedtebb és legbrutálisabb motoros bandájának a vezérét kivégezték egy méreginjekcióval. Napokkal később a családjának és barátainak vissza kellett volna térniük a régi kerékvágásba, hogy továbbléphessenek. Ehelyett egy olyan eltorzult és veszélyes világban találják magukat, ahol még a legkönyörtelenebbek is megdöbbenten szembesülnek az árulások gubancos hálójával, nemcsak Dél-Florida veszélyes utcáin, de egészen a legmagasabb szinteken is.

A Kilenc perc ezen magával ragadó folytatásregénye, a Rossz időben az 1950-es évekbeli közép-Florida napfényes síkságaitól Fort Lauderale trópusi hőségén át a floridai siralomház folyosóin át kalauzolja el az olvasót, mígnem megérkezünk Jason „Grizz” Talbot háttértörténetéhez és a titokhoz, amit egész életén át próbált leplezni.

Még Grizz belső köreiben sem ismerik a férfi teljes történetét – a tragédiát, ami rányomta a bélyeget a fiatalkori éveire, a véletlenszerű felfedezés, ami a kormány legkeresettebb és leginkább rettegett emberévé tette, és a szerelmének mélységeire Ginny, a gyengédszívű, ártatlan lány iránt, akit egykor elrabolt, majd feleségül vett.

Ginny, Grizz egykori rögeszméje, és most a gyermeke anyja, éveken át gyászolta a férfit, akit eleinte elutasított, aztán megszeretett. Mostanra újraházasodott Tommyval, a banda egy korábbi tagjával, és a pár több mint egy évtizedet töltött azzal, hogy próbálták az erőszakos, bűncselekményekkel teli világtól távol, a floridai Everglades szélén kialakított normális életüket élni.

Tommy számára különösen magas a tét. Éveken át kétségbeesetten szerelmes volt Ginnybe, és most végre valóra vált az álma: feleségül vette a nőt, akiről azt hitte, sosem lehet az övé. De még a normális élet látszatával – virágzó karrier, két gyönyörű gyermek és egy őszintén boldog és szeretetteljes házasság – sem képesek maguk mögött hagyni a múltat. Valahányszor megfordulnak, újabb titokra derül fény, feltárva az őket összekötő szálakat.

És most, hogy Grizzt kivégezték, Ginny olyan sötét, olyan kegyetlen titkokat tud meg, nem is biztos, hogy képes továbbmenni.

Vajon ezek a titkok darabokra törik a szerelmüket? És meddig fogja Grizz védelmezni azt, amit a sajátjának tart, még a síron túlról is?

Szerintem: 

Flynn tudja, hogy kell elvenni az életkedvem. Bár, inkább az lesz a fő probléma, hogy

nekem egészen más a történet hőse, mint neki.

Az ugyanis egyértelmű, hogy Ginny és Grizz szerelme neki az elsődleges. Ginny olyan szinten bele van bolondulva a férfiba, hogy az már elvakulással ér fel. Bármi történik is, haragszik érte Tommy-ra, magára, de soha egy rossz gondolata nincs az első férjéről. Tommy-t el is hagyja, amikor kiderül, hogy Grizz az apja. Mondván, hogy tudott egy ilyen titkot nem elmondani neki. Pedig nem Grizz volt az, aki előtte 10 évig nem mondott semmit? Nem Grizz volt az, aki kitalálta, hogy menjen hozzá Tommy-hoz, de azt nem tette hozzá, hogy aki különben a fia? Komolyan nem értem, miért ilyen ez a nő. Én szabályosan kiakadtam, ahogy itt kaptam a történeteket, hogy Grizz miképpen fúrta folyamatosan Tommy-t (- mindenki mást is, ha közel került volna -) Ginny körül. Most komolyan, egy olyan párosnak kellene drukkolnom, ahol a férfi fiával egykorú a kiszemelt lány, akit a fiú is szeret? Akit a férfi kislánykora óta figyel? Nekem ebben van egy annyira beteg vonás, hogy nem tudok rajta átlendülni. Sokkal több mindent találok, aminek el kellene őket választani, mint ami összekötné őket.

Van egy jelenet, amikor Tommy ki is akad, és a felesége szemére veti, hogy milyen szépen elvolt a maga kis buborékjában, és nem vett tudomást arról, ami megzavarta volna. Pl. hogy milyen ember Grizz. Ginny mindent Tommy fejére olvas, neki semmit nem nézne el, de az belefért, hogy Grizz gyilkos? Hogy bűnbandát vezetett, kegyetlen ember volt? Még az indok is olyan gyerekes. Mert neki kimutatta az érzéseit, és vele kedves volt. Komolyan? Félholtra veri, kórházba juttatja az akkor még egy szem és eltitkolt fiát, keményen bűnözött, de minden meg van bocsátva, mert nézte Ginny-vel a csillagokat? Annyira igazságtalan a megítélés, hogy nekem végig rontotta a könyvet. Még Grizz is látja, hogy Tommy volt az, aki otthont teremtett a családnak. Ő megtett mindent, Grizz meg csak a kifogásokat kereste még akkor is, amikor Ginny már a felesége volt és elvben boldogan éltek. Meg különben is, milyen apa az, aki odaviszi a 10 éves gyerekét egy bűnbandába? Akinek fel se tűnik, minek van az a szerencsétlen kölyök kitéve.

Egy dolog volt, amit eddig nem tudtam hova tenni. Tommy Grizz egy barátjánál nőtt fel, akiről azt mondták, a fiú bátyja. Annak volt egy felesége, és a házasságból származó kisebb fiúról kiderül majd, hogy Tommy az apja. Azt nem vette be a gyomrom, hogy szinte kamaszként, másba szerelmesen minek feküdt össze azzal a taszító viselkedésű nővel. Most kiderül: a nő éppen bosszút akart állni az őt csaló férjén, ezért bedrogozta a kamasz fiút, az ágyhoz bilincselte és megerőszakolta. Tommy nem is győzte utána kerülni a nőt. És ebből Grizz meg a többiek észrevettek valamit? Nem.

Alapvetően más a két ember problémamegoldó mintája. Grizz nagydarab, erőszakos, erős és rengeteg történet van arról, hogy ver másokat. Tommy viszont a kötet legokosabb szereplője. Ok, ő manipulál, és befolyásolja az eseményeket, de nekem ez még szimpatikusabb is, mint Grizz nyers ereje.

Grizz egy bűnöző, aki szerintem semmi értelmes dologhoz nem ért. Tommy kétdiplomás értelmiségi. Az egyik tisztes munkából nevel két gyereket, a másik motoros bandával bűnözött.

Ez az a kötet, amikor a korábban történteket ismerjük meg, csak Tommy szemszögéből többet kapva. Új elem nem is igen van benne: Ginny gyötrődik, hogy megbocsásson-e Tommy-nak. Különben meg emlékeznek, és a múltról beszélgetnek. Grizz szálán van egy minimális haladás, hogy a kormányra miképpen tud hatással lenni, de különben csak emlékmenet.

Bajban vagyok azzal is, hogy Ginny engem idegesít. Utálom az elvakultságát. Ahogy olyan dolgokat gondol magáról, amelyeknek semmi alapja. Amikor arról szónokol, hogy el tudná tartaná magát és a gyerekeit? Kétlem, hogy dolgozott volna valaha is életében. Grizz, majd Tommy tartotta el. Hogy túlféltik, pedig nem kellene? Egyszer nem választotta az igazat, amikor ránézhetett volna az igazságra, inkább élte a kitartott, homokba dugott fejű strucc életét. Erőt nem érzek benne, kicsit sem. Bár, azt értem, mit láttak benne a férfiak. Ginny végtelenül jószívű és naiv. Ő még a legnagyobb mocsok közepén is képes volt úgy élni, hogy mindenkiben csak a jót látta, kedves volt és segítőkész. Ginny ártatlan tudott maradni mindig, ha ennek az elvakultsága is a feltétele. Hogy ne vonzotta volna ez a sötétben, mocsokban trappoló férfiakat? A lányban találták meg azt az ártatlanságot és hitet, amit tőlük már gyerekként elvettek. Mert ezt az egyet elismerem, Grizz is tragédiából született.

Stílusban teljesen egyezik az előző részével. Itt indokolt az is, ha átcsúszik alsóbb nyelvi rétegbe, bár nem az a mérvadó. Az idősík váltás néha sok, de legalább van értelme. Újraértelmezi a történetet.

Tényleg, az a legnagyobb bajom, hogy ennek a történetnek Grizz és Ginny a hőse, az ő szerelmük regénye. Csak éppen ezt a szerelmet betegnek találom, és Grizz sok minden, de hősnek semmilyen szempontból nem találnám.