Fülszöveg: 

Sosem volt még ilyen jó érzés utálni valakit. Tristan Milesszal akkor találkoztam először, amikor fel akarta vásárolni a néhai férjem cégét. Áradt belőle az erő, arrogáns volt, és már-már idegesítően gyönyörű – minden porcikámmal gyűlöltem. Az évszázad csodájaként három nappal később megkeresett telefonon, és randira hívott. Inkább a halál, minthogy egy ilyen férfival randizzak – bár el kell ismernem, hogy jól esett az egómnak.
Az év fénypontja volt, hogy elutasítottam.

Hat hónappal később meghívott vendégként előadott egy franciaországi konferencián, amelyen én is részt vettem. Továbbra is dühített a túlzott magabiztossága, de ezúttal meglepően vonzónak és szellemesnek találtam. Amikor rám nézett, a torkomban dobogott a szívem. Nem, nem szabad!
Ez az ember egy nőcsábász dögös öltönyben, én pedig egy özvegy vagyok, akinek van három nehezen kezelhető fia. Csak legyen vége ennek a konferenciának!
Mert mindenki tudja: Tristan Miles mindig megkapja, amit akar – és most engem akar.

Szerintem: 

Már az első rész sem tetszett, de a második

még kevésbé találta el az ízlésem. Amit nem szerettem korábban, itt többszörösen megvan és az alapok se stimmelnek.

Mert ez az előzőnél is nagyobb mese. Ábránd a lefáradt háziasszonyoknak, akik készek elhinni, hogy a nagybetűs álompasi, aki tényleg mindent és mindenkit megkaphat a vagyona és a kinézete okán is, kiköt egy nála idősebb, háromgyerekes özvegyasszony mellett. És lehet, hogy cinikus vagyok, de ezt kicsit sem tudom bevenni. Maximum akkor, ha lenne valami gondja a gyereknemzéssel, nem lehetne neki saját, és így lenne családja. De itt nem ez a helyzet.

De ennél is jobban zavart, hogy a most bemutatott Tristan nyomokban sem tartalmazza azt a pasit, akit a bátyja kötetében megvillantottak. A könnyed, humoros testvér helyét átvette az alfa pasi, aki azt mondja egy nőre, hogy az övé és ősemberként meg is szerzi magának. A személyisége is annyiban lett csak mélyítve, hogy korábban volt egy rossz kapcsolata, ami összetörte a szívét. Mit ne mondjak, ettől nem érzem emberibbnek.

Nem szerettem a párosát sem Claire-rel. Eleve, ahogy összejöttek és amilyen jelzőket kaptak egymástól. Szexuálisan volt meg a kattanás, és olyan szövegek jöttek sorra, hogy milyen dögös a másik, meg megtudtuk, hogy Tristan Miles az ujjazás királya. Egyszerűen nincs benne semmi, amiért ezt szerelemnek mondanám, és nem hormonok vezérelte szexmaratonnak. Pedig Tristan még egyszer nagymonológot is kap, hogy nem csak Claire-be, a gyerekeibe is beleszeretett. Aztán, mégis, mikor? Abban a két jelenetben, amíg találkoztak és az egyik jól meg is fenyegette, hogy hagyja békén az anyját? Ok, kicsit túlzok, de annyira tudott bosszantani ez az egész történet.

Egy kedvenc részem volt, amikor Tristan kiakad, és beolvas a nőnek, hogy pótléknak érzi magát. Hogy Claire még mindig mindenben a halott férjét teszi előre. Az ő házában akar élni, a fiúk emlékében őt tartani meg nagybetűs apának, és akkor is az ő ötleteit, vágyait követni, amikor az nyilván nem működik a jelenben. Különben itt van a románcokra jellemző balhé, ami után szakítanak, és mindketten nyomorultul vannak. És sajnos, a románcok szabályait követve majd ki is békülnek, pedig itt nagyon ellendrukker tudtam lenni.

Claire különben tényleg jellemezhető ennyivel: az 5 év után is gyászoló nő, aki igyekszik életben tartani a halott férfi emlékét és nem akar továbblépni sem. De jön Tristan és a szex, ami mindent megváltoztat. Annyira az agyamra tudott menni, ahogy Claire kimerül abban, hogy rákattan Tristan testére, mellette meg bűntudata van a halott férje miatt.

Mellékszereplő most se nagyon bukkan fel. Tristan és Claire vannak a teljes középpontban, néha feltűnnek a nő fiai és ennyi. Ezt nem szeretem egy romantikusban, mert akkor tényleg nem szól másról, csak a szexről és a románcról.

A stílusa is az olyan erotikusoké, amivel nem tudok mit kezdeni. Mondanám semmilyennek, de egy ennyire szex köré írt és hihetetlen történetben mit is várok? Nyavalygás, érzelmek, erotika. Talán nem is lehet nagyon másként írni. Ahhoz kellene némi tartam vagy ötlet, de ebben nincs.

Szóval, nagyon nem szerettem ezt a könyvet. Pedig azt hittem, Tristan története lesz a jobb. Hát nem.