Fülszöveg: 

A ​csomagja belecsusszant a ládámba.
Csillapodj, te perverz! A postaládámba.
Ja, és hogy kinek a csomagja? Persze ki másé, mint a dögös szomszédomé.
Most mondanám, hogy a francba… De őszintén: rég csusszant már bele bármi is a ládámba.
És bár ha választanom kéne, hogy kinek az életét mentsék meg, tízből kilencszer inkább egy macskát választanék, mint egy embert, de ez a pasi másnak tűnt. A folyosó túloldalán lévő lakásban élt, az a tipikus zárkózott, szép cipős típus volt, akinek olyan az illata, mintha egy Calvin Klein-reklámból lépett volna ki, és tuti fogselymezett is. A lényeg, hogy teljesen nyilvánvalóan ura volt az életének. Ő volt Mr. Tökéletes, és ha engem kérdezel, le kellene szállnia a magasból közénk. Vagy csak belém. A hosszú, vastag… Itt inkább abbahagyom ezt a gondolatot.
Miután megtaláltam azt a csomagot, egészen véletlenül valahogyan kinyílt, és hát nem volt más választásom, mint belenézni. Kiderült, hogy Mr. Tökéletes mégsem annyira tökéletes, ugyanis rejteget valamit. Ki gondolta volna?
Segítek: én gondoltam. Vagyis reméltem. És borzasztóan élveztem minden egyes másodpercét annak, ami ezután következett. Még a vibrátoraim társaságánál is jobban. Bár ez talán nem meglepő.

Szerintem: 

A sorozat negyedik része és alapvetően Bloom továbbra is azt adja el, ami eddig bejött neki.

Először is: a mostani hősnője

egy korábbi, pontosabban az előző regény mellékszereplője. Most ő (Lilith) kerül előtérbe, de körötte ott vannak az előző kötetek párjai. Az ikrekkel együtt dolgozik a nő, a legjobb barátnője meg mindig egy hívásnyira van, ha fizikailag éppen Franciaországban is tartózkodik. A férfi hős, Liam az új szereplő, de vele érkezik egy újabb baráti kör, szingli és jóképű férfiakkal. Tipp, hogy vajon ki lesz az 5. rész főszereplője? Csak nem onnan valaki?

Még mindig nagyon magas a könyv barátság faktora. Mélyen ott vannak egymás életében, és ha az összes feltűnésüket nézzük, akkor nem csak mutatóba rakja be őket Bloom. Most pl. William lesz, aki elég komoly lelki támaszt és tanácsot tud adni Lilith-nek, amivel sikerült gyorsan rendbe is tenni a kapcsolatát. Ahogy eddig is, most is éreztem annak a húzását, hogy mennyire összekapcsolódnak ezek a figurák, és mennyire tudják egymást segíteni. Ugyanaz a húzás, mint a Jóbarátok, Így jártam anyátokkal, vagy akár a The Big Bang Theory esetén. Egyedi alakok, akik egy közösségként is nagyon működnek, és már folyamatosan bővítik is a kört.

A szerelmi szál sok tekintetben csak egy klisé. Szomszédok, összecserélt csomag, felcsapó szikrák és nagyon hamar viszonyba is bonyolódtak. Viszont, Bloom mer egy kicsit bemutatni a kötelező elemeknek. Itt is megvan, hogy egy félreértés – vagy hívjam szabotázsnak – miatt gond lesz az édenben, de Liam képes azt mondani, hogy nem játsszák el a romantikus regények kliséjét, amikor elég kimondani az igazat és minden rendbe is hozható. Pont így tesz, így megspórolt nekünk az írónő pár fejezetnyi semmit érő békülést.

Ami meg leginkább eladta nekem a regényt, az a humora. Lilith, pláne még a szerelmes fázisa előtt, egy szarkasztikus, mindenkinek beszóló, kvázi sötét felleg. Éles nyelv, káröröm, semmi emberbaráti érzelem. Kioszt mindenkit, aki a szeme elé mer kerülni. Működik, ahogy az ő világát látjuk és nézzük benne Lilith ténykedését. Bloom majd ad a viselkedésének magyarázatot és keretet is, a szerelem elkezdi a legélesebb sarkokat tompítani is, de még ezzel együtt is jó volt egy olyan hősnő, aki még direkt ki is akasztja az embereket.
Liam meg párja tudott lenni és meg is van köztük a kémia. Ugyan nem mindig jött át egy-egy párbeszédből, hogy ki ugrat kit és mennyire lehet komolyan venni őket, az cselekményben és a beszélgetéseikben is ott volt, hogy kellenek egymásnak.

De, ha kanyarodok vissza a humor felé, vannak mókás szituációk benne. Csak pár kulcsszó: korcsolya, tejszínhab, mostohanővér.

A történet és a stílusa, szövege sem akar több lenni egy könnyed, női szórakoztató regénynél. A konfliktus csak annyi, hogy a szerelmesek összejönnek-e. A kérdés persze költői, de azért nem bántam volna, ha Bloom a pároshoz jobban illő, eredeti véget ad nekik. A lánykérés és a családalapítás annyira klisé. Fura is, hogy ők az első páros, akik gyereket vállalnak. Bruce inkább tűnt nekem az első apa címére esélyesnek, de nem így alakult.

Bloom ezzel a kötettel is hozta, amit ebben a sorozatban már megszoktam. Vigyorogtam is rajta, ki is kapcsolt, de mélyebb nyomokat nem tudott kialakítani. Ahhoz túl egyszerű és csajos.