Fülszöveg: 

Svédország, ​Malmö, december utolsó napja. A tizenhét éves Jennifer végre hozzá hasonló tinédzserekkel töltheti szilveszter éjszakáját, miközben a szülei régi barátok társaságában mulatnak a város másik végén. Reggelre Jennifernek nyoma vész. A házibulit idejekorán otthagyta, és azóta nem látta senki.
Malin Stehn fordulatos pszichológiai thrillere négy főszereplő szemszögéből mutatja be a következő napok eseményeit. Lollo, az eltűnt lány anyja a hátrahagyott holmik közt kutakodva rádöbben, hogy igazából semmit sem tud a gyermekéről. A legjobb barátnője, Nina, mélyen legbelül úgy véli, hogy bármi is történt Jenniferrel, csak magának kereste a bajt. Az apát látszólag meg sem rendíti, hogy a lánya élete forog kockán. Fredrik, Nina férje az utolsó, aki négyük közül élve látta Jennifert, és csendben belebetegszik az általa őrzött titokba.
A kamasz lány eltűnése arra készteti a felnőtteket, hogy átértékeljék a kapcsolataikat. Mennyire ismerik a barátaikat és a szeretteiket? A saját gyermeküket? És mi történt valójában szilveszter éjszaka? A jelentéktelennek hitt hazugságok percről percre messzebb viszik őket a reménytől, hogy Jennifer még életben lehet.

Szerintem: 

Az ilyen történetekből lehetnek a jó drámák. Amikor

a felszínen van valami, aztán elkezdik azt piszkálni, és jönnek sorra a mocskosabbnál mocskosabb titkok. Nem is szórakoztató belegondolni, hogy mi mindenre képesek az emberek különféle okokból.

A történet középpontjában egy baráti társaság áll – már középkorú emberek, kisebb és kamasz gyerekekkel. Az időpont: szilveszter. A gazdag Max és Lollo ad bulit a szülőknek és a kisebb gyerekeknek, míg Nina és Fredrik házában a kamaszlányok rendezhettek szilveszteri bulit. Másnapra az egyik gyerek eltűnik, és csak holtan kerül elő, ami elkezdi ledönteni a dominókat.

Stehn egyik trükkje, hogy váltja az elbeszélőket és mindazt, amit ők tudnak. Más-más darabkáját ismerik a szilveszter este történteknek, így általuk az olvasó van a legjobb helyzetben. Ő tud legjobban kirakózni, hiszen több igazságot és nézőpontot ismer. Még attól sem kell félni, hogy egy megbízhatatlan elbeszélő félrevisz – van ugyan, aki magának is hazudni akar, de ezzel olvasóként tisztában vagyunk.

Viszont, Stehn még egy trükköt bevet. A jelennel őszinték a szereplői, de mindenkinek megvannak a maga múltbéli titkai is. Azoknak idő kell, amíg megismerhetjük őket, viszont elég utalás van, hogy húzza az ember agyát.

Így könnyen leírható, egyszerű viszonyokat is színessé és izgalmassá tett a szerző. Hiszen ki kell találnunk, mi is történt korábban az egyes szereplők között.

Érzelmileg is sokszínű és nagyon mások a szereplők. Elég csak a két anyát egymás mellé tenni: Nina gondoskodó, a gyerekei életében jelen lévő, védelmező anya. Smilla, a nagylánya szemében túlféltő is. Lollo ellenben szabadjára engedi a maga lányát, és Jennifer csinálhat, amit csak akar. Lollo már feladta azt is, hogy nevelje. Nem is ismeri már igazán. Teljesen más a két nő értékrendje: Nina szereti a férjét, a családját, a munkáját. Lollo ellenben a külcsín szerelmese – a férjét a pénzért választotta, és saját magában a külseje fenntartása izgatja legjobban.
De megvannak így az ellentétpárok. Az, hogy mindenki cipőjébe bele enged lépni a szerző, árnyal és segít abban, hogy Lollo se legyen olyan könnyen leírható, ahogy Ninával összevetve tűnik.

Itt nem is a lány halála és a gyilkosának a nyomozása a lényeg. Az, hogy a felforgás miatt mit kell elrejteni és hogyan alakulnak a kapcsolataik, nekem az adta el a történetet.

Van csavar is, duplán is. Hiszen olyan titok is van, amit csak akkor értenek meg a benne levők is, amikor mindenki elmondja a maga darabkáját. Hiszen az igazság csak egy-egy szeletét birtokolják, nem is sejtve, hogy milyen szörnyű az összkép. Miért akarna egy lány a saját apjával viszonyt kezdeni? Mert a nevelő és a biológiai szülei se őszinték se egymással, se mással és nem is tudják, hogy milyen kapcsolat van közöttük.
Kiemelve szappanosnak tűnhet egy-egy szál, de megírva ezek emberi drámák. Mert jól vannak felépítve és átélhetően a figurák.

Kicsit talán Lucy Foley thrillerjei jutottak róla eszembe. Amit azért is emelnék ki, mert skandináv szerző, de ez inkább a nyugati thrillerekre, mint a skandináv krimikre hajaz. Azért az igaz, hogy a szereplői roppantul és északi módon tudnak szenvedni és saját életüket rombolni, de ez populárisabb és nyugati.

Tetszett a borító is és a könyv is jól olvasható. A hangulatomat lenyomta, de különben remek kis thriller ez, lélektani elemekkel.