Fülszöveg: 

Ezernégyszázhuszonnyolc. ​Gabriel de Sceleus látszólag mindent elért, amire csak vágyhatott: hiába lett Cillei Borbála halálos ellensége, Zsigmond király bizalmát élvezve, kancellárjaként és diplomáciája fő szervezőjeként hatalmas vagyonra, befolyásra, előbb püspöki, majd érseki címre tesz szert, és azt suttogják, nem alaptalanul számít a bíborosi kalap elnyerésére sem. Gabriel azonban minden eredményét, minden erőfeszítését hiábavalónak érzi, hiszen nem tudta megszerezni Borbála királynétól azt, amire a legjobban vágyott: Szent László vérereklyéjét.

Miközben Gabriel és Borbála a legalattomosabb és legkegyetlenebb eszközöktől sem visszariadva vívja magánháborúját, Zsigmond Galambóc várát ostromolja, az északi országrészt, a királynői birtokokat husziták dúlják, és Velence kitartó diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően veszélybe kerülni látszik a Zsigmond által hőn áhított német-római császári korona elnyerése is. Az udvart és szinte egész Európát behálózó cselszövések közepette időnként szembekerül egymással a magán- és a közérdek, kényszerű szövetségek születnek halálos ellenségek között, és akár családon belül sem ritkák az árulások.

Azonban minderről mit sem tudva Nagyváradon felcseperedik egy göndör, vörösesszőke hajú fiúcska, aki különösen éles eszével és az anyjától, a királynétól tanult alkímiai ismereteivel tűnik ki kortársai közül. Johannes a szigorú anyai parancs ellenére egy nap Pozsonyba szökik Váradról, ahol megakad rajta a nagy hatalmú és rettegett Gabriel de Sceleus kancellár szeme, és inasává fogadja az árvának hitt fiút.

Ám a tehetséges és bátor gyermek titka óhatatlanul lelepleződik, és Gabriel úgy dönt, a fián keresztül áll bosszút az anyán…

Szerintem: 

Most már komolyan pislogok a címre is. Ki az

a fenevad? Ha sorba nézem a címeket, akkor kilyukadok Gabriel mellett. A Sárkányos Rend királyának fiaként lehet sárkányfióka. Majd pokolivá válik az udvari és szerelmi játszmákban. Most majd el is bukik. Fenevad.

Meg tudom magyarázni magamnak, miért illik rá. Méregkeverő intrikus, aki már senkinek a meggyilkolásától nem tart. A vagyona növelése közben gond nélkül mocskolta be a kezeit. Bosszúszomjas, türelmes, kíméletlen. Zseniális figura is, de romlott is egyben. Mégis, még ezzel együtt is erősnek érzem a fenevadat. Arról annyira a Sátán ugrik be, hogy annyira rossznak mégse gondolnám a főszereplőt. Képes szeretetre, megbánásra. Jankónak jó apja lesz, miután megtudja, hogy a fiú létezik.

A cím különben azt is elárulja, hogy a történet körbeér, kikerülnek a pontok a végére. Egy történelmi korszak is a végére ér Zsigmond halálával, mert mögötte már ott állnak a hatalomra jutó Habsburgok, hiszen Erzsébet férje Habsburg Albert. Az eddigi bábmesterek leköszönnek, és egy új generáció lép a helyükre. Borbála és Gabriel történetére is pont kerül, és nem hiszem, hogy bármelyikük is túl boldogan lépne le a színről. Talán Gabriel egy fokkal elégedettebben, ő nem éli meg a hatalma elvesztését és saját jelentéktelenné válását, mint ami Borbálára vár. A történelmi korszak, a személyes történetek egy ponton érnek véget, minden szépen össze van simítva.

Történelmi színtéren Zsigmond nagyhatalmi törekvései vannak a középpontban. A királyi címek mellett a német-római császári cím és a cseh korona, amire nagyon fáj a foga. Borbála hű támogatónak is bizonyul az ügyben, hiszen ő maga is akarja a címeket.
A személyes harcokban pedig Gabriel és Borbála csapnak össze. Mindketten a Szent László ereklyét és annak erejét uralnák. Ez a szál végig jelen volt a történetben, de most lesz igazán kibontva. Miért olyan jelentős, miért ölnek is érte? Most minden kiderül. Azt kifejezetten élveztem, ahogy elvadult ötletek is helyet tudnak kapni a történetben. Borbála és Zsigmond az örök élet, fiatalság és egészség kúráját keresik benne, míg Gabriel egy gólem életre keltését tűzte ki célul. Ez a szál van rákötve a Sárkányos Lovagrend megalakítására is, de András kapcsán a lényeg rejtve maradt, eddig el kellett olvasni a sorozatot, hogy az alkímia és mondák a helyére kerüljenek. Ez mutatja az építkezést, a sorozat tudatos szerkesztését, amit szintén szerettem benne.

Gabriel és Borbála egykori szeretőkként, mostani ellenségként is egymásnak feszülnek. Borbála már korábban is megmutatta, milyen kemény és gátlástalan, ez most fokozódik. A regény egyik nagy fordulata, hogy Gabrieltől született gyermeke nem holtan jött világra. Titkon neveltette, még a gyerek sem tudta, ki az apja. Jankó kapcsán aztán mindkét ember további színeket kap majd. Azon egyszerre tudtam nevetni is, meg szinte könnyezni is, amikor Gabriel összerakja, hogy Jankó Borbála fia és rajta keresztül akar bosszút állni a nőn. Kiadja a gyerek meggyilkolására a parancsot, aztán Borbála végre elmondja neki, hogy az a fiú közös, nem holtan született, csak hazudott erről. Ahogy Gabriel rohan utána, felvállalja, szereti, azzal Borbála fölé emelkedik. Nagyon jól jellemzi Borbála gondolkodását, mit mond, miért kellett ez a titok és megtévesztés. Ösztönösen elszólja magát Erzsébet előtt, hogy ez kellett a hatalomba visszakerüléshez. Így Zsigmond visszavonta a száműzetést, játszhatta tovább a királynő szerepet. Gabrielnek már finomít: Zsigmond egy nem ölette meg sem a fiát, sem az unokáját. Valamennyire ez is számított neki, biztosan, de erre a részre ezt már elvesztette magából. Jankó egyszer rákérdez, elismeri-e vagy a sötét titka marad, és Borbála el sem tud gondolkozni a lehetőségeken. Neki a fiú elismerése minden pozícióját elvenné.

Jankó különben nagyon kellett a történetben – ő az, aki egyfajta tisztaságot, erényt tud jelenteni a pokoljárók mellett. A szülei, a nővére és a nagyapja is bábosok, vagyon és rang a kulcsszavaik. Jankó viszont a lelket többre tartja. Ő kiáll a barátja mellett, nem árulja el. Ő is okos, megvan benne az apja és az anyja leleménye, fondorlata, de ő hozzájuk hasonlóan nem lett gátlástalan.

Megvannak a nagy képek, az ötletek, az antihős-jelleg, de a fiúval legalább a végét más irányba dönti a mérlegnek. Nem a sötétbe merülnek mélyebbre, hanem a fény felé indulhat pár szereplő.

Olvasmányos, kalandos és alapvetően jól olvasható. A misztikus irány, ereklyével és gólemmel kevésbé fogott meg, nem is érdekelt igazán, de a személyes történetek kalandregényesen bonyolódnak és izgalmasak. Fejlődnek – vagy leépülnek – a szereplők, és kapunk annyi belső képet, hogy ne csak a történet, de benne a szereplők is elevenek legyenek.

Kicsit már tompult a középső rész okozta sokk is, úgyhogy összességében szerettem ezt a sorozatot. Az kifejezetten üdítő benne, hogy mer sötét színekkel és megosztó hősökkel/antihősökkel dolgozni.

Idézet: 

Ti vagytok a tékozlók! Mit értetek el az anyámmal együtt? Lehet, hogy vannak szép palotáitok, meg drága ruháitok és temérdek pénzetek, de a lelketek üdvét odadobtátok mindezekért a hiábavalóságokért. Mondd csak, apám, milyen érzés úgy átlépni az örökkévalóságba, hogy nem vihetsz semmit magaddal?