Fülszöveg: 

A ​Luxemburgi Zsigmond távoli kegyét és oltalmát élvező Gabriel kiemelkedő tehetséggel végzi tanulmányait, és fényes jövő áll előtte. Ám ahhoz, hogy magas körökben foroghasson, az intrikálás mesterévé kell válnia. Amikor a Zsigmond ellen összeesküvő főurak Váradon elhatározzák, hogy Nápolyi Lászlót koronázzák királlyá, az érsek pedig titokban az uralkodó meggyilkolására ad parancsot, Gabriel útra kel, hogy figyelmeztesse pártfogóját. Eközben barátja, Börki András, a fiatal bihari nemes is elindul, hogy Stibor vajda mellett részt vegyen élete első csatájában a trónbitorló Nápolyi László ellen, és később a budai udvarba jutva lovagi rangot szerezzen.

Gabriel megmenti Albeni Eberhard püspök és a leendő királyné, Cillei Borbála életét. Befolyásos támogatóra tesz szert, miközben rá kell döbbennie, hogy semmi sem az, aminek látszik, és hogy az életben olykor nincs helye az erkölcsnek és jó szándéknak. A fiatal diakónus arra is rájön, hogy különös titok lappang a váradi székesegyházban őrzött Szent László-ereklye körül, melyet csak a beavatottak ismernek. Gabriel válaszút elé kerül: beletörődik, hogy csupán báb a hatalmasok játékában, vagy sikerül saját kezébe vennie sorsát? Udvari kötelességeit kiválóan teljesíti, ellenfeleivel ravaszul szembeszáll, és tevékenyen részt vesz a Sárkányos Rend megalapításában.

Szerintem: 

Nem mondhatnám, hogy Luxemburgi Zsigmond uralkodása, amire leginkább

emlékszem a középkori magyar történelemből. Az maradt meg bennem, hogy Nagy Lajos lányát, egyben örökösét vette el, és Máriától örökölte meg a trónt. Később német-római császár is lett, és lovagrendet alapított.

Így vártam is, nem is, hogy mivel fognak bővülni az ismereteim. Bökös Borbála a király személyéhez képest messziről indít. Két kamaszfiú összebarátkozásával kezdünk: az egyik egy kisnemes, akinek a családja vette a címét, de felettébb büszke család. A másik egy papnövendék, fattyú és árva, akinek bőven van képessége a ravaszkodásra.
Tulajdonképpen a duóban András a lovagkezdemény, Gabriel a világot jobban átlátó ész, ha András is az, akinek szinte fotografikus a memóriája. Mások, de megtalálják a közös hangot, és eltérő útjuk révén mást tudnak megmutatni a korabeli világból.

András megy a háborúba, a király közelébe igyekszik kerülni lovagként. Meg vannak festve a lovagi időtöltések és mulatozások is, amelyeket nem is olvastam szívesen. Nekem elég nyers, ahogy pl. a harc utáni mulatságon minden téren folyik az ereszd el a hajam. Olyan furcsa is, hogy a képességeit csiszoló, különben komolyabb fiú úgy ki tud ott vetkőzni magából. Vagy, hogy nem zavarja őket, ahogy sorba adják az örömlányokat vagy szinte nyílt színen bujálkodnak.

Gabriel sokkal inkább ármányok és mesterkedések közepette nő és helyezkedik. Ösztönös tehetség, aki meglepően könnyen kijátszik sokkal komolyabb játékosokat is. Ő sokkal gyorsabban romlik is meg, mint a másik fiú. Míg Andrást inkább csak testileg rontják meg, Gabriel a korrupció, a hatalomért való gyilkolás útvesztőjébe csöppen. Miután megtudja, hogy a király az apja, bár törvénytelen gyerek, még jobban elszabadulnak az ambíciói. Egyértelműen papi pályára szánják, de ennél többet akar. Még az is megfordul a fejében, hogy örökölhetne is. Ő egészen másképpen válik gyilkossá, mint katona barátja.

A történelem hátteret ad a kalandjaiknak, amely hatással van a fiúk életére. Ha törvényes örökös születik, a fattyak esélyei még jobban csökkennek. Ha valaki a trónra tör, a lovagoknak háborúba kell menni. Ebben a részben Luxemburgi Zsigmond házasodása és Nápolyi László trónkövetelése a történelmi anyag, ami hátteret nyújt.
Szimpatikus is volt, ahogy a két fiúval két utat követ, nem a történelmet alakító fő vonalon, de közel hozzá.

Kellően olvasmányos is. A két fiú nagyon más története felváltva lesz elbeszélve, ezzel plusz dinamikát adva a cselekménynek. A tempó kényelmes, mesélős, akár egy-egy történelmi hangulatba is bele lehet élni magunkat. A lelki történések kevésbé hangsúlyosak, de nem is illettek volna bele. Annyi van, hogy a lényegi változásokat lássuk, ténylegesen hogyan hatnak a főszereplőkre, de nem az a fő elem.

Nyitott a vége is, éppen annyira, hogy könnyeden lehessen haladni a következő kötet felé. Az érdekel is, hogy mennyire kanyarodunk majd távolabb – közelebb a királyhoz.