Fülszöveg: 

Az ​új főnököm szereti a szabályokat, és van egy, amit senki sem mer megszegni…
Senki sem érhet a banánjához.
Komolyan.
De én persze megérintettem.
Ha jobban bele akarunk menni, valójában a számba is vettem.
Megrágtam… és még le is nyeltem.
Tudom… Rossz, rossz lány vagyok.
Ezután vettem észre őt, és akár elhiszitek, akár nem, nem úgy lehet a legjobb első benyomást kelteni, ha épp a pasi banánjától fuldokolsz.
Egy kicsit visszamegyek az időben. Mielőtt még megérintettem egy billiomos banánját, végre megkaptam az első igazi kiküldetésemet üzleti riporterként. Ez nem a megszokott, béna munka volt, mint interjút készíteni egy kukással a kedvenc útvonaláról, vagy cikket írni arról, hogy milyen nagy dolog összeszedni a kutyaszart a kertekből.
Nem bizony. Az ilyenekből épp elég is volt.
Ez volt a nagy kitörési lehetőségem, hogy bebizonyítsam, több vagyok, mint egy két lábon járó katasztrófa. Be kellett épülnöm a Galleon Enterprise-ba, hogy bebizonyítsam a korrupciós gyanút.
Jöhet a James Bond-zene.
Csak annyit kellett tennem, hogy felvetetem magam gyakornoknak, és simán lenyomom az interjút Bruce Chambersonnal.
De fel kellett volna készülnöm rá, hogy a pasi úgy néz ki, mint akit direkt a női vágyak megtestesítésére faragtak. Viszont így is muszáj volt összehoznom. Semmi baki, semmi bénázás, semmi apró baleset. Csak kevesebb, mint egy óráig kellett összeszedettnek lennem.
Vissza a jelenbe, a konferenciaterembe, a banánjával a számban. A banánjával, amin még a neve is rajta volt nagy, fekete betűkkel. Pár perccel, miután ezt észrevettem, bejött, és rajtakapott. Pár perccel ezután már fel is vett.
Tudom… Nekem sem tűnt túl jó jelnek.

Szerintem: 

Ez egy annyira gyorsan, semmi agymunkával olvasható kötet, hogy

nem is nagyon tudom, minek soroljam be. Metrókönyv? Mert strandkönyvnek is túl vékonyka. Tartamban is, teszem hozzá.

Ami biztos, hogy romantikus regény. Van egy férfi, a sikeres üzletember Bruce és egy nő, aki újságíróként azt a feladatot kapja, hogy épüljön be a cégbe, és ásson valami szennyet elő Bruce-ról. Natasha meg is kap egy gyakornoki állást. Csak éppen innentől tényleg olyan, mintha a nő a férfi gyakornoka lenne, akivel meg van közöttük a szikra. Flörtölnek, összejönnek, pattognak a szikrák.

Az újságíró szál elhal. Ugyan egy minimális konfliktust hoz, amikor a férfi előbb rájön a tényállásra, mint ahogy a lány bevallhatná, miért jött ide. Nagyon gyorsan kibékülnek és még nagy gesztus sem kell. Lévén, már előbb megtörtént: Natasha felmond az újságnál, és ki is fakad, hogy Bruce jó ember, nem kell és nem is lehet szennyet előásni róla. Így egy sima munkahelyi flörtöt kapunk, amiben az a konfliktus összesen, hogy mikor engednek a vágyaiknak és esnek egymásnak, nem csak húzzák egymás agyát.

Amit nem szeretek egy ilyen könyvben, megvan. Vagyis, nagyon kétszereplős a történet. Natasha és Bruce vannak a középpontba, és más szinte szóhoz sem jut mellettük. Talán csak William, Bruce bátyja tűnik fel egy-egy jelenetre és beszólásra, de ennyi. Ezt rontja az is, hogy Bloom sorozatot írt, és a következő résznek William lesz a főszereplője. Vagyis, a kisördög suttogja, hogy ennyi szerepe is csak azért van, hogy a folytatást magyarázza. Igen, Bruce már révbe ért, de mi van Williammel? Olcsó húzásnak érzem, ha nagyon sok ilyen sorozat él is vele.

Ha már Natasha és Bruce. Eleve a kötet rövidsége is keretet szab a jellemüknek, de különben sincs nagyon nekik. Natasha szép nő, Bruce jó pasi és némileg kényszerbeteg. Natasha kedves és lelkes, Bruce komoly és céltudatos. Az összes árnyalás annyi, hogy Bruce rég szenved az aranyásók miatt. Nem csak egy ex, de a szülei is ilyenek. Ha jönnek, azért, hogy pénzt kérjenek. Nagyon üresnek érzem mindkettejük alakját, ha szimpatikusra is vannak kitalálva, kevés vonással.

Cselekmény nem sok van benne. Még egy romantikus regényhez képest is semmilyen. Nincs is idő, különben, mert a megismerkedés, kis flört és már a kötet szinte véget is ért. Mondjuk, azért nem fogok panaszkodni, hogy a béna konfliktus gyorsan megoldódik, de egyéb tartam se nagyon van. Pláne, hogy miután megvan a szeretővé válás is, az erotikus jeleneteknek is helyet kellett találnia a szerzőnek.

Hogy valami pluszt is találjak, Bloom stílusának része, hogy szexuális utalásokkal és kétértelműségekkel humorizáljon. Könnyed, csajos, kétértelmű, erotikus. Már akkor is az, amikor még csak ténylegesen egy banán bekapásán poénkodnak. Nem csak a cím és a borító ilyen, a regény is ugyanebben a stílusban íródott. Jól is áll neki. Nem veszi komolyan magát, de miért is kellene?

Ez egy könnyed és csajos romantikus komédia, ami már olvasás közben elkezd kimenni a fejemből – annyira gyors, egyszerű és súlytalan.