Fülszöveg: 

William:
Hogy ​hogyan találkoztam vele?
Hát, egy úriember sosem kérkedik.
De szerencsére én nem vagyok az.
Először is fizettem a cseresznyéjéért (a pitéjéért, de nem ez a lényeg).
Aztán megfosztottam a virágaitól.
És utána? Ott hagytam a névjegyemet, majd kisétáltam, mintha az enyém lenne a hely.
Ja, mondhatni, hogy erős indítás volt.

Hailey:
Hogyan találkoztam Williammel?
Besétált a pékségbe, vett egy cseresznyés pitét, ellopott egy virágokkal teli vázát – még mindig nem tudom, mire kellhetett neki –, majd végül ott hagyta a névjegykártyáját.
Mielőtt elmondom, mit csináltam a névjegykártyával, valamit tisztázzunk:
William rosszabbkor be sem léphetett volna az életembe.
A pékségem a csőd szélén állt.
A bizarr exem nem akart békén hagyni.
Ó, és amúgy egy 25 éves szűz voltam – igen, a tény, amit a barátaim minden adandó alkalommal az arcomba vágtak.
Ha a szüzesség-problémámat Williammel oldottam volna meg, az olyan lett volna, mint egy kalapáccsal lecsapni egy legyet. Brutális túlzás, bár a legjobb fajta.
De William őrülten dögös volt, ami hülye tettekre készteti a nőket. Olyan szexi volt, hogy még az én fejem is tele lett mindenféle őrültséggel. Például azzal, hogy egy légy még örülne is, ha William és a tökéletes kocka hasa csapná le. Így már legalább ketten lettünk volna így ezzel.
Szóval felhívtam.
Talán jobban át kellett volna gondolnom. Talán épp bele sétátok egy katasztrófába, és csak várom, hogy megtörténjen.
Tudtam, hogy bajban vagyok, amint meghallottam a szexi, mély hangját a vonalban, ahogyan azt mondta: „Még mindig őrülten kívánom a cseresznyédet. Kiszállítást vállalsz?”

Szerintem:

Ahogy a romantikus regényeknek laza folytatásai születnek, úgy lett Bloom banános történetének cseresznyés folytatása. Vagyis,

ott volt egy testvér, aki most saját történetet kap – mert Bruce és Nat már házasok és boldogok, de William még szingli.
Igaz, csak 200 oldal erejéig.

Teljesen ugyanaz a recept. Megvan a szexuális utalások és poénok halmaza és könnyedsége. Még talán fokozva is van, mert itt mindkét szereplő agya nagyon ilyesmiken pattog. William egy könnyed csibész, aki szereti a nőket, hódításokat és fantáziát lát a lányban, aki más, mint a szokott cicababák. Hailey pedig rászánta magát, hogy ezzel a férfival feszegeti a határait. Flörtöl, erőlködik, és amint tényleg szeretők is lesznek, megjön részéről is a könnyedség. Bár a banános poén jobban ült, a cseresznyét eddig nem hallottam a női nemi szervre értve, de érthető.

Bloom előszedett egy klisét is, ami szintén a romantikus erotikus regények alfája. A férfi sikeres és hódító üzletember, Hailey pedig még szűz. A szürke 50-től kezdve több regény is hasonlót ragozott, csak itt a szerzőre jellemző könnyedséggel és humorral van kezelve.

A cselekmény ugyanúgy majdnem semmi. Találkozás, flört, egy randi, gyors kapcsolat, egy konfliktus és már el is értünk a történet végére. Most is ugyanannyira béna a konfliktus, és most is ugyanolyan gyors a megoldása. Most is ugyanúgy beépül az erotika a történetbe, mint az előző részben. Talán a tényleges aktus leírás kevesebb, de az oldalszámhoz képest még mindig jut elég annak, akit ténylegesen az érdekel, William hogyan nyalja meg Hailey cseresznyéjét, akit szeret is Cherrynek becézni, legalábbis a történet elején.

A szereplők talán egy fokkal jobban élnek. Most legalább mindkét félnek van egy-egy jellegzetes tulajdonsága, ami meghatározza. Hailey esetében ez a szüzessége. William pedig szintén hozza az aranyásókkal való rossz tapasztalatokat, mint korábban a bátyja. Viszont, ő kapott egy kis humoros kleptomániát. Még egy trófeaterme is van, ahova a kedvenc lopott tárgyait kiállította. Hailey pékségéből pl. a pite mellé elhozott egy váza virágot is. A legjobb viszont, hogy lenyúlta a bátyja egyik banánját is, amire Bruce ráírta a nevét. Vagy, fél pár zoknikat szedett el tőle. Most sem mély személyek, de azért erősebb jelenségek.

A mellékszereplő gárda kezelése is hasonló. A különbség annyi, hogy mivel ez már folytatás, az előző rész szereplői aktívabban feltűnnek, és próbálnak segíteni most a szerelmeseknek. Természetesen már feltűnik a következő rész romantikus hőse is: Hailey mellett van egy munkatárs, öccseként szeretett pékfiú, Ryan.

Ugyanaz a könnyed, gyorsan feledhető és limonádé történet, mint a Bekapnám. A kettő közül különben ezt szerettem jobban, leginkább William kleptomániája miatt. Az pimasz és jópofa egyszerre, jól jellemzi a pasit is.

Idézet: 

Én az ötletek embere voltam. Ahhoz, hogy az ember kreatív géniusz legyen, hol kockáztatni kell, hol rá kell lépni pár tyúkszemre, néha-néha fel kell gyújtani az irodát.