Fülszöveg: 

Anastasia Allen egész életében azért dolgozott, hogy bekerülhessen az USA olimpiai csapatába.
Ötéves kora óta versenyszerűen műkorcsolyázik, teljes egyetemi ösztöndíjjal büszkélkedhet, hála helyének a Maple Hills egyetem korcsolyacsapatában, és olyan az időbeosztása, hogy attól még a világ legelhivatottabb embere is elbőgné magát – Stassie a győzelemre hajt.
Nathan Hawkins még sosem találkozott olyan problémával, amit ne tudott volna megoldani. A Maple Hills Titans csapatkapitányaként tisztában van vele, az ő felelőssége, hogy hokicsapatát a jégen tartsa. Amikor egy bosszantó félreértés miatt a két csapat kénytelen ugyanazon a pályán megosztozni, Anastasia partnere pedig ezt követően lesérül, Nate azon kapja magát, hogy a hokiütőjét cicanadrágra, félelmetes edzőjét pedig egy még félelmetesebbre cseréli.
Stassie és Nathan a szó több értelmében is egymásba gabalyodik, de semmi gáz, mert Anastasiának egyébként egyáltalán nem jönnek be a hokisok… ugye?

Szerintem: 

A végére azért már némi szórakoztató faktor is akadt, de addig

jó pár dolgon kiakadtam a regény kapcsán. Igen, ez az a fajta volt, amin majdnem végig morogtam.

Kezdve azzal, hogy nem bírom a szexre alapozott kapcsolatok sémát. Itt pedig határozottan egy viszony fog elmélyülni, főleg Anastasia oldaláról. A lány eleve nem keres kapcsolatot, csak egy alkalmi szexpartnert, miután a barátok extrákkal pasija szerelmes lesz, és befejezik a barátságuk ágytorna részét. Nathan kezdettől komolyabban gondolja és érdekli a lány, de rá kell vennie egy kapcsolatellenzőt, hogy gondolja meg magát. Bőven akad is olyan rész, ami már a pornó felé löki nekem a történetet.

Ez lesz a kettes pont. Grace olyan szinten elszaladt az erotikus jelenetekkel, hogy azt már túlzásnak éreztem. Ivós játékot lehetne rendezni és lerészegedni, amikor azt ragozza, hogy annyira nagy Nathan pénisze, hogy szinte be se fér a lányba. Nathan meg persze mindig állítja, hogy de, Anastasia elbír a méreteivel. De azzal se lopta be magát a történet a szívembe, hogy amikor Anastasia poénkodva megjegyzi, hogy előtte pasi csak akkor térdeljen, ha a feje a lába között van, Nathan már neki is áll kinyalni és megujjazni egy buliban, egy idegen fürdőszobában. A borító jó becsapós is ilyen szemszögből, mert valami ártatlanabb románcot ígér, de ez egy szexuálisan túlfűtött sztori.

Ezzel már át is lépünk egy másik idegesítő részhez. Mocskos, és nem csak szexuális értelemben a könyv. Elég sokat káromkodnak, durván beszélnek benne. Ez szintén olyasmi, ami nekem egy könyvet rossz élménnyé tesz.

Aztán, a sport. A hoki kapcsán nincs hozzáfűznivaló, ott különben is az van kiemelve, hogy Nathan csapatkapitányként a magánéletben is terelgeti a fiúkat és felelősséget vállal értük. A műkorcsolya viszont morgásra adott okot. Anastasia páros műkorcsolyázó, mindig az is volt. A történetben meg képesek azt beletenni, hogy miután Aaron szemétségeiből elege lesz a végére, otthagyja a párját és egyéniben kezd el korcsolyázni. 2 év alatt olimpiai aranyérmes egyéni műkorcsolyázó lesz belőle. Ilyen meg nincs. Akkora mese, hogy az egy pofonnal felér. Az egy dolog, hogy nincs négyfordulatos ugrása, noha a lányok az új ugrótechnikákkal már szinte többet ugrálnak azt, mint a fiúk. De más a kűrök felépítése is, és Anastasia dobott ugrásokat tud, ami egyéniben eleve nincs. Viszont vannak olyan kötelező elemek, amiket párosban nem csinálnak. Vagy lényegesen kevesebbet. Plusz, öreg is egy ekkora váltáshoz. Női ágon a fiatalok mennek nagyon az egyéniben. Nem véletlenül van annyi 16-17 éves női aranyérmes egyéniben, akik aztán el is tűnnek. Olyat látott már a világ, hogy egyéni korcsolyázó kezd el párosba korizni, de fordítva? Hát igen. Most nem jött jól, hogy ezt a sportot szeretem és van előismeretem. Túl gyakran ütköztem abba, hogy a leírtakat élőben el sem tudom képzelni.

De, van, ami működött a történetben. Tényleg van benne kapcsolatépítés, ha a sok szex és szenvedélyek vihara el is nyomja. Nathan sokat tesz azért, hogy ez ne csak viszony, de tényleg kapcsolat legyen.
Tetszett az a vonal is, hogy Anastasia tisztában van azzal, milyen bizalmi és egyéb gondjai vannak, ezért terápiára jár. Ilyen regényben szokatlan, és örvendetes, hogy hősnőnk nem dagonyázik a problémájában, hanem segítséget kér és igyekszik jobban lenni.

A plusz oldalra kerül az is, hogy bár a főszereplők vannak túlsúlyban és övék a fókusz, itt nem csak végszavaznak a mellékszereplők. A lánynak is vannak nagyon jó barátai, Nathan mögött meg ott az egész csapata.

Valahol a modernségét is fel tudnám venni a pozitív oldalra. Nem áltatja az olvasót huszonévesen szűz és dögös lánykákkal, Anastasia az életét tudatosan építő, modern nő. Csak nekem ezt lehúzza, hogy annyira a szexualitásra van kihegyezve.

Az összbenyomásom az, hogy nem értem, miért robbant megjelenésekor nálunk akkorát ez a könyv. Emlékszem, pillanatok alatt elfogyott a könyvfeszten meg a honlapról is, aztán neki is kezdtek az utónyomásnak. Szerintem sokakat megtévesztett a borító, mert az olyan mesefigurás, ártatlan, a történet meg szexszel teli new adult. (Erre illene a félmeztelenül egymást ölelgető pár, amit más könyveken annyit látni.)

Idézet: 

– Nem akarsz elmenni egy meleg rongyért, mint a romantikus regényekben csinálják? – viccelődik.
– Felajánlhatok némi vécépapírt, meg talán egy nedves törlőkendőt, már ha van.