Fülszöveg: 

Simi egykoron imádkozott az istenekhez. Most azonban Mami Wataként – hableányként – szolgálja őket azáltal, hogy összegyűjti azoknak a lelkét, akiket a tengerben ért a halál, majd megáldja útjukat hazafelé.
A baj akkor kezdődik, amikor egy még életben lévő fiút taszítanak a tengerbe. Ekkor ugyanis Simi megszeg egy ősi törvényt, és megteszi az elképzelhetetlent: megmenti a fiú életét. Jól tudja, hogy büntetés vár mindazokra, akik ellenszegülnek az istenek akaratának. Hogy megvédhesse a többi Mami Watát az istenek dühétől, fel kell keresnie a Legfelsőbb Alkotót, hogy a bocsánatáért esedezzen.
A dolgok azonban egyre bonyolódnak. Ott van a fiú, akit megmentett; ő többet tud, mint amennyit illene. És ott van még valami. Valami, ami árnyékként követi Simit, és ami örömét lelné a bukásában… Minden irányból veszély leselkedik Simire, és ahogy közeledik a céljához, bosszúszomjas istenekkel, álnok vidékekkel és legendás lényekkel kell szembenéznie. Mert ha elbukik, azzal nemcsak a Mami Waták sorsát teszi kockára, hanem az általa ismert világét is.

Szerintem: 

Szépen megállt az inga középen. A regény egyik fele, az egyik ötletsora tetszett. A másik viszont annál kevésbé. De akkor részletesebben.

Ami jó ötlet, hogy

milyen szervesen használja az afrikai mitológiát. A legtöbb része nekem új volt, és kapkodtam is a fejem, hogy megértsek mindent. Az eredeti nevek és nyelvezet is megjelenik a szövegben, így még az agyam is kellett, hogy észben tartsak olyasmit, kik az orishák, mit jelent a Mami Wata és hasonló. A nevekre is ki tudom terjeszteni ezt – annyi segítséget kap az olvasó, hogy szinte mindenkit becéznek, akinek 2 szótagnál több tagú lenne a neve. Így azért a főszereplőket legalább meg lehet ismerni, ha azt én elég hamar fel is adtam, hogy a mellékszereplőket beazonosítsam a neveikről. Maradnak a körülírások esetükben.
Miközben vannak egyetemes, vagy máshonnan ismerős elemek – pl. Esu nem csak az istenek hírnöke, de hírhedt arról is, hogy szeret ravaszkodni és cselekhez folyamodni. Magamban gyorsan el is kereszteltem afrikai Lokinak. Mellette nagyon új, a megszokottól eltérő ez a kultúrkör és most is díjazom, hogy így a regény tanít is valamit, vagy legalábbis mutat egy szeletet egy egész más világból, mint a mienk.

Akkor, ami viszont nem nyerte el a tetszésem. Bele van erőszakolva Andersen A kis hableányának egyfajta feldolgozása. Simi, egy Mami Wata, vagyis sellő. Ő kiment egy fiatalembert a vízből, és a kötelező szerelmi szál is megjelenik. Az a Disney-t idézi, hogy sellő létére mennyire vonzódott az emberi világhoz – ha az eredettörténet más is. A Disney-nél sellőnek születtek, itt egy istennő teremti őket a vízbe fulladó haldoklókból. Vagyis, Siminek korábban volt egy emberi élete, ami után sóvárgott, hiába ért véget. Az viszont már Andersen ötlete, hogy a sellő habbá válik – kis módosítás itt is akad. Ott a beteljesületlen szerelem és a gyilkosság meg nem tétele, itt a szerelem megvallása váltaná ki az alakváltást. Annyira saját háttere és mitológiája van a történetnek, hogy nem nagyon értem, miért kellett egy európai klasszikust is átnyomni bele. Bár, állítólag Bowen nagy kis hableány rajongó…

Cserébe történelmi színbe helyezi, és a rabszolgakereskedelem lesz a történet háttere. Meglepően jól működik, empátiát kelt és ez üde színfolt volt. Nem is kell a beletett kisebb elemeknél több, így is benne volt az egész tragikus volta és fájdalma.

Viszont, a szereplői megragadnak az ifjúsági szintnél. Fekete-fehérek és az indítékaik is túl egyszerűek. Simi elintézhető annyival, hogy egy sellő, aki ember akarna lenni. A szerelme a lelkiismeretes báty, aki bármit feláldozna a testvéreiért, az életét is. Esu a hataloméhes gonosz, aki többet és többet akar, rosszindulatú és irigy. Egyértelműek az oldalak, a konfliktus, nagyon szimpla az egész. A szerelmi szál hasonlóan semmilyen.

Ide sorolnám a szöveget is. Az eredeti fogalmak, nevek autentikusabbá teszik és értékeltem őket. De különben nem tud többet, mint az ifjúsági regények általában. Sok érzelem, szerencsére nem túlírt, de valami plusz színe nincs.

Annyira érdekel, hogy a folytatásra kíváncsi legyek. Csak drukkolok, hogy az írónő ne erőszakoljon rá egy tökéletes pink happy endet, de majd kiderül.