Fülszöveg: 

Bee, ​a sikeres ruhatervezőnő félrement emailt kap Nicktől, a kudarcos regényszerzőtől. A rövid magyarázkodás hosszú levelezésbe fordul, és semmihez nem hasonlítható izzás alakul ki köztük. Fura, mintha örökké ismerték volna egymást. Elhatározzák, hogy személyesen is találkoznak. És bár mindketten ott állnak időben a pályaudvari óra alatt, mégsem látják egymást. LEHETETLEN!
Azt hiszed, sejted a folytatást? Ők is ezt képzelték. De ebben a történetben ezerszer több a csavar, mint egy átlagos szerelmi kapcsolatban. Mert ez most tényleg LEHETETLEN!

Szerintem: 

A legjobb az volt ebben a kötetben, hogy meg tudott lepni. Igaz, nem azzal, amit

vártam volna: akkor dupla meglepetés?

Mert arra voltak elméleteim, már a fülszöveg után, hogy a véletlenül egymásba levelezésbe kezdő és nagyon egymásra találó páros miért nem tud élőben találkozni. Bee és Nick is ott van a randi helyszínén, és mégsem látják egymást. Hogy csak egy példát mondjak, Bullock és Reeves a maguk románcában két idősíkból leveleztek és kerülték így el egymást. Itt majdnem ez van, párhuzamos univerzumok levélrendszere akadt össze, így Bee és Nick tulajdonképpen nem egy világban élnek. Még nem is ez volt, ami meglepett. A képregény univerzumoknak hála már semmi meglepőt nem találok abban, hogy világok létezhetnek egymás mellett. What if, többek között. Viszont, Bee előáll egy ötlettel, hogyan lehetnének mégis egymással.

Ez az, amin még keresztbe is állt a szemem, amikor előállt vele. Mivel mindkettejük dimenziójában létezik egy másik Nick és Bee is, miért ne jöhetnének velük össze? Így aztán egymást levelezve segítenek meghódítani egymást. Komédia ötletnek kifejezetten jó lehetne, de Lotz ennél komolyabb igyekezett lenni. Minkét kapcsolatba épít be olyan elemeket, ami miatt nem egy felhőtlen románcot kapunk. Nick világának Bee-je egy olyan kapcsolatban él, amelyből menekülnie kellene. Bee világának Nick-je meg sok szempontból tökéletes, de Bee mégsem tudja annyira szeretni, mint azt a verziót, akivel levelezik.

Nagyon jól eljátszott azzal a szerző, hogy egy-egy kis változás mennyire meg tudja változtatni az egész életet. Ha Nick sikeres író, a volt feleségének előző kapcsolatából született fiát nem ismeri, nem is tudta megmenteni az öngyilkos késztetésektől, amelyek el is hatalmasodnak rajta. Ha Bee nem kezd saját vállalkozásba, nem ismeri meg a férjét, akinek gyereket is szül. Sok ilyen kis elem van benne, és érdekes is, mi milyen következménnyel jár. Sőt, egy ponton Lotz még messzebb merészkedik. Nick és Bee világa nem csak az emberek életútjában különbözik, a technika és a politika is más irányba haladt. Egy résznél pedig érzik annak a súlyát, hogy egyik világ segíthetne a másiknak jobb, egészségesebb is lenni.

Igaz, ez utóbbi nem válik vezető témává. Ez nem egy sci-fi, megmarad románcnak, csak komolyabb és több mindennel foglalkozik, mint az átlag.

Nem hagyományos a végjáték sem. Ez nem az a történet, ahol előre lehet borítékolni a happy endet. Sőt, Lotz egy olyan nyitott véget alkotott meg, hogy fejben mindenki befejezheti a maga szájíze szerint. Akár úgy is el lehet képzelni, hogy Nick halálával minden esély elszállt, de úgy is, hogy a két Nick lelke valamiképpen összeolvad az egyikük halálával, így megkaphatja azt a férfit, akit tényleg tud szeretni, nem csak annak tükörképét. Mondjam azt, mindenkire rá lesz bízva, hogy félig üres vagy tele van az a bizonyos pohár.

Az ötletet szerettem, azt is, hogy más, mint a tucat románcok. Még csak rosszul sincs megoldva. Bár a levélregényeket nem szeretem, itt frissítette a stílust, hogy Bee és Nick e-maileken és chaten tartják a kapcsolatot, amit mi is olvashatunk. Össze van rakva, miből mi felé haladunk. Korrekt.

Ami a gond, hogy a főszereplők azon énjeit nem kedveltem, akik pedig a főszereplők. A szerencsétlen, a regénye bukása és megakadó Nick, akit még az ág is húz, nekem nem volt olyan érdekes, mint aki nem adta fel, tovább írt, sikeres lett és kedves ember. Nem egy olyan depressziógombóc, mint a másik. Bee esetében meg pont attól volt izgalmasabb a szomorúbb, látszólag jobban élő, de nehezebb helyzetben levő énje, mert vele volt miért szimpatizálnom. Ő erőre kapott, küzdött magáért, míg a másik Bee legnagyobb baja az volt, hogy bűntudata volt, amiért viszonyba kezdett a saját világa Nickével, míg a férfinak ez nem jött össze a másik világ Bee-jével. Rémesen untam, amikor azt fejtegette, hogy még a szex örömét is elveszi, hogy a másiknak nem jut ilyesmi.

Van benne ötlet és munka, korrekt, csak az a plusz, amiért szeretni is tudnám, az nincs benne. Így ez egy elment.