Fülszöveg: 

Nem elég, hogy elveszítette az édesanyját, Ning azzal is tisztában van: az ő hibája volt. Teát főzött, amelyről nem tudta, hogy méreg van benne – és az édesanyja ezt itta meg, ebbe halt bele. A tea, amiben méreg van, most Ning testvérét, Shut is elveheti Ningtől.

A lány értesül róla, hogy a teafőzés ősi, varázslatos művészetében mérik össze erejüket a királyság legnagyobb tudású teafőző mesterei, ezért ő is odautazik, hogy részt vegyen a versenyen. A győztes egy kívánságát a királykisasszony teljesíti – Ningnek talán ez az egyetlen esélye, hogy megmentse testvére életét.

A királyi udvart azonban csalárdság és ármányok szövik át – felbukkan egy jóképű, rejtélyes fiú, akinek megdöbbentő titkai vannak. Ning egyre mélyebben belekeveredik valamibe, és mire észbe kap, már nagyobb veszélyben van, mint testvére, Shu.

Szerintem: 

Az első, ami megragadott ebben a kötetben, az a

külcsíne. Jól sikerült, szép az élfestése. De különben is feltűnő, motívumokkal teli és színes a fedőkép. Megakadt rajta a szemem.

A második, hogy mennyire újszerű ez a teafőző verseny. El nem tudtam képzelni, miképpen lehet izgalmas a teafőzés, de a szerző megoldotta. Épp annyi mágia van benne, hogy fantasy legyen, de különben is nagyon kreatív és ötletes a megvalósítás. A verseny feladatai között sokféle akad, és közben sok-sok teát is megismertet az olvasóival. Nem gasztrokönyv, de egészen kedvet kap az ember, hogy teázni kezdjen.

Az alapsémában már több a tipikus elem. A lány, aki egyszer már hátat fordított ennek a szakmának, de most a családja megmentése érdekében megint főznie kell. Ahogy kioson a tekerccsel, a fővárosba megy, nem kicsit juttatta eszembe a Mulan Disney verzióját, ha azért más is a történet. Gyakran volt is olyan érzésem, még a versenyen is, hogy nem meglep, hanem azt kínálja, amit vártam. A versenyen pl. a jó barátot vagy a zsűriben a rosszakarót, aki aztán gáncsolná mindenképpen Ninget.
Viszont, akad egy-egy jobban használt cselekményszál, amit sikerült csavargatni. Az tipikus, hogy a száműzött herceg fia éppen az a fiatalember, akivel a lány megismerkedik a városban, és egyre szívesebben tölti vele az idejét. Az viszont, hogy az a fiatalember is rávehető az árulásra és kétszínűnek bizonyul, jobb elem.

Szerettem benne, hogy nem romantikus fantasy. Ugyan a herceggel van valamiféle szerelmi szál is benne, de inkább csak azért, hogy legyen ilyen érzelem is benne, nem románc a sztori.

Jó benne az is, hogy kis történetből építkezik országossá. Vagyis, Ning személyes történetével indulunk, aki a családját igyekszik megmenteni. De amit majd a fővárosban tapasztal, amibe keveredik, az már a császárság sorsa. Ki lesz az uralkodó, hogyan bánnak a néppel, stb. Itt kap ívet, hogy a vidéki, jelentéktelen lány miképpen keveredhet ilyen magas konfliktusrendszerek elrendezésébe.
Megjegyzem, hogy nagyon nyitott a vége, és a felvázolt fő konfliktusok inkább még csak felfedik magukat, a megoldásnak itt még nyoma sincs.

Szimpatikus volt, hogy sok szereplőt tudott mozogni. Ning egyértelműen a hősnő, de kevés vonással is ügyesen vázolja a vele kapcsolatba kerülőket. A kiemelt szereplőket mélyíteni is igyekszik, tragikus sorsmeséket kanyarít nekik.
Ning pedig sok tekintetben pozitív hősnő. A céljai erkölcsileg teljesen rendben vannak, és majd a nagyobb játszmában is ezeknek megfelelően cselekszik. Van mersze cselekedni, és tehetséges is. Talán csak naivabb kissé, mint ami hasznos lenne neki, de ez is kell ahhoz, hogy erkölcsileg jobb legyen a többieknél. Átverhetőbb, könnyebben áldozattá válik ettől, de jobb emberré is azoknál, akik kihasználják.

Ning lelki élete az, ami különben nekem lehúzta kissé. Túl sok benne az olyan rész, amikor önvád gyötri, amikor kínozza magát és senyved. Tevékeny hősnőként jobban szerettem, mint amikor túlzottan elmélyül az önsajnálatban és bűntudatban. Ez az, amiért ifjúsági regényként is jegyezhető, mert különben érettebb annál, de ez a lelki vonal… A kevesebb több lett volna.

A szöveg is passzol a zsánerhez és a célközönséghez. Jól tudtam haladni benne, érthető, egy-egy kifejezetten jól sikerült jelenettel. A verseny és a feladatai egészen filmszerűek is lettek, nekem messze azok voltak a kedvenceim.
De kiemelhető idézetek, vagy valami több, amiért megjegyezném, hogy milyen jó volt olvasni, nincs a stílusában.

Sorozatnyitánynak nekem nagyon rendben volt, szívesen olvasnám tovább is, hogyan alakul a császárság és Ning sorsa.