Fülszöveg: 

„Ha ​hagyjuk, az erdő mindenhol gyorsan visszatér, és megerősödik. Csupán fel kellene ismernünk, hogy mi, emberek nem tudunk erdőt csinálni, legfeljebb ültetvényeket.”

A fák nemcsak alkalmazkodni képesek a környezetükhöz, de a magvaikban lévő örökítőanyag módosulásai révén „nevelni” is tudják az utódaikat. Továbbadják nekik a megváltozott környezeti viszonyokkal kapcsolatos tapasztalataikat, és így felkészítik őket arra, hogyan birkózzanak meg a változásokkal.
Bámulatos alkalmazkodóképességüknek azonban határai vannak. A fáknak napjainkban égető szükségük van az ép közösségre, hogy párologtatással hűteni tudják magukat, és esőfelhőket hozhassanak létre. Csakhogy mindezt veszélyezteti az intenzív fakitermelés. Peter Wohlleben élesen kritizálja az erdészeti lobbi, a fakitermelő ipar és a politika önző és természetromboló döntéseit. Hangsúlyozza: nem várhatunk tovább, véget kell vetnünk a pusztításnak. Ha a fákat békében hagyjuk, képesek regenerálódni, és segíthetnek nekünk megküzdeni a klímaválsággal.

Szerintem: 

Szórakoztatóan megírt ismeretterjesztés. Állatokról sokat olvasok, de most rádöbbentem, hogy

fákról és növényekről is mennyi minden van, amit érdemes lenne tudni.

Mielőtt belevágok a dicshimnuszba, hamar leírom az egyetlen dolgot, amit nem szerettem a kötetben. Egy ilyen is akadt: a szerző német, így a példái is Németországból valók. Annyira erre van összpontosítva minden, hogy hiába foglalkozik olyan témákkal, amelyek világszinten mindenkit érintenek, folyamatosan maradt bennem a kérdés, hogy máshol ugyanez vajon milyen? Vagyis, az egyetemes téma ellenére nagyon megmarad Németországba gondolkozó kötetként.

De mi minden van a könyvben?
Egyrészt, biológia. Nagyon sok minden kiderül a fák életéről. Számomra tele volt újdonsággal, amit nagyon érthetően, mégis tudományos igénnyel mondott el Wohlleben. Most már tudom, miért színeződnek el ősszel a fák levelei, mi történik velük szárazság idején, vagy éppen a szaporodásuk trükkjeit és miképpen örökítik át a tudásukat. Döbbenetes technikáik vannak ellenére, hogy bután annyit is lehetne mondani, hogy csak fák.

A cím is sejteti, hogy a fák életének bemutatása egy másik célt is szolgál. Keményen környezetvédelmi munka, amiben szervesen benne van, hogy mennyire segítenének a fák a klímaharcban, ha az emberiség hagyná nekik. És itt jön be az, amit hibaként felhoztam. Mély részletességgel benne van, hogy Németországban az erdőgazdálkodás és politika miért nem kedvez ennek.
De ezen túl nagyon szemfelnyitó a kötet, és nemzettől függetlenül megérteti, miért kellene védeni az erdeinket, és a gazdasági érdekek helyett miért kellene a jövőbe fektetni.

Még olyan gyakorlati tippeket is leshetünk el belőle, amellyel kicsit mi is segíthetjük a bolygót és a fákat. Én észrevettem magamon, hogy mióta olvastam a kötetet, munkába menet a fákat nézegetem, és már azon töröm a fejem, hogy a házunk elé milyen fát lehetne ültetni, vagy esetleg a kertünkbe. De a rokonoknak, munkatársaknak is magyarázom, hogyan lehetne némi terhet levenni a környezetünkről, vagy érdekességeket a növényzetről. De ennél sokkal egyszerűbb dolgok is vannak benne, pl. az öntözésről.

Logikus a könyv felépítése. Egy-egy fejezet egy-egy témát ölel fel, és az utolsó gondolatokkal mindig átvezet a következő részhez, így még a folytonosság és logikusság érzetem is megvolt.

Mélyen együttérzek a célkitűzésével, nagyon sok új ismeretet szereztem belőle, és jól is van megírva/lefordítva. Ez egy olyan könyv, amit nagyon is érdemes volt elolvasni.