Fülszöveg: 

Egy technikatanár saját tantermében lesz brutális gyilkosság áldozata. A gyilkos egy 1980-as évekből származó osztályképet helyez a holttest mellé, amelyen az áldozat arcát fekete tussal áthúzta.
Fabian Risk évekig a stockholmi rendőrség alkalmazásában állt, most pedig családjával hazatér szülővárosába, Helsingborgba. Ám alig érkeznek meg új házukhoz, főnöke máris megjelenik, és bevonja őt a nyomozásba: az áldozat ugyanis Fabian egyik régi osztálytársa. De hamarosan kiviláglik, hogy a technikatanár korántsem az utolsó áldozat, a gyilkosság pedig egy ördögi pontossággal kitervelt gyilkosságsorozat része.

Szerintem: 

Az unokabátyám volt oda teljesen ezért a sorozatért, és sikerült rávennie, hogy olvassam el én is. Akkora rajongó messze nem leszek, mint ő, ezt már látom, de

korrekt skandináv krimivel állunk szemben.

Amit ebben a zsánerben várok, meg is kapom.
1: a megszállott, de magánéletében szerencsétlen nyomozó. Esetünkben Fabian Risk, aki olyan szinten munkamániás, hogy a szabadsága alatt is beáll dolgozni, miközben költöztek, a családjának is kellene a jelenléte. Lelkiismerete, és ha nem is nyomozó zseni, nem ereszti a megszerzett koncot és kitartással célt tud érni. Szomorú, hogy mindezt a család rovására, és még csak észre sem veszi ezt. Brutális hatású, amikor kiderül, hogy a zaklatásnak kitett gyerek nem az elkövető gyerekkori élménye, hanem Risk fiát, Theót bántották így a társai. Még csontját is törték, a gyerek a háziállaton vezette le, és az apa semmit nem vett észre. Ezek után nem is meglepő, hogy inog a házassága és az év apjának se választaná meg egyik gyereke sem.

2: a sötét ügy és a kegyetlen elemek benne. Lehet válogatni. Az iskolai zaklatás képei, de a gyilkos választotta módszer is elég sötét ahhoz, hogy emlékezetes legyen. Mivel a védtelen állatok szenvedésére érzékeny vagyok, nekem elég megrázó volt az a rész is, amikor a családi kiskedvenc kínzását ecseteli Theo naplója.

3: egy kis társadalmi üzenet. Szigorúan az esetre nézve a bullying jelensége. Ami rég jelen van, és tart máig. A gyerekek nagyon meg tudják keseríteni egymás életét, és szörnyek termelődnek ki. A bántalmazott egy ponton bántalmazóvá válik.
De ezen felül a kötet elég élesen nekimegy a közönynek is. Mert az emberi kegyetlenség és durvaság nem újdonság, de az, hogy erre vak a környezet, és mindenki úgy tesz, mintha nem is lenne, az már bűntény. A közöny nagyobb és áthatóbb bűn, és itt nagyon sok következménye is lesz.

Mindez nagyon gördülékenyen van megírva. A párbeszédek visznek előre, tempósak és a cselekmény is halad. Ugyan a rendőrség nem áll a helyzet magaslatán, és van is hiányom egy ösztönösebb, jobb nyomozóra, de nem lehet mindenki Pendergast ügynök – Sherlock Holmes-t is írhatnék, de Pendergastnak jobbak a szociális készségei.

Volt benne csavar és meglepetés is. A gyilkos személyével kapcsolatban is van meglepetés, de a legmegdöbbentőbb számomra a beékelt napló szerzője és az a történet. De az sem volt semmi, ami a végére derül ki, hogy gyilkosunk micsoda bűneseteket kidolgozott és vitt végbe.

Eddig tehát pozitív a benyomásom, ha némi hiányérzetem azért akadt is menet közben. Bocs, Risk, annyira könnyen nem emésztem meg, hogy nem zseniális, csak kitartó nyomozó vagy…