Fülszöveg: 

A ​Phoenix űrhajó tizenegy éve távolodik a Földtől: egy nemrég felfedezett bolygó felé tart, mely az emberiség új jövőjét jelentheti. A fedélzetén nyolcvan fiatal nő tartózkodik, akiket együtt készítettek fel arra a küldetésre, hogy a hajón mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyermekeknek adjanak életet. Miután azonban egy különös robbanásnak hárman esnek áldozatul, a legénység kénytelen megkérdőjelezni egymásba vetett feltétlen bizalmukat.

Asuka Hoshino-Silva, a félig amerikai, félig japán lány már a kiképzés során is kívülállónak érezte magát, ráadásul ő az egyetlen, aki sokadik próbálkozás után is képtelen teherbe esni. A tragédia egyetlen szerencsés túlélőjeként ő kapja a feladatot, hogy kiderítse, szabotázs történt-e, miközben egyesek épp benne látják a lehetséges elkövetőt.

Asuka felelőssége nem is lehetne nagyobb: meg kell akadályoznia, hogy a feszült helyzetben a legénység tagjai egymás ellen forduljanak, segítenie kell őket, hogy megőrizzék a küldetésbe vetett hitüket, valamint saját múltja traumáival is meg kell küzdenie. Az idő pedig fogy, hisz a robbanás nem csupán a társai közt szított feszültséget, de egymás ellen fordította azon földi nemzeteket, melyek összefogása tette lehetővé a küldetés elindítását.

Szerintem: 

Ez is egy olyan sci-fi, ami kicsit több

mint elsőre a cselekmény mutatja. Mert ez nem simán egy nyomozás, amelyben az új világba tartó nők egyike keresi a gyilkost, aki a legénység tagjai közé férkőzött.

A keret különben jön egy disztópia világából: a Föld már közel élhetetlen, háború van és mindenféle probléma. Megoldásként erre nevelt, versenyeztetett nőket küldenek el egy idegen bolygó felé, hogy ott új kolóniát alapítsanak. Az kifejezetten érdekes ötlet, hogy csak nők mennek az útra. A szerződésük feltételeként az út során minimum egy gyermeket vállalniuk kell, így gondoskodva a következő generációról.

A főszereplő Asuka, ő lesz az, aki majd próbál rájönni, mi is történik az űrhajón. Különleges helyzetben van. Benne nincs meg az a kiválasztott-tudat, ami a többi magazbiztos, erős nőben megvan. Nem érzi úgy, hogy megérdemelte a helyét. Nem ő lett kiválasztva, de a Japán által választott lány, Miki – aki Asuka barátnője is volt – képtelen volt lemondani a zenéről és visszaadta a helyét. Hogy mégis legyen egy japán, Asuka léphetett a helyére és nem is ő volt az első választás, jegyzem meg. Ezen felül az űr sem az ő álma volt. A fiatalon elvesztett fivére vágyott a csillagok közé és Asuka ezt érte teszi meg. Plusz, még egy kis identitás-probléma is akad a kapcsán. Vegyes rasszú család sarja, kettős állampolgár, aki sehol nincs igazán otthon. Nem lehet sem japán, sem amerikai, miközben kicsit mindkettő is. Ettől is selejtesnek érzi magát.

A regény trükkje, hogy nem csak a jelenben járunk. Ott megtörténik a végzetes baleset, rájönnek, hogy gyilkos van közöttük. Keresik és a végén igyekeznek menteni a küldetésüket. Az különben egészen szomorú, hogy ki a tettes és miért. Nem gonosz, nem ideológia hajtja, még csak nem is politikai meggyőződés. Csak egy honvágytól szenvedő nő, aki szeretett volna hazamenni. Sci-fi elemként rájön az űrhajó javítása, az MI problémája és annak a megoldásának keresése. Érdekes ötlet az is, ahogy a nők a küldetés során félig egy virtuális valóságban is járnak a technika révén. De a múltban is járunk, végigmegyünk azon, hogyan lettek felnevelve ezek a nők. Egyszerre voltak barátok és ellenfelek – 800-an voltak 80 helyre.

Ez így kicsit zavarosra sikerült. Akkor összevonva: a cselekmény egy része techno-krimi, keresik a merénylőt/gyilkost. Sci-fi, amiben az űrben utaznak és technikai problémákat oldanak meg, mint az MI meghibásodása. identitás-regény, hiszen Asuka olyan sok minden és semmi sem egyszerre, hogy maga sem nagyon tudja, ki ő és mire rendeltetett. Végül, még egy kis ifjúsági regény, disztópia színezete is van, ahogy a múltból visszaolvashatjuk a kamaszéveiket, a folyamatos versenyt a helyekért az űrhajón.

Az idősíkok, a technikai nyelvezet átadása egy nagyon női szemlélettel, érzelmi megközelítéssel találkozik. Sci-fi, de erősen női regény is. Egy plusz színt visz bele a madarak szimbolikája is. Asuka a madarak megszállottja és a fejezeteket gyakran pár mondat választja el egymástól, ami madárfajokról egy kis érdekességet jelent. Abban is van kapocs, miért éppen az a madár szerepel ott és akkor. Kicsit, mint egy mottó.

Azt nem tudom írni, hogy jó szórakozás volt ez a könyv. De jó értelemben érdekes. Sok minden van benne, többféleképpen engedi magát olvasni. Simán elképzelhetőnek tartom, hogy ezt még újra is fogom olvasni, annyiféle mindent lehet benne találni.

Idézet: 

Hogy van az, hogy az anyák olyan jól ismerik az embert? Ugyanakkor mégsem ismerik egyáltalán.

Linda azt mondta nekem, olyan leszek, mint az anyátok.
– Te nem vagy az anyám – válaszolta Asuka.
De szeretlek.
– Mivel? Egy sor egyessel és nullával?
A lány tisztán hallotta, milyen kegyetlenné válik, mennyire megkeményedik a hangja. Eszébe jutott az utolsó beszélgetés, amit az anyjával folytatott.
Az egyesek és nullák annyira különböznek az agyadban megjelenő elektrokémiai jelektől?