Fülszöveg: 

Pax és Peter azóta elválaszthatatlanok, hogy a fiú magához vette az elárvult kisrókát. Ám egy nap megtörténik az elképzelhetetlen: Peter apja bevonul a hadseregbe, és rákényszeríti a fiát, hogy szabadon eressze Paxot.

Nagyapjánál, otthonától háromszáz mérföldnyire Peter rádöbben, hogy az ő helye nem ott van – hanem Pax mellett. Az egyre közeledő frontra fittyet hányva felkerekedik, hogy újra együtt lehessen barátjával. Hajtja a szeretet, a ragaszkodás és a keserűség.

Eközben Pax, míg kitartóan várja, hogy kis gazdája visszatérjen, maga is kalandokba keveredik, és felfedezi a világot.

Szerintem: 

Egy kifejezetten szép gyerekkönyv. Külcsínben, de még inkább

tartalomban levett a lábamról. Aranyos, tartalmas, tragikus, és elég komoly témákat tárgyal gyerekeknek/kiskamaszoknak is felfogható formában.

A történet tulajdonképpen egyszerű: a háborúba menő apa a fiát a saját apjára bízza. De a gyerek házi kedvencét, Pax rókát el kell engedni a költözés előtt. A szelíd róka igyekszik túlélni és társakat találni az erdőben, míg kis gazdája elszökik, hogy hazavigye magával. Mindketten kalandot élnek át, mindketten az élet nehéz kérdéseivel szembesülnek.
Lineáris, egyszerűen és érthetően elmesélt, nincs túlírva. Mégis, minden egyszerűség ellenére izgalmas is tud lenni, és van benne feszültség. Nem lehetett tudni, hogy ki marad életben, milyen sérüléseket szednek össze, vagy miben lesznek erősebbek.

Érzékenyít, és a cselekmény mögött ott vannak a nagy kérdések. Önazonosság – Vola és a kis Peter is gyűlöl magában részeket, és hagyják, hogy ez nyomorítsa, kevesebbé tegye az életüket. Mindketten meglátják a másikban, hogy milyen, segítenek egymásnak, és így majd maguk is szembe tudnak nézni önmagukkal. Szerettem a személyiségfejlődésüket, ahogy Pax természetbe visszailleszkedését is. Még akkor is, ha mesének is érzem, hogy ilyen gyorsan és könnyen helyére talál a természetben.
A gyász kérdései. Az apa és Peter esetében is másképpen mutatkozik meg, és Vola rengeteget segít a gyerek gyászfolyamatában.
A barátság és hűség, felelősségtudat. Itt a barátság igazi nagy érték, és küzdenek érte. Áldozatokat hoznak, és példát mutatnak.

Több hangulat van benne. Nagy drámai, fájdalmas pillanatok, máshol kis humor, izgalom és veszély. Megható percek. Van benne valami mesét idéző hangulat, a háborús téma ellenére is… ártatlan, nosztalgikus. Gyermeki.

Olvasmányos, kellemes, könnyen olvastam. Jó ötlet, ahogy igyekszik visszaadni, hogy a róka miképpen fogja fel maga körül a világot.

Ha valami negatívumot keresek benne, akkor az illusztrációnál ragadok le. Jó, hogy volt, de amilyen szép a történet, szebb rajzok is elfértek volna benne. Nem ronda, nem rossz, csak nem az, amit szépnek mondanék.

Jót vártam, jobbat kaptam. Biztosan el fogom olvasni a következő részét is.

Idézet: 

[…] pontosan ott vagyok, ahol lennem kell, és azt teszem, amit kell. Ez az igazi nyugalom.