Fülszöveg: 

Egy tinédzsert brutálisan agyonvernek a moziban, gyilkosa pedig magával hurcolja a holttestét. Kisvártatva az áldozat Snapchat-ismerősei videókat kapnak, amelyeken a lány bocsánatért könyörög. Amikor végül megtalálják a testét, alatta egy papírlap hever, amelyre a kettes számot nyomtatták. Nem sokkal később hasonló sorsra jut egy kamasz fiú, őt hármassal jelölték meg.
A nyomozásba bekapcsolódik az Erla beosztottjaként dolgozó Huldar is. Bár kettejük kapcsolata még mindig feszült a szexuális zaklatási vádak ügyében folytatott belső vizsgálat miatt, most félre kell tenniük az ellentéteket, hogy kiderítsék, vajon létezik-e egyes számú áldozat, és megtalálják a kegyetlen gyilkost.
Mivel kiskorúak kihallgatásakor jelen kell lennie egy pszichológusnak, Freyja is belekeveredik a nyomozásba. A nő azt gyanítja, hogy az ügy hátterében iskolai zaklatás állhat, és bármennyire nem akar Huldarral dolgozni, egyvalamiben egyetért a férfival: a gyilkos még nem végzett.

Szerintem: 

Egyik szemem sír, a másik nevet szituáció. Egyik oldalról

zseniálisnak találtam az Exitet, másfelől viszont földhöz tudtam volna csapni. De nézzük sorba!

Az első, hogy a témáját profin bemutatja Yrsa Sigurdardottir. Amit az iskolai zaklatások lélektanáról, folyamatáról és következményeiről lehet, azt megírta. Átélhetően, fájdalmasan, ugyanakkor popcorn véresen. Bár nem az lenne a jó kifejezés, hogy szórakoztatott, de lekötött és borzasztott, miközben nem győztem olvasni, hogy mi fog történni a kamaszokkal – zaklatókkal és sértettekkel egyaránt.
Ahogy a skandináv krimik szokták, jelenségként és nem csak a regényen belül tud erről szólni. Általánosítható, mit tesznek egymással, mennyire eszköztelen az iskolai rendszer ellene és mennyire nem is akarja senki ezt a témát felvállalni és kezelni. Nem is csak az fáj az embernek, hogy mit meg nem tesznek a zaklatók a gyengébbekkel, hanem az is, ahogy a felsőbb és ellenőrző szervek szemet hunynak. Nagyon durva dolgok esnek meg ebben a kötetben – pl. az egyik lánynak szexuális szolgáltatást áruló oldalt létesítenek, megalkudnak a vevővel és ténylegesen szerencsétlen lány címére küldik a szexszolgáltatást vásárlót. Következmény? Az meg nincs. Ha valaki lépni próbál, akkor a szenvedő bosszúból még rosszabb dolgokat kell, hogy kiálljon.

Korrekten össze van rakva a nyomozás, ahogy Huldar egyre jobban megérti, mi történik és miért. Alapvetően beszélgetésekre és a történet lélektana viszi előre, de a sok mozgással, interjúkkal mozgalmas és pörgő is lett. Sigurdardottir még azzal is tud játszani, hogy a nyomozó mennyire emberként reagál egy-egy kihallgatáson, a felettesei hogyan vinnének más nyomozati szálat vagy éppen játszmáznak. Így nem csak ez az eset van benne, hanem némileg nagyobb kép is, a rendőrségi viszonyokról.

A megoldásra sincs panasz. Van benne fordulat, nem várt összetettség és kellően sejtelmes, ijesztő a vége is. Pöröghet az ember agya, hogy a zárókép után mi fog történni a megnevezett szereplővel.

Viszont, ami számomra nagyon lehúzta az élményt. Freyja kezd olyan szinten irritálni, hogy már a haláláért drukkolok. Ok, a skandináv krimik nyomozói nyomorúságos figurák. Huldar sem egy szuperzsaru, aki jól érzi magát a bőrében és sikeres. Megvan a maga nyomora, de ettől még nem lesz igazságtalan, előítéletes és elvakult. Ebből már lehet sejteni, hogy Freyját viszont ilyennek látom. Kamaszként ő is zaklatás áldozata volt és magányos. Ez rányomja a bélyegét arra, amit felnőttként tesz. Csak sajnos annyira magas lóról és ítélkezve, hogy azért rühelltem. Ő tipikusan az a szereplő, aki más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem veszi észre. Nem csoda, hogy nem képes rendes emberi kapcsolatokat fenntartani, annyira mocsok módon bánik másokkal, hogy nem csodálom, hogy senki nem marad mellette. Felállított egy olyan magas mércét, amit saját maga sem tud megközelíteni sem, de a többiektől elvárná annak megugrását. Plusz, nem is kommunikál. Megsértődik, eltávolodik és eszébe sem jut elmondani, miért. Ennyit a problémák megbeszéléséről – és pszichés területen dolgozik.
De elengedem, mert csak kiakadok. Freyja számomra nagybetűsen a regény problémája.

A stílus pedig a szokott. Pörgő cselekmény, sok párbeszéd és lényegkiemelés. Beékelt levelekkel, más nézőpontokkal színesít. Cselekmény- és karakterközpontú.

Van még része a sorozatnak, szívesen olvasnám is tovább, csak most kicsit félre kell tennem és elengednem a női főszereplőt. Annyira bosszant az a nő…