Fülszöveg: 

Vissza lehet térni az Angyalok városába? Van-e olyan ok, amiért a testvérek vállalnák a kockázatot? Mi történt a fekete angyallal, aki az életét, a jövőjét kockáztatta a testvérekért? Kibújhat a neki rendelt testből vagy örökké sötétségben kell élni?
Három varázslatos kard, amely eldönthet mindent.
Az Angyalok városában nem kívánatos a két földlakó, erről egy nagyhatalmú lovag önhatalmúlag döntött, ami majdnem Nándi és Bálint életébe került. A Földön egy rejtélyes férfira találnak, aki mindezek ellenére rá akarja venni a fivéreket a visszatérésre, de egyiküket a Földön tartaná a romantika, míg a másik a szerelem miatt visszatérne az Angyalok városába.

Szerintem: 

Azt se gondoltam volna, hogy vissza fogom sírni, amikor még paródiának

gondoltam ezt a sorozatot. Nem az. Viszont fantasy történetnek annyira gyenge, hogy nem is nagyon tudom, mit írjak erről a második kötetről.

Tulajdonképpen az egész cselekménye egy felesleges kör, semmi értelme az egésznek. Küzdenek azért, hogy visszakerüljenek a templomos angyal lovagok síkjára, hogy aztán azért küzdjenek, hogy onnan visszamenjenek a Földre, ahonnan eljöttek. Kevés és buta cselekmény, ráadásul a történet nagyja zavaróan van elbeszélve.

Ugyanis most a szereplőkkel szinte semmi sem történik. Egy táborban vannak, és ásnak, keresik a mágikus kardokat és lemezt. Közben meg az előkerült apjuk elmeséli a történetét, amiből kiderül, hogy a főszereplő testvérpáros is félig templomos angyal. A világot helyre teszi, kik a szereplők és micsoda az Angyalváros, de több értelme nem lesz az egésznek. De már a gondolatot is zavarónak találom, hogy a mártírok is ennyivel beérjék. A menny helyett az Angyalvárosban dőzsölnek, ahol szerencsétlen angyalnak alkalmatlan személyeket szolgának használnak. Semmi céljuk, csak esznek, híznak és vannak. Mivel friss élmény az első rész, még hibát is találtam benne. A most vázolt világképben nincs helye azoknak a felsőbb angyaloknak, akik közé Olivér tartozott.

Megérkezett a szerelmi szál is – és Egri nagyon könnyen feloldotta, hogy mindkét Kovács-fiú Angyalka után epekedjen. A kötet elején, ahogy a fiúk a Földön munkát keresnek, Bálint bele is habarodik Erikába, az ásatáson dolgozó kvázi asszisztensbe. Nándi meg olyan szinten Angyalka bolondja, hogy az már túlzás. De egyik szál sem értelmes vagy hiteles. Nándi esetében olyan, mintha nem is érzelmei lennének, csak el lenne varázsolva. Angyalka meg mikor és miért kezdené ezt viszonozni? De itt már tényként van kezelve, hogy ők együtt lennének, ha tudnának és éppen egy fajba tartoznának. Bálint és Erika is el van intézve annyival, hogy a csinos szőke rámosolygott a fiúra és ennyi. Kb. egy népmese szintje, amikor így működik az első látásra, életre-halálra szerelem.

De ennél jobban zavart, hogy már nincs iránya a regénynek. Nincs egy cél, egy alapkonfliktus, amit fel kellene oldani. Csak random keringenek a szereplők vagy hallgatják az ’újak’ történetét. Ettől van egy kis pikareszk jellege, csak éppen nincsenek olyan kalandjaik, hogy az önmagában eladja a történetet. Mert azt nem tudom izgalmasnak találni, hogy ásás közben elrejtik a megtalált kardokat. Vagy, hogy az apjuk leitatja őket, hogy ne kelljen mindent elmesélnie nekik azonnal.

Már azt sem írhatom, hogy legalább vicces. Mert az sem. Legfeljebb a szereplők esetlensége tűnhet annak, csak éppen ezt inkább érzem most taszítónak, mint humorosnak. Eddig legalább Bálint és Nándi feltalálta magát, életre valók voltak, most meg… ha a visszatért apjuk nem pátyolgatná őket, teljesen elveszettek lennének. Nem is értem, mit akarnak. Hiába mennek vissza a Földre, ott semmi tulajdonuk vagy kilátásuk. A jelen síkja napjaink, és két iskolázatlan hajléktalanról beszélünk. Mit akarnak?

Nem tetszett a stílusa sem. Angyalka szokás szerint szinten alul beszél, néha kifejezetten megütötte a szemem, amilyen interakciói vannak. Ahogy öregebb Nándi osztja az észt, az meg hosszas elbeszélés és magyarázkodás történeten belül. Nem stílusos, száraz. Visszaemlékezésként, regényesebben megírva jobb lett volna, így viszont kilóg a történetből, ráadásul a fiuk szerencsétlenkedése még meg is akasztja párszor.

Teljesen elvesztett a történet. Nem csak a cselekmény volt idegesítő és semmilyen, a szereplőket is sikerült leépíteni, de pincemélyen.