Fülszöveg: 

Az ​ötvenes évei végét taposó Éva a mediterrán hangulatú Pécs egyik kis könyves antikváriumának tulajdonosa. Nárcisztikus férjétől való nehéz válása óta mindennapjait főként a boltban gubbasztás, az óriásuszkárjával tett séták, és a felnőtt lányaival való találkozások töltik ki. Lassan felismeri, hogy a depresszió már az ajtaján kopogtat, így egy életvezetési podcast műsor hatására végre erőt vesz magán, és hátrahagyva megfásult életét, leköltözik a tengerhez.
Választása egy online szálláskereső oldalon talált horvátországi világítótoronyra esik, amely egy apró, lakatlan sziget egyetlen apartmanjaként funkcionál. A bolt irányítását kisebbik lányára, Millire hagyja, akinek régóta dédelgetett álma megreformálni az üzlet arculatát.
Éva azt reméli, hogy az elvonulása alatt kifundálhatja, mit is akar csinálni hátralevő éveiben: azaz végleg le kell-e húzza a rolót a könyvesboltban és magánéleti fronton.
Egy viharos estén azonban arra kényszerül a szigeten, hogy saját és egy bajba jutott állat bőrét mentve segítséget kérjen a murteri piacon megismert, rendkívül bosszantó férfitól, aki korábban már alaposan leszerepelt előtte. Vajon a kölcsönös ellenszenv és csipkelődés átalakulhat-e köztük bizalmas barátsággá, netán valami mássá is?

Szerintem: 

Az első benyomásomat a cím és a borító adta. Ezek

tetszettek. Van abban valami lírai, hogy szívkikötő. Ez már sejtette azt is, hogy női regényt fogok olvasni. Még az is tetszett benne, hogy nem lehetett előre eldönteni, hogy az a kikötő alapvetően az életre vonatkozik vagy szerelmi téren. Akár mindkettő benne lehet. Könyvszeretőként meg egy könyves borító szimpatikus.

A történet kapcsán viszont sajnos azzal szembesültem, hogy ez egy tőlem még nagyon távol levő téma. Éva, a főszereplő egy váláson túl levő könyvesboltos, akinek mindene a két lánya, az unokája és a boltja. Magányos, csendes nő, aki szépen beleszürkült az életébe. Ebből akarják kizökkenteni, és nem kevés bátorításra belevág egy nyári kalandba. Míg az egyik lánya átveszi a boltot, ő Horvátországban töltené a nyári szezont.

A történet két nagy színtere, hogy tavasszal rászánja magát a nyári kalandra, megismerjük a családi kapcsolatait és őt magát. Majd a nyár, amikor kirándul, magával foglalkozik, kecskét ment és egy eleinte nem szimpatikus özvegy hajósban a szerelmet is megtalálja. Az új tavasszal pedig majd újabb döntést kell hoznia: az új életét éli tovább, vagy visszatér a korábbi megszokásokhoz.

Tőlem még annyira távol van ez az életszakasz, hogy egyszerűen képtelen voltam beleélni magam Éva helyzetébe. Sajnáltam a volt férje durvasága miatt, de különben nem volt kapaszkodóm. Azt vettem észre, hogy sokkal szívesebben olvasok arról, hogy miképpen boldogulnak otthon a lányai. Hogyan újul meg a könyvesbolt, a lányok hogyan mondják meg az apjuknak a rég kikívánkozó kritikát és sikerül-e a gyerekvállalás a kisebbik lánynak.
El tudom hinni, hogy szép történet és van benne pozitívum, hogy Éva szerethető nő, de valahogy messze volt tőlem a története.

Most hangulatom sem volt egy ilyen csendesebb történethez. Belülről építkezik, érzelmekkel foglalkozik és sok tekintetben női könyv is. Sokkal lassabb a tempó, kevesebb a tényleges cselekmény, mint ami le tud kötni. Ettől még saját zsánerében korrekt, és el tudom képzelni, hogy 30 év múlva másképpen olvasnám, de most nem nekem való.
A szereplők, a volt férjet leszámítva, szerethetők és pozitív emberek. Ahogy a könyv hangulatára is jellemző, hogy pozitív, újrakezdő és előre mutató. Kis lelki táplálék, erősítés van benne, ami a cselekményben, stílusban és Éváékban is megvan.

Kicsit talán túlzottan el is megy ebbe az irányba. Megvan benne az a női, önfejlesztő stílus, ami szintén messze van tőlem. Szép és érzelmes akar lenni, miközben vannak benne tanácsok és megállapítások, életvezetés.

Maradjunk annyiban, hogy anyámnak simán megvenném ajándékba, de az én polcomon egyelőre még nincs helye. Egy ideig még nem is lesz.