Fülszöveg: 

Mécs Ida gyerekkorától fogva tudja, hogy a cselédszoba küszöbén túl egy másik világ erdejének fáit hallja, és hogy az anyja egy titokzatos férfival eteti meg a család bánatát. Ahogy közeleg a második világháború, maga is megtanulja megkötni a rossz emlékeket, de a történelmet a mágia sem képes feltartóztatni, és Ida, hogy megmentse az öccsét, olyan alkut köt a világ mögötti világ egyik lakójával, amelynek következményeit képtelen felmérni.
Dér Hanga a kétezres években él, és semmit nem tud a származásáról. Amikor egy idegen erdő és egy katona szellemképe kezdi kísérteni, rájön, hogy az anyja nem csupán azt titkolta el előle, hogy ki az apja, de súlyosabb titkokat is rejteget – és a rejtélyeket csak Hanga mágikus érintése oldhatja fel.

Szerintem: 

Népmesék világa, párhuzamos világ, sárkányok és időugrás – bár kényelmes tempójú a regény, azért néha kapkodtam a fejem, mi

vár rám a következő fejezetben. Kicsit emésztem is az élményt, annyira különös ez a regény.

Pedig a kezdet nagyon beszippantott, amikor a hősnő még csak kislány. Ida nem viseli jól, hogy az öccse a családban a kedvenc gyerek. Mivel Lóránt hat ujjal született, különlegesnek mondják és a kislányt senki nem veszi észre. Az anya lesz a kivétel, aki viszont tudja, hogy nem a fia, a lánya a különleges. Hiszen Ida örökölte a bűbájolás képességét, ha sokáig igyekszik is távol tartani attól a világtól. Ahogy Ida elkezdi megismerni azt a másik világot, és látjuk, hogyan befolyásolja a családját a képességeivel az anyja, mindez majd a II. világháborúba is beágyazódik, elég egyedi és hangulatos.

Csak aztán Ida felnő, a mágikus szálak sokasodnak, és amikor más világok között járunk, varázslények kötnek alkukat és az idősíkok is keverednek, valahogy elveszett az a varázs, ami korábban megvolt. Az már nem tudott lekötni, hogy Ida a mágikus erdőbe kerülve hogyan barátkozik meg egy sárkánnyal és jön rá, az a kisfiú, akivel korábban alkudott, kicsoda igazán és mit akar.

Az sem segített, hogy erre a részre egy új idősík és szereplő is középpontba került. Megjelenik egy Hanga nevű kislány, közel napjainkhoz, és neki is megkezdődnek a mágikus kalandjai, ismerkedése az Erdővel. A végére fontos lesz, így érnek össze a szálak, de amíg legalább azt nem tudjuk, hogyan kapcsolódik a történet egyéb szereplőihez, nekem kissé lógott a semmibe és nem szerettem a részeit.

Az egész könyv kényelmes tempóban halad előre. Belemerülős, bele lehet feledkezni a tájaiba és a szereplőibe. A tempósabb, több cselekményt felvonultató regényeket jobban szeretem, de azért tudtam élvezni a hangulatát. Mert az, ahogy a saját fikciót a népmesei elemekkel, mint a Fehérlófia, keveri Rusvai Mónika, az le tudott kötni és jó értelemben érdekes. Csak az időugrás után már nem tudott úgy érdekelni a cselekmény.

Egy kicsit bajban vagyok azzal is, hogy mennyire a szürke zónában mozognak a szereplők. Nincs egy sem, talán csak Hanga, aki tisztán jó vagy rossz. Az zavar is, hogy még a végén is van olyan szereplő, akiről nem tudom eldönteni, hogy pozitív vagy negatív alak a regényben. Általában mindenkinek megvannak a vétkei vagy a jó tettei.
Nem igazán van olyan döntő konfliktus, ami köré el tudnám rendezni, hogy kiknek kell szorítani, és kik az ellenlábasok.

Mesélős, anekdotás, jól olvasható. Talán kissé túlírt nekem, de ez jön abból is, hogy a pörgős olvasmányok jobban tetszenek, itt meg elmélyítette a hangulatokat és a képeket az írónő.

A kedvenc regényem címére nem pályázhat, de egy érdekes, helyenként kifejezetten ötletes történetként elment.