Fülszöveg: 

1789-et írunk, és Franciaország a forradalom szélére sodródik. Belle megtörte a tündér átkát, visszaadta a Szörnyetegnek emberi alakját és visszahozta az életet Aveyon hercegségének kastélyába. Ám ezzel egyidőben Párizsban fellobban a változás lángja – csak idő kérdése, hogy elérjen hozzájuk is.
Belle mindig is arról álmodozott, hogy kalandok után kutatva elhagyja szerény otthonát, most azonban egy fényűző életet él, megrekedve közrendbeli múltja és uralkodói jövője között. A forradalom ártalmas hangjai meglehet, hogy már megjelentek a kastélyában, ráadásul egy mágikus tükröt is talál, amely rémisztő jövőt tár elé.
Mivel országának sorsa, szerelme és saját élete is veszélyben forog, Belle kénytelen eldönteni, készen áll-e használni a hatalmát – a varázst, amely az őt megelőző női uralkodóhoz köti –, és azzá a királynővé válni, akinek a sors szánta.

Szerintem: 

Az első, hogy nagyon fura a koncepció. Theriault történelmi regényt és meseregényt

igyekezett összegyúrni, és nem tetszett, ahogy.

Az alap a mese, ahogy a Disney megálmodta. Van Gaston, szörnyeteg és minden, amit az egeres cég gyártott. Theriault annyit variált, hogy minden mögött van egy terv. Egy régen, boszorkányként elégetett királynő segít az erejével, hogy más uralkodókat megmenthessen. Előre látta a francia forradalmat is, és azt, hogy Eveyon megmenekülhetne, ha Belle lesz addigra a királyné. Vagyis, elintézte az átkot, hogy a Szörnyetegbe majd Belle beleszerethessen. A jelen ez az utáni pontba visz vissza, amikor a páros már megtörte az átkot, és mennek a francia királyhoz vizitre, hiszen Lio kb. a francia király hűbéres hercegének számít. Csak éppen ez Lajos és Marie Antoinette kora, és a nép már lázong.

Sorra jöttek a regényben az olyan konfliktusok, amelyekkel nem tudtam mit kezdeni. Butaságok és még csak megalapozva sincsenek rendesen.
Az első, hogy a könyv ne csak az alkotmányos monarchia propagandája legyen, hogy Belle gyötrődik az új helyzetével. Az ok, hogy Lio feleségül vette, de a férfi rangjával járó terhek nem kellenek neki. Nem akar hercegné, majd az államforma váltás után királyné sem lenni. Amit nem is értem, hogyan lehet kivitelezni. Pláne, hogy végezné is a feladatokat, csak a címet nem akarja. Az egész történeten végigvonul ez a belső küzdelem benne, és éppen annyi értelme van, mint az elején. Semmi.

Abban sincs semmi logika, ahogy Aveyon a semmiből államformát vált a regény első harmadának a végén. Addig Lio és a népe a franciákhoz tartozó hercegség, ott meg a semmiből kikiáltják a királyságot és Lio fejére korona kerül. Megvan pillanatok alatt, a franciákat nem is izgatja. Azért nem ilyen egy államforma váltás… Megint a mese és a történelem fura keveréke, ami simán rossz ízt hagy a számba. De majd ugyanebben a tempóban és a semmiből, nagyon hihetetlenül szervezik át az egész királyi tanácsi rendet, kvázi parlamentet, ha itt nem is a neve.

Ott van a történet gonoszaként Lio unokatestvére, Bastien herceg is. Érti valaki, hogy ő miért a forradalom mániákus embere? Lajos belső embere volt, aztán életcéljának tekinti, hogy a forradalom borítsa lángba az összes királyságot. Ki ő, mitől lett ilyen? Hogy fér ez össze a régi főnemesi családjával? Annyira semmilyen figura lett, semmi felépítése, csak egy célja, ami nem jön az életéből. Még csak a forradalom megtestesítője sem lehet, annyira más a múltja. Ennél még az is jobb lett volna, ha az eszme ölt testet és példázatos a mese. Mert ez így… üres.

Azt sem díjaztam, hogy Theriault teljesen feleslegesen több mellékszereplőt is LMBTQ karakterré ír át, de minek? A történetben semmi szerepe, csak ezzel is kiszolgálja a trendet? Ok, Lefou – Hercule története a Disney élőszereplős történetből folytatódik, még bővítve is lett az ottani szál. Itt megtudhatjuk, hogy Gastont az amerikai függetlenségi háború változtatta meg, korábban jobb ember volt. De Belle Párizsban szerez egy új barátnőt, aki majd az udvartartásába is bekerül, és a nőkhöz vonzódik. A regényben rejtélyként kezelik, mit titkol Belle elől, aki ezt ki is nyomozza, és majd megértően vállon veregeti, hogy neki ez nem számít. De minek kellett ez ebbe a történetbe?

Erőltetett, ezt rá tudom nyomni az egész cselekményre. Kinövi magát politikai példázattá, hogy nem csak egy csoportnak kell a hatalmat birtokolni, hanem mindenkinek beleszólása kell legyen a döntésekbe. Ami üzenetnek teljesen rendben is lenne, de ilyen történetből, ennyire szájba rágósan nem átjön a üzenet, csak bosszant, mennyire buta mese lett köré írva.

Ezt a stílusában is éreztem, az erőltetettséget. Ahogy ott is mese elemeket és franciából beemelt részek váltakoznak, idegenkedtem tőle. Nem lehet mesének olvasni, történelmi regénynek meg nem létezik, még csak történelmi fikciónak sem.

Hogy még valamit szidjak, ott a címe is. Pont az lenne a lényeg, hogy a forradalmat és lázadást megakadályozzák, így Belle mellé tenni a lázadó címkét… Reformer volt, nem lázadó – az Bastien, aki a történet negatív hőse.

Ez most nagyon nem tetszett, és elég nagy csalódás is. Még mindig emésztem, ahogy a Szépség és Szörnyeteg szereplői beszélik ki az anekdotát arról, hogy az éhező nép egyen kalácsot, ha a kenyérre nem telik nekik. Annyira nem illik össze.

Idézet: 

Csakis egy, a koronájára teljes egészében méltatlan uralkodó tartana egy tanult néptől.