Csodákat megtapasztaló, állatos, kalandos.

Nikolas 11 éves volt és nem voltak nagy kívánságai. Szerette az édesapját, az állatokat és szegénységük ellenére megelégedett azzal, ami jutott nekik. Ám az apja komolyan fájlalta, hogy nem tud többet nyújtani a fiának. Amikor a király meghirdeti, hogy kisebb vagyont fizet annak, aki eljut a Koboldok hegyére, és bizonyítani tudja a varázslények létezését, az erdőben egy vadásszal találkoznak, aki erre az útra szervez csapatot. Nikolas apja csatlakozik, és meghívja a nővérét, hogy vigyázzon távollétében a fiára. Karola néni mindent megtesz, hogy megkeserítse a gyerek életét: nem engedi a házban aludni, még ételmaradékot se nagyon ad neki és mentálisan kínozza. Nikolas úgy dönt, inkább az apja után ered és keresi ő is a koboldokat. Útja során kíséri az egere, összebarátkozik egy rénszarvassal, akit meggyógyít a sérüléséből és sok kaland után rájön arra is, mi az élete célja.

Matt Haig nevét eddig inkább felnőtteknek szánt történetek miatt ismertem. Nem mondhatnám, hogy túlzottan szerettem volna. Aztán jött a Netflix, meg a szokásom, hogy előbb szeretek elolvasni egy történetet, mint megnézni a belőle készült filmet. Így belevágtam ebbe a sorozatba – mert vannak folytatásai is, pl. a húsvéti nyúllal is.

Már az elején merengtem, hogy írói fogásnak vagyunk tanúi, vagy igaz történetet mesélt el a szerző, hogyan merült fel benne a regény ötlete. Egy történet gyereknek való továbbadása gyakori toposz az irodalomban, és a mesélő így keretet ad a sztorinak. De el tudom képzelni, hogy valóban megkérdezte a kisfia, hogy a Télapó is volt-e gyerek.

Szerencsére a tényleges tartalom, a meseregény van annyira jó, hogy nem ez a legfontosabb kérdés a történet kapcsán. A cselekmény is idézi a klasszikus mesékét: a szegény fiú elindul világgá, állati segítőket talál és a végére minden a helyére kerül. Haig kisebb-nagyobb kalandokat talált ki neki, amelyek sok-sok humorral vannak szórakoztatóvá téve. A magamfajta fekete humort kedvelőknek ott van Glimpi, aki a trollok fejének szétrobbantásával szórakozik és üdítően rosszindulatú és aranyos egyszerre. Az altesti poénokat kedvelők megkapják Villámot, a repülő rénszarvast, aki poénból is, de büntetésből is előszeretettel pisil és kakil le másokat. De van nyelvi humor, szituációs poén is bőven.

A Télapó történetének minden elemét sorra veszi majd, és megismerünk egy kalandot vagy ötletet, amiből az ismert legenda kinőtt. Miért olyan fontos a piros sapka, a bojttal a végén? Honnan jött a jók és rosszak listájának ötlete? Miért nem öregszik a Télapó, és hogyan lehetséges egy éjszaka alatt minden gyerekhez eljutni? Nagyon szépen ki van találva minden és Haig nagyon alapos is volt.

A kalandok és a varázslat világán túl emberileg is egy szép történet. Nikolas nagyon jó gyerek, nem is őt emelném ki. Ő a túl jó, hogy igaz legyen szint, de miért lenne más a gyerek, aki Télapóként ajándékot oszt majd minden karácsonykor? Sok-sok kalandon át taglalja a helyes és a helytelen döntéseket, hogy mire kell az embernek törekedni, és hogy meg lehet változni. Nikolas apja karaktere sokkal színesebb a fiánál, és benne van az apa szeretete, a gyerekkori fájdalmak és szegénység miatti düh – ő letér a helyes útról, és nagy áldozatot hoz majd, hogy a fia jó emberként emlékezhessen majd rá.

A rosszaság is különböző szinteken van jelen. Glimpi, aki szétrobbant trollokat, és Nikolas halálát is végignézné, nem gonosz. A maga módján még kedves is. Karola néni ellenben rosszindulatú, megkeseredett és annak ellenére, hogy ő nem öl meg senkit, mégis ő a sokkal sötétebb figura. Az is egy jó felvetés, miért érezhető ennyire másnak a két alak, ha mindketten rosszalkodnak?

Vodol apó kapcsán pedig a média szenzációhajhászása vagy éppen az idegengyűlölet lesz úgy témává emelve, hogy egy kisgyerekkel is lehessen róla érdemben beszélni.

De szerettem azt is, hogy ennek a történetnek része a veszteség és a fájdalom is. Nem akar egy nagyon rózsaszín mese lenni – vesztünk el szereplőket, és nem mindenki kapja meg, amit érdemelne. Karola nagyon könnyen megússza Villám kis ajándékával…

Nagyon állatbarát kötet is, emlékezetesre sikerültek a kiemelt állat szereplők. Mika egér, aki olyan nagyon hisz a sajtban és minden gondolatsort ki tud a tejtermékre vezetni, vagy Villám – simán megszavaznám azt a rénszarvast a kedvenc szereplőmnek.

Mindenen túl pedig olyan szépen benne van a karácsony szellemisége! A jóság, a másik feltétlen szeretete. Önzetlenség. Ahogy minden rárakódott anyagiasságtól függetlenül itt maga a gesztus, ami fontos. Nem tudom, ma ki tudna örülni egy répababának… Én még csak elképzelni se nagyon tudom, hogy nézhet ki. Répából faragott baba…

Utolsónak kiemelném, hogy illusztrált a kötet. Haig dicsérte a grafikust, én ennyire nem vagyok kedves. Hiába, én Disney klasszikusokon nőttem fel és nekem pl. Az oroszlánkirály meg az Aladdin a szép. Ez meg inkább a Nincs több suli vagy az Atlantisz. Egy-egy jól sikerült, kifejező és ötletes, de szépnek nevezni…

Most pedig jöhet a Netflix-film, megnézem, mennyit változtattak a történeten és hogyan néznek ki a koboldok meg a rénszarvasok. Azért reménykedem – a Klausszal már kaptam a Netflixtől olyan karácsonyi mesét, amit imádok.

Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak – Mint gyerekkönyv: 95% kedves és humoros, van tanulsága és kalandos is, illusztrálva, gyerekeknek írva.

Szubjektíven: 90% szerettem a történetet, a szereplőket – főleg az állatokat. Nagyon ki van találva, hogy minden a mítoszhoz illeszkedjen.