Fülszöveg: 

Anyák ​és lányok. Titkok és hazugságok.
2017: Amikor Angela Creighton rábukkan egy súlyos titkokat tartalmazó régi levélre, elhatározza, hogy megkeresi az igazi címzettet. Kutatásának köszönhetően megismeri azt az illegális abortuszhálózatot, amelyet bátor és elszánt nők egy csoportja működtetett Torontóban az 1970-es években. Egy hálózatot, amelynek fedőnevét – Jane – suttogva adták tovább egymásnak a bajbajutottak…
1971: Dr. Evelyn Taylort tinédzserként arra kényszerítették, hogy a „bukott lányok” számára fenntartott otthonban megszülje, majd örökbe adja gyermekét. Soha nem tudta kiheverni a traumát, és éppen ez az élmény viszi rá arra, hogy orvosként a folyamatos fenyegetettség ellenére is csatlakozzon a Jane abortuszhálózathoz, és megadja a nőknek a választási lehetőséget, amely neki sohasem adatott meg.
1980: Miután felfedez egy megrázó titkot a családjáról, a húszéves Nancy Mitchell mindent megkérdőjelez, amit eddig tudott. Amikor teherbe esik, rájön, hogy nincs kihez fordulnia, ám végül megleli a Jane hálózatot. Dr. Taylor mellett úgy érzi, végre magára talált, a múlt hazugságai elől azonban nem menekülhet…

Szerintem: 

Van egy női irodalmi zsáner. Amikor idősíkokat pakolnak egymásra, és a jelenben élő

fejti vissza, hogy a többiekkel mi történt korábban, amit mi párhuzamos idősíkban el is olvashatunk. Nagyon sok ilyen családi limonádé van, és nagyon kevés olyan akad, amit tudtam szeretni.

Ez a kötet ilyen, ez viszont működik. Kifejezetten tetszett, és itt volt értelme az idősíkoknak, ahogy egymás történeteit majd nyomozzák. Adott Evelyn, akitől lányanyaként elvették a lányát és ezzel egy életre célt adtak neki – segíteni a hasonló helyzetbe került lányokon. Pár évvel később jön Nancy, aki bajba kerül, de Evelyn segít neki és Nancy is elkötelezi magát a hálózat mellett. A jelen pedig Angela története, aki az anyaságért küzd, közben pedig egy levél szereplőit nyomozza le, amely véletlenül került hozzá. Ez köti majd össze a három nőt.

A történet nagy vonzereje, hogy nagyon sok szálon kapcsolódnak össze az események, és ezeket az egészen történeten át rejtve, sejtetve tudja tartani, hogy a végére is maradjon nagy meglepetés. Az idősíkok kirakósként illenek össze – itt a cselekményben fontos, hogy miképpen követik egymást a nők, és miképpen találkoznak az életeik. Meg is lettem lepve. Általában az ilyen történetekben jól ráérzek, ki kinek és hogyan a rokona. Itt viszont eszembe nem jutott volna, hogy az első idősíkban milyen személycsere zajlott, és ez hogyan írja át, kinek ki kicsodája. Volt elméletem, hogy kik rokonok úgy, hogy az csak a végén derül ki, de itt pozitív élmény volt, hogy Marshall meglepett és nem a semmiből rántott elő valamit.

Mert vannak nyomok menet közben. Egy akadt is, ami nagyon birizgálta az agyam. Evelyn nem bánta a terhességét. A vőlegénye, aki szívbetegségben hirtelen meghalt, és akit nagyon szeretett, ejtette teherbe és a kicsi volt az egyetlen, aki a szerelméből maradt neki. Ő örökbe sem akarta adni. Mégis, amikor a Jane szervezet kapcsán a kezdetekről kérdezik, azt szokta felelni, hogy megadja a lányoknak az esélyt a választásra, ami neki nem adatott meg. Nem értettem. Akarta azt a babát, meg akarta szülni, akkor miért fáj neki, hogy nem mehetett abortuszra? Amikor már Evelyn és Margaret története is ismert, megvan minden elem, akkor kerül a helyére az a szál is.

Nagyon női könyv, ami az anyaság és a választás kérdését teszi előtérbe. Ahogy majd Evelyn kihangsúlyozza, nekik a választás lehetősége volt a lényeg. Hogy aki akarja, lehessen anya. De aki nem akarja, annak ne kelljen vállalnia egy nem kívánt terhességet. Nem az abortusz mellett, a választás lehetősége mellett áll ki a könyv is. Így lehet, hogy a Jane sok segítője, a kiemelt szereplők mind anyák és szeretik a gyerekeiket.

Pluszt ad a kötetnek, hogy a Jane szervezet története is, és nem csak egy több generációs családi rejtély és felfedezés. Ezek a nők a szabadságukat kockáztatták, hogy segítsenek. Ahogy működtek, amilyen támogatást és segítséget nyújtottak a beavatkozáson túl is. Látunk konkrét eseteket, és érződik a veszély is. A rajtaütések, ahogy bántak velük, miközben ellentmondásos esetek is vannak. Az egyik részben egy beépített rendőrnő buktatná le őket, egy másikban egy másik rendőrnő érkezik, hogy segítsenek és szakítsák meg a terhességét. Ha nem is orvosi krimi közeli, de egy kémregény hangulata benne tudott lenni. Az meg csak növeli az értékét, hogy valódi történet van mögötte. Marshall nem csak saját ötletet írt meg.

Amivel nem voltam kibékülve, hogy többször éreztem arra utalást, hogy sok nő sima felelőtlenségből kerül ilyen helyzetbe. Nem is tanulnak semmit belőle. Rajtuk ugyanúgy és többször is segítenek, mint aki pl. nemi erőszak áldozata lett, vagy tönkretenné az életét egy nem kívánt gyermek. Az a rész hiányzott nekem, hogy valami súly kerüljön arra, aki úgymond magának köszönheti, hogy oda jutott és ugyanúgy élné tovább a maga felelőtlen életét, miközben meg elvárja, hogy az orvos mindig segítsen neki a veszély ellenére. Mintha az abortusz csak egy rutin műtét lenne, amire ugyanolyan könnyen mennek el, mint fogat tömetni. Igen, legyen joga a nőnek dönteni a saját testéről, és ne kelljen kihordania gyereket, ha nem akarja. De ez ne kapcsolódjon össze azzal, hogy felelőtlen nemi életet él, és a nem kívánt terhességet rutinszerűen szakítja meg. Olyan nehéz lenne inkább védekezni és megelőzni azt a terhességet, ha már nem akar anya lenni?

De az is jó a könyvben igazából, hogy felvet ilyen kérdéseket is, és lehet vele, rajta vagy ellene gondolkozni is.

A kiemelt nők szerethetők, és tele vannak érzésekkel, konfliktusokkal. Még, ha hibáznak is, emberi okaik vannak, hitelesebbek tőle. Az egyik kedvenc jelenetem volt, amikor Nancy kb. 30 év után jön rá, hogy rosszul kezelte a férjét, és olyan elvárásokat állított fel, amiknek pont miatta esélye sem volt megfelelni. És az, hogy ezt képes belátni, hogy szembenéz a hibáival, ezért szerettem annak ellenére, hogy sok döntésével nem értettem egyet.

Jól össze van rakva a cselekmény, korrekten meg van írva és ez tartalmas könyv is. Meglepett, de tetszett ez a könyv. Jobb volt az általam vártnál.