Fülszöveg: 

Carradoon az árnyak és az orgyilkosok városa. A város sötét utcáin lopakodnak a gyilkos Éjmaszkok, akiket a kis termetű, titokzatos gyilkos, Szellem irányít. A veszélyes sikátorok között Cadderly a szörnyűséges káosz átokkal küzd, de a néma halállal is meg kell vívnia csatáját.

Szerintem: 

Kezd izgalmasabb lenni Cadderly története is. Eddig se volt rossz, de

már komolyan mozgásba lendülnek a dolgok és a főszereplő is kezdi felfedezni, mi minden rejlik benne.

Vagyis, ebben a regényben két nagy konfliktus volt. Az egyik belső: Cadderly gondolkozó elme, feltaláló, aki azt érzi valósnak, amit lát és megtapasztal, amit ésszel felér. Így a világképében is zavart okoz, hogy hirtelen mágikus képességei lesznek. Tisztába kell jönnie magával, elvonul és egy mágikus könyvet tanulmányozva keresi a válaszokat. Salvatore nem ír nagy lelkizést, sokkal inkább megragadja a válság külső jeleit – ahogy a könyvet olvassa, amiket ténylegesen csinál Cadderly, nem a lelkét elemzi. Viszont, Danica többször is megfogalmazza magában, hogy látja, Cadderly miképpen fogad el dolgokat vagy tesz szert bizonyosságokra a kérdései helyett.

Ez a rész azért volt izgalmasabb, mert a mágia felfedezését is magába foglalja. Azt ugyan nem igazán értem, hogy miben más egy varázsló és az, amit Cadderly csinál majd, minden esetre egy felsőbb személy kiakadt, amikor Cadderly azt mondta, hogy varázsló. Ki lett javítva, hogy egy másik isten papja is, tőle kapta az erőt. Ez nem csak játék a szavakkal? De ettől függetlenül élveztem, ahogy Cadderly újabb fegyvert kap az eszköztárába és egyre újabb képességeket fedez fel magában. Amikor félig mókussá változott és rá is ijesztett a külcsínével a kedvesére, azon még mosolyogni is tudtam.

A másik viszont egy külső veszély – a sötét oldalon állók már tudják, hogy mennyire veszélyes a fiatal pap. Így a vezetőjüknek lépéseket kell tenni, és a legveszélyesebb bérgyilkosok, az Éjmaszkok lesznek felbérelve, hogy végezzenek vele.
Kapunk egy új szereplőt: színre lép Szellem, az Éjmaszkok egyik gyilkos mestere. Egyedi mágiája, másokat száll meg és teszi meg velük, amit a küldetés kíván. Hullahegyek maradnak utána és nem hibázik. Most ő áll szemben Cadderly és a hozzá kicsit később csatlakozó Danica párosával, akiket segítenek a korábban megismert hű barátok is, mint a törpe fivérek. Szellem nem egy Artemis Entreri, de benne is megvan, hogy a szakma egyik legjobbja, és a saját ágazatát a tökélyre fejlesztette. Gondolkozik is, stratéga. Veszélyes ellenfél. Folyamatos feszültséget tart a történetben, hogy miben mesterkedik éppen és kinek a vesztét okozza.

Salvatore a megszokott elemeket is fokozza: a szerzetesek között az áruló megint gyenge jellemnek bizonyul és bajt kever. Cadderly továbbra sem ismeri a származását, de az olvasó az apja miatt húzva van, mégis milyen még nem elmesélt történet feszülhet közöttük. Cadderly és Danica kapcsolata is mutatja a korábbi hullámzást, miközben még akkor is fix párost alkotnak, amikor külön vannak és nem szép szavakkal váltak el egymástól. Ott már van egy olyan elkötelezettség egymás felé, amin egy tünde király vagy mágia sem képes változtatni. Ez még egy kicsit alá lett húzva ebben a részben.

Jót tett a résznek, hogy Szellem révén Salvatore megint írhatta a gonosz nézőpontját. Szeretem a hőseit is, de ők az elveik és a fix jellemük miatt nem tudnak meglepetéseket okoz. Az egyéb szereplőkben, mint Szellem, mutatkozik meg, hogy Salvatore jól ír személyeket is. Talán még jobban is szeretem az ő részeiket, mint amikor a hős kerül teljesen előtérbe.

Eddig ez volt a kedvenc részem a sorozatban, és még van 2 rész vissza.

Idézet: 

– Meg akarod gyógyítani a világ minden baját? – kérdezte ismét Danica, miután elhagyták a pap apró házát a temető mellett.
Könyörögve nézett rá, féltette szerelmét, hogy összeroppan újonnan talált felelőssége súlya alatt.
– Megteszem, amit tudok – felelte makacsul Cadderly. – Ez a legtöbb, amit tőlünk kérhetnek, és a legkevesebb, amit adhatunk.