Fülszöveg: 

Cadderly, az Épülés Könyvtára tudós papja Carradoon és Shilmista egyesített erőit vezeti Aballister, a legfőbb ellenségének erődje, a Háromság kastély ellen. Egy másik küldetés azonban a múltba szólítja.
Egy olyan múltba, amelyet azonnal el is felejtene.

Szerintem: 

Salvatore sikeresen meglepett. Abban a hitben voltam, hogy Cadderly majd csak az utolsó kötetben áll szembe az

apjával – a végső összecsapásban. Ehhez képest erre már most sor került. Mert a címbeli elesett erőd az bizony a gonosz otthona. Beszédes is a cím, mert abból már lehet tudni, ki fogja nyerni a párharcot.

Ám az a kötet vége, addig a szereplőnek jó kis utat kell bejárniuk. Cadderly parancsba kapja a felettesétől, hogy az előző kötetben megszerzett varázsgyűrűt adja le vizsgálatra. Ő viszont tudja, azzal milyen gonosz maradna szabad a világban, így másként dönt. A törpékkel, Danicával és egy új baráttal elindulnak, hogy sárkánytűzben pusztuljon a gyűrű, majd a környéket veszélyeztető mágus erődje a következő célpont.
Az úton sok kaland van, és mindenféle akadály. Támasztanak ellenük vihart, támadnak ők és viszont szörnyekre, harcolnak és küzdenek magukban is a kétségekkel.

Kalandos, izgalmas – szerettem érte, de azért most nagyon áthallásaim voltak A Gyűrűk Urából. Elég csak arra gondolni, hogy gyűrűt mennek elpusztítani a tűzbe. Ha nem is vulkán, de a sárkánnyal való szembenézés meg A hobbit kapcsán ismerős. Meg a gyűrű megszállott lány is jelen van, itt Szellem van nagyon a drágaságához kötve. Ahogy vihart is küldtek a Szövetség után, hogy ne tudjanak egy bizonyos hágón átkelni.

Cadderly lelki útja is a végére érni látszik. Keményebb döntéseket kell meghoznia, és az ártatlanságot végleg elereszti. Ha kell, öl. Amikor van értelme, akkor ad kegyelmet. Már képes arra is, hogy felmérje, melyek a megnyerhetetlen harcok és nem megy bele olyan varázsba vagy csatába, amiben esélye sincs. Itt tetőzik, hogy felnő és reálisabban kezdi el látni a világot és benne a maga szerepét.
Meglesz az új küldetése is: a könyvtárat és a papságot modernizálni, a felesleges és rossz szokásokat megszüntetni. Tudja, kit akar maga mellett tudni közben. Danicával sokadszorra tesznek bizonyságot, mennyire összetartoznak és ebben a részben megvan a lánykérés is. Kb. annyira romantikusan, ahogy Drizzt is tette, ha már a szerzőnél maradunk. Vagyis, nem romantikusan.

Az ötletek és a kalandok adták el elsősorban. A kedvenc részeim a sárkány jelenetei voltak, ha ellenség, ha szövetséges is volt éppen. A repülés jelenet, a csata is jól sikerült. Még sajnáltam is, hogy a varázs megtört, ellenük fordult és végezniük kellett a lénnyel. De a mágikus terek, a varázslónő döntései, Szellem visszatérése is mind ide írhatók.

A szokott gyors tempóban, kevés leírással elbeszélve bontakozott ki a cselekmény. Az érzelmi részek nem lettek erősebbek, azok megírása kijelentésszerű. Nem azt kapjuk, miképp küzd magában az érzésekkel egy szereplő, hanem ki van írva, hogy mi között vacillál. Mivel a cselekmény volt számomra a lényeg, az meg olvasmányos, ezért nem is panaszkodom.

Szépen zárja az eddigi szálakat, így akár a sorozat zárása is lehetne. Egy nagyobb egységre és harcra tesz pontot. Van utalás arra is, hogy mi jön még az utolsó részre, de eleve az is meglepő, hogy nem ez a vége. Nem tudom, felül lehet-e múlni ellenfélben, ami most volt.

Vannak jó gondolatok benne pl. arról, hogy a szabályok elavulhatnak, és miért van szükség frissítésre, rugalmasságra. A helyes út és döntések egyre inkább visszatérő konfliktus Cadderly világában. A könyvtár és a papság kapcsán akár azt is fel lehetne vetni, hogy a bürokrácia és a túlszabályozottság miért rossz.

Összességében tetszett, azzal együtt is, hogy néha Középföldén éreztem magam. Reméljük, nem a zárásra fogy el a lendület.