Fülszöveg:
A Jók és Rosszak Iskolája című népszerű sorozat szerzője, Soman Chainani ezúttal tizenkét klasszikus mesét írt át, úgy, hogy azok a mai fiatalokat is megszólítsák. A különleges hangulatú történetek mintha lelkünk legbelső zugait is ismernék, mintha közvetlenül rólunk és hozzánk szólnának…
A borzongató történetek lázadó főhőseit rejtélyes, varázslatos világ veszi körül. Mindegyikük azért küzd, hogy feltárja a szívében rejtőző igazságot, amely az élet titkát rejti… na meg a halálét.
A herceg, akit minden este meglátogat valaki…
A szépséges lány, aki úgy küzd, mint egy szörnyeteg…
A fiú, aki elhatározza, hogy nem lesz áldozat…
A boldogsághoz vezető ösvény, amely eltűnik… és később újra előbukkan.
Szerintem:
Mesék és átirataik. Alapvetően én szeretem őket, akkor van bajom, ha kötetbe szedik őket és találok valami divathullámot, elvet, amit rányomnak mindenre, még kb. arra is, amire nem kellene. A Szörnyek és Szépek annak ellenére ilyen, hogy
van benne olyan mese, ami még jobban is tetszett, mint az eredeti.
Vagyis, én kifejezetten bánatos vagyok attól, hogy Chainani feminista kiáltvánnyá írta át az összes mesét, és egyet sem volt képes legalább olyan formában meghagyni, ami a hagyományosabb, családi értékeket éltetné. Minden más, minden túlírt, és nagyítóval kell keresni egy-egy olyat, ami legalább kicsit hagyományos értékeket közvetít. Nincs a feminizmussal semmi gond, de nem a választás joga és szabadsága lenne a lényege? Hogy, aki karriert akar, szingli létet vagy bulit, választhassa, míg ugyanennyit ér az is, ha valaki anya és feleség, háztartásbeli, stb. Itt meg azt kaptam nagyon nagy kanállal, hogy minden nő boldoguljon maga, barátnőkkel, férfiak nélkül is sikeresen és boldogan.
Piroska női közösséget alapít a nagymama házában. Hófehérke lenyomja a férjét és ő lesz a királynő. Rapunzel herceg helyett saját kalandot és életet akar. Hamupipőke egy barátnővel lép le, miután kiédeshármasozták magukat a herceggel. Wendy egy kalózzal bonyolódik románcba, a Rumpelstilskin mese leánya meg simán hozzámegy az idősebb királyhoz a jóképű, korban hozzáillő trónörökös helyett. Még a kis hableány is letesz a szerelem álmáról.
Közismert mesék jönnek sorra, és Chainani sok értelemben módosít. A feminista színezet az egyik. A másik, hogy direkt többnemzetiségű mesékké formálja őket, ha ezeket nem is hangsúlyozza úgy, mint a férfiak negatív szerepét. Hófehérke fekete bőrű – a szeme fehérje a fehér benne. Jancsi és Juliska Rishi és Laxmi néven fut, simán indiai területre tettem fejben. A Szépség és Szörny Belle-je itt Mei és kimondatlanul kínai. (Az különben illusztrált, nekem a Disney Mulan hősnőjét juttatta eszembe.) Hamupipőke pedig spanyol területre lett helyezve. Különös, miért kell ennyire nemzetre ráhúzni, de ebben legalább látom azt, hogy a mese bárkinek és bárhol szólhat. Maga a mese annyira egyetemes, hogy működik más kultúrkörbe helyezve is, csak a neveken és a bőrszíneken kell csavarni kicsit.
De az elmaradhatatlan LMBTQ szál sem marad el, Kékszakáll itt nem feleséget visz haza, hanem az árvaházból vesz ki kamasz fiúkat. Hála égnek nincs a nemi elem részletezve benne, a csapda és Kékszakáll vadász hobbija kapja a hangsúlyt, de azért a sorok között nagyon is kiérezni, hogy nem nevelt gyermeknek vette ki az árvaházból a szemrevaló fiút.
Pedig ezeken túl, amik zavartak, Chainani kifejezetten jó ötleteket is végigvisz. Ahogy az ő Jancsi és Juliskája az anyai szeretet meséje lesz, teljesen más alapokra helyezve a történetet. Azért a feminista vonal ebben is erőszakosan benne van – amiért a gyerekek anyja jobban süt, mint a pék/cukrász férje és a férfiak ebben a szakmában, boszorkánynak kiáltják ki és megvakítják, elűzik. Babszem Jankó nem a kincseket hozza majd az óriástól a babszárról igazi értékként haza, hanem egy őt szerető mostohaapát. Még abban is érzem az ötletet, ahogy a Szépség és Szörny meséjében meri negatív színnel keverni a hősnőt, aki ugyanúgy képtelen a szívével látni, nem a szemével, mint a többi gyarló ember. Az átok megtörése után nem látja visszaalakulni herceggé a szörnyet, csak a szép herceget látja majd viszont, akit halálra is döf. Mert ő sem az igazi értéket látja, a belsőt, csak a külsőt és a másik irányból esik ugyanabba a hibába. Ő nem a rútban, a szépség mögött nem látta meg az igazi ént. De ez a Belle, itt Mei – különben is sokkal önzőbb, gyarlóbb lány. Az ő álma egy magányos, de jómódú otthon, ahol egyedül lehet és kedvére olvashat. Itt azért megy el a szörnyhöz, mert az apja leírta neki a gazdagságot, a magányt, és arra gondol, ha végez a szörnyeteggel, kisajátítja a kastélyt és megéli az áloméletét. Cseppet sem érdekli az apja vagy a testvérei sorsa. Van ebben ötlet, de mesének hívni a végeredményt…
Mivel rövidebb mese átdolgozások adják a kötetet, nem kell túlírni, sokféle és van benne ötlet is. Elég jól olvastatja magát, csak itt is van egy gond. A fejtegetések, azok a bizonyos nem is kicsit nyomott feminista üzenetek és ez már propaganda. Még ott is túlzott és szájbarágóan idegesítő, ahol különben azt fogalmazza meg a szerző, amit kb. én is szoktam a románcokban fájlalni. Pl. A kis hableány a tengeri boszorka monológja arról, hogy a szerelem első látásra miért gáz úgy, ahogy van.
Zárásul talán az, hogy melyik volt ebben a formában a kedvenc mesém. Rishi és Laxmi, avagy Jancsi és Juliska. Igaz, az eredeti a banyával és a mézeskalács házzal nagyon nem is szerettem, de ez a verzió az elűzött anyával tetszett.
Idézet:
Egy gyerek számára nincs félelmetesebb az olyan anyánál, aki gyűlöl anya lenni.
Ezért Bagha Purana férfiúi azt tették, amit a férfiak olyankor szoktak tenni, ha egy nő legyőzi őket, és nem tudnak tisztességesen küzdeni vele. Ujjal mutogattak rá, és azt üvöltötték:
– Boszorkány!
